Csak hangokat hallottam az eset után. A vendégek körülöttem kiabáltak, hogy kelljek fel. De én maradtam. Fel se tudom fogni, mégis mi történt! Beleszólt az elmémbe! Beszélt velem tudatalattban! Hogyan?? És honnan tudta, hogy én is tudom ezt használni?Varázsolt! Ez felfoghatatlan! Mégis honnan tanulta? És miért merte előttem használni?? A másik, hogy ez megőrült?!?! Megakart csókolni! Mint valami játékát vagy rabját! Teljesen kivagyok!

Savannah! Savannah ébredj!!

Tessék? Mi? Hol vagyok?-kérdeztem felülve. Apa gyorsan meghallgatta a szívem, majd átölelt. Az ajtón keresztül láttam Edmund sötét lelkének meg tükröző arckifejezését.Sarkon fordult, majd elballagott. Hirtelen apa kibontott az ölelésébõl, és a vállamat fog fordított maga felé.

-Mondd el. Mégis mi történt?-fordította komolyra a szót.

-N-n-nem tudom pontosan...-ráztam a fejem. Tudtam, hogy nem szabad elmondanom, mert megtalál, és talán kikötöz és esetleg megerõszakol, vagy talán megsebez. Nagy valószínûséggel az elsõ lenne az. Felálltunk, majd végig néztünk a társaságon. Csupa megrökönyödött arc. Hirtelen szúrást éreztem az oldalamban. Odakaptam, és felsziszegtem. Mindannyian megijedve pillantottak felém.

Találkozunk éjjel, szerelmem.Hallottam a hódolom hangját. Tudatalattban egy nagyon kiáltottam, amivel talán az összes dühömet. Csak kacagást hagyott maga után. Tágra nyílt szemekkel tértem vissza, ahol megint csak rázogattak.

-Sajnálom,de nekem fel kell mennem a szobámba.-sóhajtottam

Pontosan így gondoltam...

-Persze, kicsim. Menjél csak.-noszogatott apa.

-Viszlát!-köszöntöm, majd felbicegtem a szobámba. Becsuktam az ajtót, majd ledőltem az ágyra. Perceken belül meguntam, és sétálgatni kezdtem. Épp a folyosón jártam, amikor valami berántott egy szobába. Bezáródott mögöttem az ajtó kíváncsiak néztem, mégis hol lehetek.

         Pont időben... Hallottam az már jól ismert hangot. Ide-oda kapkodtam, hátha meglelem,de nem sikerült. Hirtelen valami nekidöntött az ágynak, mire nagyot huppantam. Reagálni se volt időm, máris fölöttem görnyedt Edmund.
-Mit csinálsz?-kérdeztem,de nem válaszolt, csak lefogta a csuklóimat a kezével. Mikor tudta, hogy biztosan nem szabadulok, csókolgatni kezdte a nyakam. Próbáltam ellen állni, de nem tudtam. Ez után végig ment egészen a pólóm szegélyéig. Mikor elkezdte lejjebb csókolgatni, fel sikoltottam. A döbbenettől nem tudta hova kapjon. MegPróbálta befogni a számát.
-Leakarsz bukni, szerelmem?-hajolt elém. Megráztam a fejem, mire bólintott, és levette a kezét a számról. Megcsókolt, majd kisétált a szobából. Lihegve felültem, és a lehető leggyorsabban elhagytam a szobát. Felrohantam a szobámba és bezárkóztam. Nekidőltem a falnak és próbáltam feldolgozni a történteket. Nagyokat szuszogtam, és reméltem, hogy nem keres fel megint. Gemstone próbált kapcsolatba kerülni velem, de nem engedtem neki. Csak magam akartam lenni és a gondolataim.  Percekkel később felálltam és idegesen pakolni kezdtem. Beengedtem Gem-et, aki rögtön magyarázkodni kezdett.

Mégis mit képzeltél?? Mi történt veled?? Miért zártál ki?  Aggódtam érted! Most miért nem válaszolsz? Mit csinálsz?? kérdezgetett folyamatosan. Egyik kérdésére sem feleltem, csak pakoltam a szükséges felszereléseket. Kicsit talán feldúlt voltam,nem tudom,de a lehető leggyorsabban elakartam hagyni ezt a helyet.

Átköltöztem egy kényelmes nadrágba,és kerestem hozzá egy felsőt. Felkutattam a szekrényt,és tálaltam egy köpenyt is. Felcsatoltam és készen is álltam Kint várj az erdőben! Szóltam Gemstone-nak majd a hátamra kaptam a táskát. Odasétáltam az ajtóhoz,és lassan,csöndesen kilopództam rajta. Óvatosan kellett közlekeden,nehogy valaki meglásson. Átsurrantam a folyosón, loptam egy almát a konyhából,és megközelítettem a kaput. Felvettem a csuklyát, és igyekeztem gyorsan elhagyni.