Vajon mit jelenthetett az álmom? És ez a találkozás? Vajon milyen szerepe lesz a jövőmben? Segíteni fog? Vagy épp ellenkezőleg? Ilyen,és ehhez hasonló gondolat menetek hagyták a kis helyét, egészen a tanítója érkezéséig. Persze nem mondta el a fiút a mágusnak. Mikor megérkezett, Savannah leszállt Gemstone-ról és rögtön a mágusnak segített. A nyereg átadása után a nehezedés rögtön a gyenge hölgy karjaiba zuhant amitől szinte összeesett. A mágus önelégülten kinyújtózkodott, miközben a lány nehezen vitte a sárkánya mellé a nyerget.

-Tedd rá fel!-parancsolta Ernest.

-Igenis...-motyogta a hercegnő. Gemstone-megkönnyítve a gazdája munkáját,-odasétált és lefeküdt elé.-Köszi.-suttogta neki hálásan.

-Nyergeld is fel!

-Persze, persze...-Savannah elhelyezte jó helyen a nyerget, ami vállán pihent, belefolyva a szárnyai közé. Érdekes módon kengyel is ékeskedett rajta.-Ez a te nyerged volt?-kérdezte óvatosan Savannah. Kis hallgatás után választ is kapott.

-Igen...-válaszolt búsan a mágus. Egy kicsit magába meredt, majd csípősen felszólalt.-Kész vagy már?!

-Igen!-felelte a lány. A mágus komoran megvizsgálta, hogy rendesen áll-e a nyereg majd felültette a lányt. -Folytasd a gyakorlatot. Most már futhattok is.

***

-Ma már fogunk repülni?-türelmetlenkedett Savannah másnap.

-Fogunk. De alacsonyan.-felelte a tanítója.-De először fussatok pár bemelegítő kört.-legyintett, mire Gemstone felüvöltött, és futni kezdett. Savannah behajolt a nyeregbe, és élvezni kezdte az arcába fújó szél süvítését. A sárkány mancsai belekapaszkodtak a földbe, kihúzva, pedig kis maszat társaságában, újra bele meresztette óriási karmait. A farka cikázott a levegőben, erősen figyelt, nehogy valakit megüssön vele. A szárnyait a teste mellé húzta.

-Jól van, most már megállhattok.-utasított. A sárkány a földbe meresztette karmait, és lefékezett. A rajta kapaszkodó lány a lendülettől előre dőlt, de a nyeregben tudta tartani magát. -Jól van. Most már akár repülhettek is...

-Tényleg??-pattant fel Savannah.

-Persze, persze. De most még elmagyarázom, mit kell tenned. Addig maradj veszteg. Szóval, először is...-kezdte, de a tanítvány gondolatai másfelé hajladoztak.  Elképzelte, hogy milyen lesz repülni, milyen lesz amikor a süvítő szél megkapaszkodik a hajába...-De először is kapcsolatba kell lépned a sárkányod elméjével.-mutatta fel a mutató ujját.

-Olyat is lehet? -vonta fel a szemöldökét a lány.

-Persze! Ha sikerült belépned, akkor tudsz vele beszélni a tudatalattijában. Ez a sárkány lovasok nagy titka. Így tudják tökéletesíteni a támadásaikat. 

-És ezt hogyan tudom lehetővé tenni?

-Tulajdonképpen könnyen. A lényeg, hogy ne zárd el az elméd. Azt úgy tudod megtenni, hogy csak egy dologra koncentrálsz, elég erősen, így aki beakar hatolni, ő is azt fogja látni, amit te. De ha szabadon hagyod, akkor ki-be járkálhatnak benned. Honnan tudod, ha valaki benned van? Egyszerű. Sehogy. Ezért vigyázz, ha társaságban vagy, mert egész egyszerűen feltudják törni. Ha meghallasz hangokat a fejedben, akkor áttörték a faladat. -Savannah vadul bólogatott, és koncentrált a hallottakra.-Ha valakivel beszélsz,azt is csak egy bizonyos határon teheted. Megértetted?

-Igen, bár első kicsit sok.-vonta meg a vállát. 

-Jól van, akkor próbálj kapcsolatba lépni Gemston-al.-mutatott a sárkányra, aki  nagy szemeivel nézte őket. Savannah leszállt, és a sárkány elé sietett. Mélyen a szemeibe nézett és koncentrált. Nagyon erőlködött, amikor feladta volna, hangot hallott. 

 Hiába erőlködsz. Megelőztelek.

 Gemstone?

 Igen, eltaláltad, szőkeség.-  A sárkány válaszától Savannah ugrálni kezdett az örömtől.- Van kedved repülni?

 Persze!-kiáltott fel, és felpattant a hüllőre.-Sikerült! Hajrá, mehetünk!!

-Várjál, emlékszel amire mondtam?

-Persze!-kiáltotta, és a hátasa a levegőbe szökkent. Lovasa behajolt a nyeregbe, és térdével és a combjával szorította a sárkány oldalát. Gemstone erősen csapkodott, maga alá gyűrte a levegőt. Lábaival, néha-néha belekapott a levegőbe. Szőre ide-oda táncolt. Mikor a megfelelő magasságba értek, a hátas vízszintesen kezdett repülni. 

Milyen volt?

Csodás!!

Örülök neki. Készen állsz a merészebb trükkökre is?

Én mindenre kész vagyok!- csúszott hátra a nyeregben. Gemmy felüvöltött, és egy félfordulattal zuhanni kezdett. Savannah sikoltozni kezdett. Lehet a félelemtől, lehet a boldogságtól, nem tudni. A sárkány behúzta szárnyait a teste mellé, hogy gyorsabban legyenek. Mikor körülbelül a föld fölött voltak pár méterrel, Gem visszafordult, és kinyújtotta a szárnyait, és újra felfelé repültek. Savannah nagyon élvezte. Haja táncolt a levegőben, ruhája lobogott. 

Na, ez hogy tetszett?

Még, még, még!!!- válaszul a hüllő megrázta szőrős testét, és elfordult. Savannah kérdezni akart tőle, de a sárkány kizárta őt. 

(Savannah szemszöge)

Nem tudtam hova akar menni. Megkérdeztem volna tőle, de nem engedte. Kifújtam magam, és elengedtem magam. Kezeimet a nyergem pihentettem. Inkább a felhőket kezdtem nézegetni. Csodásak voltak. Fentről jobban látni, ahogyan fodrozódik a széle. Előre néztem, hátha meglátok valami jelet a célunkból. Bingó. Felpattantam, és láttam egy csekély kis jelet. Kékséget. Biztos, hogy víz. Víííz!! Éljen!!

Oda megyünk?- mutattam előre. Válaszul nem kaptam semmit. Csak is előre figyelt. Ekkor hirtelen oldalra kezdett el bukfencezni. Gyorsan megfogtam a nyerget, és bedőltem. A kellő magasságban, a tó felé kanyarodott.