Luke POV

-Gondoltam.-vigyorogtam rá, és a többiekre néztem. Látszólag nem is figyeltek ránk, csak hangosan nevetgéltek. Szerintem Jamie-nek nincs is szüksége barátokra, legalábbis nem törődik nagyon azzal, hogy jóba legyen mindenkivel. Én sem, ha már itt tartunk, de inkább konfliktuskerülő vagyok, mint hogy vitázzak valakivel.
-Jó, akkor gyere el velem a lovasiskolába, és ha végeztem, csinálhatunk valamit.-döntöttem el végül, és épp ekkor fejeztem be az evést. Jóllakott óvodás arccal nyújtózkodtam egyet, majd várakozóan Jamie-re néztem. Végül felálltam, és kivittem a tálcám, majd újra visszatértem az asztalhoz, és helyet foglaltam Jamie-vel szemben.
-Felőlem.-vonta meg a vállát.
-Szuper, akkor ezt megbeszéltük.-sóhajtottam fel mosolyogva, kissé irónikusan, hogy én csak szimplán megszerveztem a "programot", ő meg rábólintott. Mondjuk ha nem akarna, úgyis megmondaná, mert Jamie nem az a fajta, aki csak illendőség kedvéért egyezne bele valamibe, amihez amúgy nincs kedve.
-Meg.-vonta meg a vállát, mintha fel sem tűnt volna neki az irónia a hangomban, de szinte biztos voltam benne, hogy direkt nem válaszolt úgy vissza. Biztosan nem akar veszekedni. Jó, én se akarok, szóval jó is, hogy nem válaszolt vissza olyan Jamiesen. Tényleg, mostanában elfelejtettem Lekvárnak hívni. Na, majd ha nem lesz senki a közelben, mert esélyes, hogy megver.
Kérdőn pillantottam a felém nyújtott kenyérre.
-Mihez kezdjek egy kenyérrel? Nem vagyok kacsa.-ráztam meg a fejem, majd elvettem tőle a kenyeret.-Ha megdobom kenyérrel az osztálytársaidat, megvernek? Tehát, hasonlóan agresszívek mint te?-kérdeztem tőle, és addig nem mertem megdobni őket, amíg Jamie nem válaszol.
-Ők nem hinném, de én biztos megverlek.-tájékoztatott felnézve a tányérjából.
-Biztos? Én azért szerintem megpróbálom. Maximum majd rád fogom.-vontam meg a vállam vigyorogva, és már rögtön feléjük is dobtam egy kenyérdarabot. Az egyik fiút találta el, aki hátra is fordult, mire csak egy ártatlan fejet vágtam, és a fejemmel Jamie felé intettem. A fiú csak egy gyilkos tekintettel nézett ránk, és megrázta a fejét, majd visszatért a beszélgetésbe. Bezzeg mikor tesin kell dobálni labdát, akkor nem megy ilyen pontosan. Jamie-re pillantottam, hátha megdicsér, hogy milyen ügyes voltam. Vagy hogy ha úgy látom, legyen egy kis előnyöm elfutni, ha korábban észreveszem, mint hogy feláll. Visszaraktam a kenyeret a tálcájára, majd figyeltem, ahogyan eszik.

Visszafojtott mosollyal néztem Jamie-re, mikor az arckifejezése eléggé leírta, hogy épp milyen érzelmek kavarognak benne.
-Meg akarsz halni, hülyegyerek?-nézett rám gyilkos tekintettel.
-Egyszer muszáj lesz, és nagy esély van rá, hogy véletlenül kiesek az ablakon a 12. emeletről egy felhőkarcolóból, ezért inkább te ölj meg.-magyaráztam, és már nem nagyon tudtam elrejteni a vigyoromat. Hát most na, elég jól szórakoztam. Nem értem Jamie-nek mi baja van vele, elvégre azt mondta, csak beszélőviszonyban vannak. Az nem barátság. Amúgy is, azt csinálok amit akarok, szóval egy szava sem lehet.
-Magasabbról ess. Biztos, ami biztos.-nézett rám mérgesen, mire csak elvigyorodtam. Eléggé felhúztam, pedig csak megdobtam kenyérrel az egyik osztálytársát, nagy ügy.
-Majd lehet fentebb megyek akkor. Lehet, hogy elromlik a lift, és lezuhan a földszintre, és akkor is meghalok.-gondolkodtam hangosan. Láttam, hogy csak még mérgesebb lett, mikor nem tudtam visszatartani a vigyorgást. Hát most na, én nagyon élveztem, ő kevésbé, erről meg nem én tehetek.
Álltam a pillantását, miközben kivitte a tálcát, és felálltam közben, hogy mire visszaér, el tudjak indulni. Vagy futni, attól függ mit akar velem csinálni.
-Ne próbálkozz semmivel, a saját érdekedben mondom.-sóhajtott fel, majd a hajába túrva elindult kifelé.
-Miért? Fogadjunk, hogy tetszett amit csináltam, csak nem akarod bevallani, mert te morcos Lekvá...Jamie vagy?-javítottam ki magam, mikor rájöttem, hogy amúgy is ideges, nem kellene még jobban felhúznom, mert a végén tényleg megver. Mondjuk már nagyon régóta hajtja, hogy megver, szóval tényleg nem mondhatom azt, hogy nem figyelmeztetett. 
-Vagy inkább ne szólj semmit, ha nem akarsz tényleg meghalni.-sóhajtott fel idegesen, főleg miután hiába próbáltam szépíteni az újonnan kitalált becenevét, újra felém fordította a fejét, és az arcán most sem mosoly volt. Erről sem én tehetek, ha egyszer a neve pont olyan, mintha Lekvár lenne.

-Jó, nem szólok semmit. Egyelőre még élni akarok.-sóhajtottam fel, de azért továbbra is vigyorogtam. Eddig kételkedtem benne, hogy képes lenne megverni, de amilyen ideges volt, most már simán kinézem belőle, hogy megver, mihelyst kevésbé forgalmas helyre érünk.

-Át kellene öltöznöm. Neked meg nem ártana kabátot felvenned, mivel úgyis fagyos vagy.-vigyorogtam rá. Esküszöm, Jamie még +20 fokban is pulcsiban lenne szerintem. 

-Tudom. A szobád előtt találkozunk.-mondta, mire bólintottam egyet, és miután odaértünk a szobákhoz, én bementem a sajátomba, ő meg tovább ment a sajátjához. Gyorsan átvettem a fekete lovaglónadrágom meg magamon hagytam a pólómat, mert szinte biztos voltam benne, hogy nagyon melegem lesz, legalábbis amikor Joki-val lovagolok, mindig melegem szokott lenni. Ő nem az a jól nevelt fajta, elég sokat kell szenvedni vele, de utána mint egy kis angyal, úgy csinálja meg, amit kérek tőle. Azt a kemény 5 percet, amit fegyelmezetten tud csinálni, sosem látja az edző, mert addigra megunja, hogy Joki körbe-körbe forog, meg bakol vagy épp ágaskodik. Miután kész voltam, felvettem a csizmámat is, és kiléptem a folyosóra. Még jó, hogy a lovagló cuccaimból is hoztam el, mert úgy terveztem, hogy itt is folytatni akarom a díjlovaglást, vagy legalábbis jó lenne kicsit átmozgatni magamat, és mivel egyelőre nem volt kedvem futni, a lovaglásra tettem a voksomat. Úgyis hiányzik már a mindennapos lovaglás, ami az otthoni programjaim közé tartozott. Szerencse, hogy alig két buszmegállónyira van egy lovasiskola, ahol lehet díjlovaglást is gyakorolni.

-------------
Csak hogy ne mindig a szobában legyenek :) Kell közös program is azon kívül, hogy egymást piszkálják :D

xoxo, Riosa <3