14 hét múlva...

-Magasabbra!!-kiáltott fel Ernest torka szakadtából. Egy magas fát pásztázott és üvöltött vele. Savannah hercegnő épp "fára mászni" tanult. Tulajdonképpen a mágus erőltette rá. Ez alatt a 2 és fél hónap alatt "sokat" fejlődött a hercegnő. Neki tulajdonképpen aranyos trónon, ezerféle göncben kéne azt észt osztani az apjával, de ő nem ezt teszi. Őt inkább a sárkánya, Gemstone teszi különlegessé. Apropó Gemstone. E kis idő alatt a kis bolyhos sárkány megnőtt. Nem is kicsit. A kis szőrgolyóból mára egy óriás tűzköpő lett. A jövőbeli lovasa már szinte fel sem éri a sárkány hátát, nem hogy a fejét. Gemstone  feje megnyúlt, és gazdagodott egy pár kiegészítővel, ami így teszi őt egyedivé. Ez orra hegyén nőtt egy apró szarvacska, illetve a szeme fölött is egy nagyobb ami előtt egy icipici foglalt helyet. A fején, két oldalt, mielőtt még összeérne a a nyakával a feje, szintén kapott szarvakat. A szájából pedig a felső állkapcsán megnagyobbodott fogak kilógnak a szájából. A testét nagy szőrme bunda takarja el, így fokozva aranyos kinézetét. Persze nem csak a külső változott. Gemmy belsője is sokat javult. Sokat tanult, így okos egy jószág. 

-Savannah! Mássz! emlékezz, hogy mit mondtam!-kiáltott fel megint a tanítója. Miközben a mágus ereit kidagasztva üvölt a lánnyal, addig a sárkánya halál nyugodt kifejezéssel figyeli a lányt. Persze tud repülni de nem segíthet a gazdájának. Savannah persze mindent bele ad, hogy teljesítse a küldetéseit, de nem a legjobban megy neki. A mágus elmondta neki, hogy mégis miért kell neki ennyire edzenie. Mondta, hogy volt egy látomása, miszerint hamarosan megfogják támadni a gonosz sárkánylovasok hadserege a világot, így háborút kirobbantva. És Ernest helyét csak ő tudja átvenni. Ugyanis Ernest régen, még fénykorában, sárkány lovas volt, és most már nem igazán alkalmas rá és időközben a sárkánya elpusztult. Ernest végül odabiccentett Gem-nek:-Lehoznád?-kérdezte unottan. A sárkány rögtön berogyasztott és kitárta szárnyait. Egy kicsit még dölőngélt, majd felrugaszkodott a levegőbe. Nem kellett olyan sokat repülnie,a lány körülbellül 500 méterre lehetett a földtől. A sárkány elkapta a lány vállát és óvatosan levitte. A földön letette majd le szállt a lány mellé. Savannah bűnbánó arccal nézett rá a mérges mágusra.

-Tudod, hogy így nem mész semmire!?-mordult rá a hercegnőre.

-Igen, tudom, de...

-Nincs semmi de! Mit teszel ha fent ragadsz és nincs ott a sárkányod?! És ha épp őt kell majd megmentened?? Mit teszel akkor?? Ezek az edzések nem csak dísznek vannak,ám!!

-Tudom...

-Erősödnöd kell! Ilyen gyenge karokkal nem mész semmire!

-Tudom, felfogtam...-forgatta a szemeit a hercegnő.-Mikor repülhetek már végre?-nyavalygott a lány.

-Akár most is! De be kell mennem a nyeregért, vagy anélkül szeretnéd?

-Inkább anélkül.-mosolygott.

-Oké, de nem fogok segíteni.-a lány halványan bólintott majd magához hívatta a sárkányát. a sárkány parancsra lefeküdt mire a hercegnő felült rá. A combjaival összeszorította a sárkány hátát, aztán körbenézett mikor a sárkány felállt. Kedvesen megsimította Stone szárnyát, ami némileg megnyugtatta a hüllőt. Belekapaszkodott a hüllő szőrébe és behajolt.

-Óvatosan, kérlek.-mondta majd Gem elkezdett sétálni. Majd futni. Aztán az egyik pillanatban kiterjesztette a szárnyait. Savannah tudta, hogy most kezdődik a repülés ezért ráhajolt a sárkány hátára. Ezt követően Gemstone csapkodni kezdett és már is a levegőben voltak. A lány először szorosan lehunyta a szemeit, félve, hogy le esik. Először döcögősen indult de mikor vízszintesen a szél belekapott Gem szárnyaiba már sínen voltak.

-Roouuuoooo?-kérdezte a sárkány, oldalra pillantva a lányra. Savannah lassan kinyitott a szemét és érdeklődően körbenézett. Majd óvatosan felült a sárkány hátán. Mikor eljutott a tudatáig, hogy a levegőben van, az égnek meresztette gyenge karjait és elkiáltotta a magát.

-Igeeeeen!!-kiáltott fel, de megfeletkezett arról, hogy a levegőben nincsen talaj amire ráeshet. Valamilyen oknál fogva elvesztette az egyensúlyát,és oldalra esve zuhanni kezdett. -Áááááááá!!-kiáltotta hevesen verő szívvel. Stone persze rögtön utána zuhant. Összehúzta óriási szárnyait, és kilőtt golyóként zuhant. Hamar Savannah után ért, és a lábaival eltudta kapni a hölgy vállait. A lány gyorsan belekapaszkodott Gem szőrös tappancsaiba és megnyugtatóan sóhajtott egyet.

-Köszi, Gemmy.-a sárkánya kedvesen a lány elé hajolt, hogy lássa rémült arcát.-Most már lemehetünk.-simította meg a hüllő állát. Gemstone feltette a hátára a lányt, és elindultak lefelé. A földhöz közel érve a sárkány vízszintes helyzetben szaporábban csapkodott, egyensúlyt gyűjtve, hogy megtudjon állni. Mikor leszállt, Savannah átlódította a lábát a másik oldalra és leugrott. Talpon ért földet. Odasétált a sárkányhoz, és hosszasan megsimogatta. Végül arra lett figyelmes, hogy mellette valaki köhintett. Mosolyogva odafordult, de hamar le is hervadt az arcáról. Ernest állt jobbján tartva a rücskös botját, amire támaszkodni szokott. A lányt összehúzott szemmel nézte. Persze az ifjú Sárkánylovas vette a célzást és feszengeni kezdett.

-Hogy sikerült?-kérdezte megenyhült arccal és felszegett állal a mágus.

-Khm...Egész jól.-húzogatta a ruháját idegesen.

-Tényleg?-kérdezte tettett kíváncsisággal.

-Ühüm.-bólogatott hevesen a hercegnő.-De most mennem kell! -indult el, de a mágus visszafogta.

-Szeretnél megtanulni?-kérdezte megenyhülve, mire válaszul csillogó szemeket kapott.-3 lépés az egész. De sokat fogjuk gyakorolni.-a hölgy vadul bólogatott és már várta a tanítást.-Ezt sem fogod elsietni! Türelmesnek kell lenned!

-Persze,persze!-bólogatott erősen.-Csak kezdjük már eeel!-nyavalygott. Válaszul a mágus összehúzta újra a szemeit.-Elnézést, befejeztem.-hajtotta le a fejét.

-Szóval, először is ülj fel Gemstone-ra!-Savannáhnak több se kellett, máris a sárkánya hátán figyelt le tanárára.-Most indítsd el.-a lány először körül kémlelt, aztán az a lábával óvatosan belerúgott az állat oldalába. A hüllő vette az adást, így sétálni kezdett. -jó, most körözz vele addig, a tisztáson amíg vissza nem jövök a nyereggel.-adta ki a parancsot, mire a tanítvány értetlenül meredt a távolodó mágusra. Addig, jó kislány módjára körözött Gemmel. Az egyik pillanatban, a mellette lévő talaj elkezdett mocorogni, dübörögni.

-Stone, állj meg.-húzta meg a sárkány szőrét, és lassan leszállt róla. Óvatosan közeledett a mozgás felé. Az egyik pillanatban egy cserje mögül kissárkányok repültek ki egyenesen Savannah arcába. Az ifjú ijedtében hátra esett, és kezével takarta az arcát, nehogy a szapora bébik megsértsék. Mikor a vége haladt el fölötte, hasra fekve félkézre könyökölve figyelte, ahogyan elrepültek a tisztás másik végébe. Épp bámészkodott, amikor egy hangot hallott mögüle. Vagyis ahonnan a kicsik kirepültek.

-Várjatok!-a hercegnő a hátára fordult, úgy vizslatta a hangot. Egy magas fiú állt ott. Biztos nem ő királyságukba tartozik, ugyanis ott nem kedvelik a sárkányokat, és ilyen sokat nehéz elrejteni. Savannah meglepetten nézte, amit a másik fél sem vitatott. Ő is hasonlóan nézte a földön fetrengő lányt. Ő volt az álmomban... Gondolta magában. Szemezésük a fiú rontotta el, ugyanis hangot hallott a tisztás végéből. Még egyszer vissza pillantott a hercegnőre, majd a hang irányába rohant. A hölgy ámulattal nézte a távolodó majd eltűnő alakot. Végül Stone-ra kapta fel a fejét. Ugyanis a barátja odasétált mellé.

-Fura egy alak, nemde?-kérdezte majd lassan felállt és leporolta magát.-Gyere, folytassuk!-majd azzal a mozdulattal visszaült a sárkányra és folytatta a gyakorlatot.