Nem tudom mégis mit akar a tónál, de még mindig nem szálltunk le. Csak körbe repültük a tavat. Még irányítani se engedte magát. Vagy makacskodott, vagy egy kicsit játszani akar? Fogalmam sincs. Végül beletörődtem, és csak néztem, hogy merre sodornak a titkos tervei.  Épp a tóban úszkáló csillogó halat néztem, amikor hirtelen felfelé kezdett repülni. Belekapaszkodtam a nyeregbe és előre koncentráltam. A magasban, hirtelen zuhanó repülésbe kezdett. A szárnyait maga mellé húzta és golyóként zuhant a tó felé. Nem igazán tudtam kapaszkodni, így kiegyenesedve sikoltoztam. Megesküdtem volna, hogy az utolsó pillanatban kitárja szárnyait, de nem így történt. Teljes erőből zuhantunk bele a vízbe. A nyerget még véletlenül se engedtem el. Gemstone felém fordult, hogy tudhassa, hogy milyen ötlet volt. A szám hasonlított egy hörcsögére, annyira felfújtam, hogy tartsak benne levegőt. Megráztam a fejem, mire visszafordult, és kepeszteni kezdett felfelé. Kibukott a vízfelszínre, és úgy helyezkedett, hogy én is tudjak lélegezni. Mikor újra a drágalátos levegőhöz jutottam, eszement módjára kapkodtam utána. Kicsavartam a hajam, meg a ruhámat, majd a szemem sarkában észre vettem, hogy Gemmy néz. Oldalra pillantottam, és hagytam, hogy betörjön az elmémbe.

Nagyon sajnálom. Nem tudtam, hogy az emberek nem bírják a vizet.

Bírjuk, csak kevés ideig. Veletek ellenben, mi maximum két percig ha kibírjuk.

Nem akartam, hogy bajod essen, csak egy kicsit szórakozni szerettem volna. 

Nincsen semmi baj. De ha szeretnél, akkor úszhatunk egy kicsit.- mosolyogtam. Gem felvidult, és várta, hogy folytassam. Némán felálltam, és feltartva a kezem belecsobbantam a vízbe. Békaúszásba kezdtem a víz alja felé. Hamarosan éreztem, hogy Gemstone felkavarja mellettem a vizet. Abbahagytam az úszást, és megvártam, míg alám úszik. Belekapaszkodtam a szőrébe a hátán, és úgy úsztunk tovább. Nem sokkal később Gem a víz felszíne felé kezdett kapálózni. másodpercekkel később már a hűvös folyadékot felülről szemléltük. -Most már visszamehetünk.-simítottam meg, majd visszafelé kezdtünk repülni. Mikor földet értünk Ernest-tel találtuk magunkat szembe. Bocsánatot kértünk tőle, majd hazafelé vettük az irányt. Az erdő szélén elköszöntünk a hüllőtől, és tovább sétáltunk a kastélyhoz. Beérve gyorsan elrohantam a szobámba és átöltöztem a vacsorához. Felkontyoltam nedves hajam, majd ledobtam magam az ágyamra és gondolkoztam. Hamarosan itt a menyegzőm, és még mindig nem értem, hogy miért kell kiképezni Lovasnak. hozzátéve, ha sikerül is, egyértelmű, hogy nem vesznek be, úgyan is nem csak, hogy lány vagyok, még uralkodó ivadéka is. Kényes-fényes hercegnőnek tartanak, mikor korántsem vagyok az. Mindegy.  Nem számít. Hirtelen felpattantam az ágyamról, mert hallottam egy csengőszót, ami a vacsorát jelenti. Felálltam, rendbe tettem magam, majd elsétáltam az étkezőbe. Betoppantam és elakadt a lélegzetem. Apám, a múltkori vendégekkel beszélgetett, és még három másik alakkal. Apa észrevette, hogy közeledem, így abbahagyta a beszélgetést és üdvözölt. A vendégek és az idegenek is megfordultak. A három király összefont karral néztek, a három titokzatosnak pedig elakadt a lélegzete. Tátott szájjal és tágra nyílt szemmel mértek végig. Kihúztam magam, és felhúztam a szoknyám, nehogy elbotoljak. apa odasietett mellém, majd átkarolt. Elkezdett valamit magyarázni amit nem értettem.  Végül hozzám fordult.

-Savannah hercegnő, ők itt a kérőid.-mutatott a három idegenre. Az utolsó szavak ledermesztettek. Megfagyott bennem a vér is. A lábam a földbe gyökerezett, és csak a "kérőid" szó víz hangzott a fejemben. Hirtelen Apa szorítására lettem figyelmes, ami sikeresen zökkentett ki.-Ők Arnan, Connor és Forest királyok elsőszülött fiai. Alfred, Bard és Lucas.-mutogatott mindegyikre. Kétoldalt megfogtam a szoknyám, és meghajoltam előttük. Ők, a kezüket a hasuk elé tették, ammásikat pedig a hátukra, és úgy hajoltak meg. Alfred (azt hiszem) odasétált hozzám, majd letérdelt és megcsókolta a kezem, amit a kezébe vett. Közben ezt suttogta: Örülök, hogy megismerhetem, hercegnő. Világos haja a kék szemeibe hullott. Egyszerű, de elegáns ruhát viselt. Felállt, majd jött a következő. Bard, talán. Ő is véghez vitte az előző műveletet. Neki hosszú, állig érő, szinte fekete haja volt, zöld szemekkel. Utána pedig minden bizonnyal Lucas jött. Ő is megtette ugyanazt. Neki szőke haja volt, kék szemekkel. Utána ő is visszaállt. Owen király összecsapta a tenyereit és mindenkit az asztalhoz rendelt. Pár pillanat után hirtelen kicsapódott az ajtó, amiben 2 férfi állt. A csapódástól összerezzentem egy sikoltás kíséretével. Elkezdtek sétálni felénk. Közben jobban szemügyre tudtam venni őket. A magasabb egy szakállas, öregebb férfi volt, elegáns, de harcias öltözékben. A kisebbik borostás volt, szintén harcias ruhában. Igazából kicsit tartottam tőlük. Hívatlanul, esetleg ha megvannak hívva, késve érkeztek, nem túl barátságosan. Az engem körülvevő férfiak összeráncolt szemöldökkel vizslatták őket. 

-Mit akarsz itt, William?-lépett előre az Apám. Tíz lépéssel előtte megálltak az idegenek is.

-A szerződés miatt érkeztem, Owen.-igazította meg a kesztyűjét. 

-Azt hittem azt már megbeszéltük! Soha nem adom Savannaht az örült fiadhoz!

-Pedig kénytelen leszel. Legalább esélyt adj neki. Az nem ellenkezik a szabályzattal.-tárta szét a kezeit eszelős vigyorral. Apa elgondolkozott, én pedig odasétáltam mellé.- Milyen szép hölgy lett belőle! Emlékszem, mikor még olyan kicsi volt!-nevetett fel gúnyosan.

-Az én véleményemet miért nem kéritek ki sose??-háborodtam fel. William király elém sétált, és lehajolt, hogy a szemembe tudja mondani, amit akart.

-Azért, kincsem, mert a te véleményed nem számít sehol. Ha uralkodó leszel, akkor meghallgatunk.-mondta lassan, és tagoltan. Gúnyosan elmosolyodott, én pedig csak összeráncoltam a szemöldököm. -Na, Owen? Megegyeztünk?-kérdezte felegyenesedve, önelégült vigyorral. Apám félve bólintott. William elvigyorodott, majd megint beszélni kezdett.

-Savannah hercegnő!-fordult felém.- Bemutatom a leendő, akarom mondani, az új kérődet! A legidősebbik fiam, Edmund.-mutatta be őt is. A fiú elém sétált, és megcsókolta a kezem. Közben ezt motyogta: Üdv, kedvesem. Miután z ajkai hozzáértek, gyorsan kirántottam a kezem.

-Most már mennénk vacsorázni?-szaladt ki a számon, miközben kirázott a hideg. Az ittlévők bólintottak, majd leültünk vacsorázni.