Jamie POV

-Annyira azért nem, hogy hordjam.- Nem csak, hogy kockának tűnök tőle, bizonyos szituációkban elég kényelmetlen tud lenni. Nyáron a meleg miatt, télen meg mert bepárásodik, attól meg még az is jobb, ha inkább hagyom a francba és leveszem. Na meg mert eltakarja a szemeimet. A szemszínem különben az egyetlen dolog, amit anyám vonaláról örököltem. Neki mondjuk teljesen kék, nekem pedig valamivel szürkésebb, de ez az egyetlen dolog tart vissza attól, hogy örökbefogadási papírok után kezdjek kutatni.
-Miért, szerintem néha hordhatnád azért.-vonta meg a vállát, de annyira azért nem próbált meg meggyőzni, mint vártam volna.
-Majd felveszem, ha itt vagy. Feltéve, ha átjössz legközelebb.-Én is vállat vontam, most sem lehettem biztos benne, mennyire élvezi ilyenkor a társaságom. Jó jel, hogy még itt van, hiszen az előbbi tevékenységünkkel mostanra végeztünk. Nem szokásom ilyenkor tovább beszélgetni, most viszont rosszul érintett volna, ha azonnal lelép. Akkor is, ha le kellett zuhanyoznia. És ellopta egy gatyámat.
-Már miért ne jönnék át?-nézett rám kérdő tekintettel. -Nem tudom. Az ajtó nyitva van... Hát nem pont most, de érted.-vontam vállat újra, miután végre sikerült kinyögnöm valamit. Fogalmam sincs, meddig lesz ez neki így elfogadható. Ha mégis fordult valaha a fejében ilyesmi, talán arra még nem jött rá, vagy esetleg nem akar erre gondolni, de velem nem sok eséllyel fog "úgy" együtt mutatkozni a folyosón. Nem őt szégyellem, hanem ezt az egészet. Magamat. Muszáj lesz megértenie.
-Istenem Jamie, rájöhetnél már, hogy attól, hogy szerinted túl kedves vagyok, attól még simán itt hagyhatnálak. De, ahogy látod, még itt vagyok.-mosolygott rám, ami miatt azért kicsit megnyugodtam. -Ja, látom.-Még tényleg itt van. Szar érzés azon gondolkozni, meddig, pedig eddig is képes voltam nélkülözni a jelenlétét a mindennapjaimból. Gondolom, nehezebb lenne most, hogy kezdem megszokni. Vagyis inkább megkedvelni, pedig eddig még soha senkivel nem terveztem hosszútávra. Luke nem tűnik kalandvágyó típusnak, de így sem tudom igazán kitalálni, mit szeretne. Végül sóhajtva félrenéztem egy pillanatra. Ki kéne élveznem minden percet, amit vele tölthetek, nem azon agyalni, hogy meddig tart majd. Túlélem, és igazából meg is értem, ha egyszer úgy dönt, hogy nem kényelmes neki így tovább.
-Talán baj, hogy itt vagyok?-kérdezte kissé aggódó tekintettel, mire szinte rögtön megráztam a fejem.-Nem. Örülök, hogy itt vagy.-válaszoltam őszintén egy fejrázás kíséretében. Ez az igazság, végre valami, amit komolyan nem szégyellek. Inkább megmondom most neki, minthogy azt higgye, nem akarom, hogy itt legyen. Nem így akarom elüldözni ezt a szerencsétlent.
-Akkor jó.-mondta halványan elmosolyodva. Ezek után kissé elgondolkozva meredtem magam elé, és csak akkor pillantottam fel rá kérdőn, mikor hirtelen benyögte az ő információját magáról. -Van otthon egy fríz ménem, Musta Hevonen, vagyis szimplán Joki. És díjlovaglok.-mondta, én meg érdeklődve hallgattam a rövid beszámolóját a lováról. Életemben talán egyszer, ha ültem lovon, akkor is lehettem körülbelül 6 éves és egy dagadt pónira ültettek fel egy városi rendezvényen. Igaz, csak körbe-körbe lovagoltunk, de már a második körnél le akartam szállni. Nem nekem való ez, túlságosan...ingatag?!
-És azt a nevet te hogy rövidíted Joki-ra? - kérdeztem homlok ráncolva, miután akárhogy gondolkoztam, nem hallottam benne az összefüggést. -Őő..sehogy. Csak ez a név tetszett, a törzskönyvi nevét meg nem én választottam. És ránéztem, és tipikus Joki feje van. De komolyan. Majd mutatok képet, ha gondolod.-vigyorgott rám, miközben magyarázott. A végén bólintottam egyet, miszerint tőlem mutathat képet a lováról.
-Amúgy szerintem maradok a Jamie-nél. Tényleg, a Jamie-n kívül van beceneved?-kérdezte érdeklődve, mire megráztam a fejem. -Nem, nincs. És nem is szeretnék.-tettem hozzá gyorsan az arckifejezését látva. Megkérdeztem volna, min vigyorog, de volt egy olyan érzésem, hogy valami hatalmas hülyeséget talált ki, ami miatt lehet, hogy meg is verném. Pont most ígértem meg, hogy vigyázni fogok a testi épségére, szóval nem lenne túl szép dolog.

-Dee.. mi lenne, ha Jam-nek szólítanálak. Tudod, mint a lekvár. Az menő lenne, nem?-kérdezte izgatottan vigyorogva.-Például, mikor bemutatkozol: Szia, Jamie vagyok, de nyugodtan szólíts Lekvárnak. Igen, ez jó. Vagy tudod, valaki szól neked reggeli közben, hogy hé Jam, kérsz lekvárt? Igen, így is jó. Annyira okos vagyok.-teljesen belelovalta magát a témába, én pedig a nevemet érintő találgatások hallatára újra arckifejezést cseréltem. Tudtam, hogy meg fogom verni. Luke borzasztó izgatottan vigyorgott, ezért nem tudtam rá annyira haragudni, amennyire jólesett volna. Konkrétan rávetettem magam, mielőtt folytathatta volna, kihasználva, hogy az ágyon foglaltunk helyet. -Nem akarsz nekem neveket kitalálni.-állapítottam meg pislogás nélkül, felé hajolva. Az egyik kezét a takaróhoz fogtam a feje mellett, egyelőre egyáltalán nem is terveztem elengedni. Valahogy mindig így kötünk ki mostanában.
-Miért, nem tetszik?-kérdezte vigyorogva, nekem pedig kedvem lett volna letörölni az arcáról azt a vigyort, de annyira azért nem haragudtam rá, főleg, hogy borzasztóan aranyosan mosolygott rám.-De amúgy is, miért baj, ha kreatív vagyok? Itt nincs normális lap meg ceruza, hogy ki éljem magam.-kezdett el nyavajogni nekem, majd taktikát váltott. Épp kifejtettem volna a véleményem az általa kitalált becenévről, mikor csak úgy megcsókolt. Folyton ezt csinálja, időm sincs kitalálni, hogy reagáljak. És persze nem tudok neki ellenállni. Viszonoztam a csókját, mert nem tudtam volna csak úgy elhúzódni, az éppen nem őt leszorító kezemmel viszont nem túl finoman belemarkoltam a nadrágja tartalmába. Az a baj, hogy szeretem taperolni, ő pedig látszólag eddig is nagyon élvezte, mikor tökön csaptam. Talán majd most, bár ha meg visszafele sül el, adhatom neki az újabb boxer alsót. -Lekvár, mi? De miért pont lekvár? Idióta.
-Miért, nem szereted a lekvárt?-kérdezte továbbra is vigyorogva.-Amúgy nem hiszem el, hogy nem érted. Elmagyarázom. Szóval, ugye te Jamie vagy. Ha ezt lerövidítjük, akkor az Jam. És a jam lekvárt jelent. Ennyire egyszerű. De ha gondolod, elmagyarázhatom még egyszer, ha esetleg még mindig nem érted.-mondta pimaszul mosolyogva rám. Esküszöm könyörög azért a verésért. Sajnálatos módon úgy tűnt, a nem túl diszkrét taperolással sem értem el a kívánt hatást, tovább vigyorogva folytatta az elmélete levezetését. -Szerinted hülye vagyok?- Persze, magyarázzon már angol eredetű szavakat... Addig örüljön, amíg nem verem meg rendesen. Bár sokkal egyszerűbb és kényelmesebb lenne, ha csak simán ráállítanám a gördeszkára. Megcsinálja magának a balesetet, én meg beszámítom rendes büntetésnek.

----------------

Ééés új réész, kereken a huszadik :) Remélem tetszett, én felnevettem miközben írtam, fogalmam sem volt, hogy ilyen hülyeségek eszembe juthatnak egyáltalán :D
Újra és újra elámulok, hogy milyen bámulatosak vagytok! Köszönöm a sok támogatást, a rengeteg megtekintést, a csillagokat és a kedves hozzászólásokat :) Már annak is örültem az elején, mikor 1 ember szavazott az első fejezetemre, most meg rengetegen vagytok, legalábbis számomra! Persze, lehet ez valakinek kevés, de én beérem ennyivel, és örülök nektek <3
És ha már így megvan a 20. rész, úgy gondoltam, hogy "megünnepeljük" egy kis kérdezz-felelek-szerűséggel, szóval jöhet minden kérdés hozzászólásban, üzenetben, én pedig egy részben válaszolni fogok rá. :) 

Köszönök mindent <3

xoxo, Riosa <3