Savannah becsukta a könyvét és érdeklődően figyelte a tojás mozgását. Lassan felállt és közelebb sétált. Letérdelt a mocorgó elé és figyelte. Az egyik pillanatban, hirtelen megrepedt a tojás, mire a lány ijedtében felpattant egy kis kiáltás kíséretével. Lassan visszamerészkedett a repedező tojás felé és érdeklődve figyelte. A szíve nagyon hevesen vert, szinte kiugrott a helyéről. Izgult is és félt is. Nem tudta mire számítson. Mi lesz ha a sárkány rátámad? És ha a sárkány nem fogja kedvelni őt? Mi lesz ha a sárkányt itt kell tartania? És ha nem fér el? Mi lesz ha elszökik? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések hagyták el az agyát. Sajna nem volt több ideje filozofálni, ugyanis a tojás szinte ketté robbant. A lány ennek hatásától hátra esett. A helyét fogva lassan felült és a párnát pásztázta.

-Hova lett?-kérdezte halkan, mert a párnán a tojásnak hűlt helye se volt. Idegesen körbe kémlelt, aztán megakadt a szeme a magas párna mögött. Valami mozgolódott ott, és fura hangot adott ki. Lassan oda merészkedett és csodálkozó szempárral nézett le. A tojás darabjaiban volt szanaszét, de ezt javarészt eltakarta a kikelt jövevény. A hátán feküdt és próbált vissza fordulni, úgy, hogy összevissza dülöngélt, a lábait az plafonra meresztve kapálózott segítségül. Savannah ráhasalt a párnára, úgy nézte a kis csöppséget.  Kis idő múltán a sárkány sikeresen oldalra tudott dőlni, így hasra tudott feküdni. Mit sem sejtve megnyalogatta a bal mellső lábát, majd azzal megtisztította a fejét. Utána halál nyugodt tekintettel visszahelyezkedett és nyugodtan meredt maga elé. A hercegnő kedvesen nézte a kis hüllő minden mozdulatát. A kis lény alapszíne hófehér, amiben kivilágít aqua színű szempárja.6 végtagja megkönnyíti kicsiny mozgását. Kicsi teste épp elfér a karunkban. A testmozgása hasonlít a macskáéra. Szárnyai elég nagyok a testéhez s korához képest. A teste kinézete kicsit meglepő. Mint más sárkányokhoz hasonlóan, az ő teste nem teljesen pikkelyes. A feje az orrán egészen rövid, talán nincs is még, de feljebb kúszva egyre nagyobb a hófehér szőrzete. Igen, ez egy szőrös sárkány. Meglepő módon a szárnya is szőrös, pedig az ilyen fajta sárkányoknak tollas a szárnya vége. E kis drágaságnak volt (még egészen apró) szarva is, ami alatt icipici fülek húzódtak. Az egyik pillanatban felemelte Savannah oldali fülét és feleszmélve a bambulásból a lányra meredt. Kitágult pupillájával nagyon édes látványt nyújtott. Boldogan vette tudomásul, hogy van mellette valaki, így kinyújtott nyelven nyújtotta ki először a hátsó lábait, majd megpróbálta az elsőket is de sajna összeesett. De nem adta fel, újra próbálkozott. Közben a tekintetét nem vette le a lányról. Savannah kedvesen felkuncugott és odament a kis hüllőhöz.

-Gyere...-hajolt le érte mire a lény hevesen próbálkozott legalább felülni. Savannah felvette és a karjaiba emelte a szőrmókot. a hátára fektette majd a jobbját tartva, hozzá érintette az ujjával óvatosan a kis, nedves orrát. ez persze tetszett neki így kapálózni kezdett a lány keze után. Savannah adott a kis aqua szeműnek egy kis sárkány plüssöt, ami igazán tetszett a kicsinek, így a lábaival összefogta, és harapdálni kezdte. Óvatosan kilépett a szobájából és a mágus felé igyekezett. E kis út alatt végig csitítgatta a sárkányát. Nehezen, de oda értek . A hercegnő bekopogtatott az ajtón, majd hallotta Ernest hangát, így belépett. 

-Ernets úr! Kikelt a kis sárkányom!-kiáltotta mire az említett is megmutatta a hangját. Miközben kereste a mágust, csörömpölést hallott. Majd megjelent előtte a mágus.

-Ó, de gyönyörű egy teremtés.-vizsgálta meg Ernest a lényt.-Tedd le!-mondta kedvesen a lánynak mire lerakta. Persze ezt a kicsi ellenkezte, de végül elvolt a kis plüssével. Bevette a szájába és oda-vissza kezdte ráncigálni, mint egy játszó kiskutya. Aztán magától megpróbált felállni. Újfent a hátsó lábaival kezdte, de most sikerült is neki. Az õt körülvevõ emberek csodálkozva és büszkén figyelték a kicsi mûveletét. Aa kis sárkány mit sem sejtve tovább játszott. Savannah közelebb ment hozzá, és csettintgetni kezdett neki mire a fehérség odafigyelt és boldogan közeledett a hercegnõ felé és ugrálni kezdett neki.

-Maradjatok itt.-mondta Ernest és elment valahova.

-Ezt garantálom...-válaszolt Savannah s tovább játszott a kis sárkányával. Késõbb, mikor a mágus visszatért, már a hátán feküdt és a gazdája a hasát vakargatta.

-Itt vagyok!-lépett be az ajtón Ernest, mire a fehérség felfigyelt. Felült, majd kedvesen megrohamozta a mágust.

-Nyugi, nyugi...-csitította, mire Savannah felvette és arrébb rakta.-Ezt add oda neki!-nyújtott a hölgy kezébe egy kis pisztrángot. A lány undorodva megfogta a hal farka véget, és a kis jövevény felé nyújtotta. A kicsi felfigyelt, és ott hagyva a játékot, rá startolt a halra.

-Naa...-guggolt le hozzá Savannah. -Kis mohó!- jegyezte meg a térdén kapaszkodó hüllőt nézve. -Tessék!-adta oda. A kicsi gyorsan elmajszolta, sőt, inkább egybe le is nyelte, majd többet követelt. -Naaa...-próbálta eltolni a mellkasán álló sárkányt, aki az arcát nyalogatta. -Ernest úr, van még?-fordult hátra Savannah.

-Persze!-vett elő egy egész vödröt, ami láttán megindult a sárkány. A vödörhöz érve kicsit elkeseredett, mert sokkal nagyobb volt nála és nem érte fel. Körbe szaglászta, majd kétlábra állva, mellsőit neki döntötte a vasnak. A körmei koppanása szinte vízhangzott a csendben. A kis sárkány most is szagolgatott majd oda-vissza dőlve próbálta felburítani a vödröt. Csodák csodájára, sikerült neki. Büszkén odabaktatott a kiborult halrengeteghez és enni kezdte. Ernest és Savannah közben beszélgettek, tanácskoztak...

-És mi lesz a neve?-kérdezte a mágus.

-Még nem tudom.-húzta el a száját a hölgy. -Vaagy...-gondolkozott el. -Mit szólsz a Gemstone-hoz?-nézett a kis sárkányára aki épp lenyelte az utolsó pisztrángot is, és jól lakottan nyalta körbe a száját.-Látom tetszik. Ez lesz a neved. Gemstone.

Másnap...

Ááááá!!!-kiált fel Savannah álmából másnap reggel. Erre kiáltásra a mellette fekvő Gemstone is felkapta a fejét. Lassan átvágta magát a lány párnái, plüssei, és takarója között. Kedvesen rámászott a mellkasára és kitágult puppilájával vizslatta a lányt.

-Nyugi, nincs semmi bajom. Azt hiszem. Csak volt egy látomásom. Vagy valami hasonlóm. Egy fiú szerepelt benne, sárkányon. -gondolkozott el Savannah. Vajon mit jelenthetett ez? Kérdezte magában, majd kizökkentve magát megrázta a fejét.

-Mindjárt reggeli!-szorította két keze köze barátságosan a sárkány arcát. Gyorsan felállt és neki kezdett az öltözésnek. Sokat válogatott, majd mikor úgy érezte, hogy ez megfelelő lesz, megállt a sárkánya előtt.

-Na? Hogy festek?-kérdezte mire a sárkány csak értetlenül oldalra fordította a fejét.

-Mindegy. Majd jövök, addig maradj itt!-hagyta ott Gemstone-t majd lement reggelizni.

-Jó reggelt, Apa!-köszöntötte vidáman a királyt.

-Szia, kicsim. Bocsánat a tegnapi hirtelen bejelentésért...

-Semmi baj.-mosolygott a lány, majd behúzta maga alatt a széket.-mit eszünk?-tőrzsölte össze a kezeit.

-Még én sem tudom.-felelte izgatottan a király. A vacsora végeztével Savannah kért a konyhán egy vödör halat, amit később oda adott Gemstone-nak. 

-Szeretnél tanulni?-kérdezte hirtelen Gem-et aki érdeklődne nézte a lányt evés közben. Nem értette.

-Ez azt hiszem igent jelentett, vagy nem?-kérdezte bizonytalanul a sárkányát.-Mindegy, hagyjuk. Elkezdünk tanulni.-csapta össze a tenyerét, majd a vödörben fürdő jószágot kivette onnan. Ez persze nem tetszett neki, és ezt ki is fejezte. Visítani kezdett a lány kezeiben, amiben meg is lehetett volna süketülni.

-Nyugiii!!!! Kapsz még halat!-erre a kijelentésre abba hagyta és "ártatlan vagyok" nézéssel nézte a lányt.-Okéé. Figyelj!-tette le a Gem-et, a sárkány persze érdeklődve figyelte minden mozdulatát. A lány egy könyvvel a kezében letérdelt a kicsi elé. Gemstone persze rögtön a gazdája ölébe akart menni.

-Nem,nem. Ez lesz az első amit megtanulsz. A "marad". Annyi a lényege-kezdte mire Gem visszaült és türelmesen hallgatta az okító hercegnőt-, hogy amikor azt mondom  "Marad/Maradj" akkor ott maradsz ahol vagy és úgy ahogy vagy. Eddig érthető?-kérdezte mire a kicsi halványan bólintott.-Rendben. Lesz olyan eset is, hogy hozzá rakom a kezemet is, így-mutatott egy stop jelet a kezével-és akkor az is ezt jelenti.Na gyere, próbáljuk meg!-állt fel mire a kicsi bolyhos is feltápászkodott és farok csóvával kísérelte a lány mozgását. A lány hátra fordult pár lépés után és kimondta a varázsmondatot. A kicsi(időközben elindult) vissza vonta a következő lépését és a levegőben tartotta a lábát amivel lépett volna. A hercegnő kivett egy halat a vödörből mire a Gemstone újra megindult.

-Nem,marad!-szólt rá, mire a kicsi megállt. Savannah elégedetten nézte a sárkányt, majd felkapta a vödör fülét és elindult vele. A bolyhos időközben leült, de erre felemelte a lábát, majd emlékeztette magát a parancsra és visszahelyezkedett. Savannah lerakta a vödröt és elégedetten térdelt le a kezében egy pisztránggal.

-Gyere! Gyere ide, Gemmy!-szólt a kis sárkánynak aki eszeveszett módon rohanni kezdett a gazdija után. -Okos kis sárkány vagy, Gem.-vakargatta összevissza a kicsin testét.-Bizonyám! Ki az okos, sárkány? Te, te vagy!-vakargatta tovább. Később sikerült valamennyire megtanulni az "ül", "gyere", "hozd" vezényszavakat is.