Jamie POV (again.)

 A pénteki második óra matek volt, természetesen abszolút semmi életkedvem nem maradt addigra, ez a tény pedig elég sokat rontott volna a hangulatomon. Helyet foglaltam az utolsó sorban, a széket pedig kirúgtam a padok közötti folyosóra, hogy még eszébe se jusson senkinek se mellém ülni. Legszívesebben hátradőltem volna a fejemen egy pulóverrel, de küldtek már ki ilyenért, így most inkább nem próbálkoztam meg ilyesmivel. Meg kell várni, amíg belemerül a tanár, addig nincs alvás.  

Épp készültem volna a jól megérdemelt pihenésre a majdnem másfél tanórányi szenvedés után, mikor az osztályfőnök kíséretében belépett a terembe a gót csaj, aki ellopta a múltkor a telefonom. Hófehérke. Miközben röviden bemutatkozott, igyekeztem levakarni a meglepett arckifejezést a képemről. Legszívesebben még távolabb rúgtam volna a széket, mondván inkább üljön a tanári asztalhoz, mint hozzám. Körülnéztem, hátha van itt a közelben valaki stréber, akit gond nélkül magam mellé ránthatnék, de a végén inkább letettem az ötletről és csendben figyeltem, amint mellém húzza az egyetlen üres széket.
-Fogalmam sem volt, hogy egy osztályba járunk. Hetedikesnek tippeltelek volna.-mosolyogtam rá barátságosan, mikor végre helyet foglalt. Ezzel még tartoztam a múltkorról, senki sem lophatja el büntetlenül a mobilomat. Főleg nem fehér hajú csajok az elmegyógyból.  
-Én is örülök, hogy újra látlak.-válaszolta viszonozva a legkevésbé sem őszinte mosolyomat.-Bár az felettébb meglepő, hogy egyáltalán eljutottál eddig a szintig.-jelentette ki egy vállvonás után. Hihetetlen szép félévnek nézünk elébe, ha ez tényleg az osztálytársam marad. Egy hét alatt biztosan nem bukik ki, még akkor sem, ha rendesen rásegítek. Kénytelen leszek elviselni, maximum a következő óra elején átülök egy másik padhoz, amíg szüneten van az osztály.

Figyeltem, ahogy kipakolja a cuccait az egyetlen agyonrágott tollam és a füzetem mellé. Legalább ha könyve lenne, hasznosnak érezhetné magát, így viszont kénytelen lesz gyorsan másokkal is összebarátkozni.
-Azt mondta az ofő, hogy fogyatékos vagy.-Na jó, talán nem pontosan ezeket a szavakat használta az utolsó osztályfőnökin, de csak a lényeg ragadt meg, mivel azt is végigaludtam. Örülök, hogy egyáltalán fent tudom tartani az életfunkcióimat ebben a téli hidegben.
-Itt az egyetlen fogyatékos te vagy - nézett rám teljesen komoly arccal, és ezt meg látva halkan röhögni kezdtem, nem is érdekelt túlságosan, mit mondott utána. Muszáj bevallanom magamnak, hogy kezdem egyre jobban élvezni Hófehérke társaságát. Valószínűleg ő épp egyre kevésbé az enyémet, de hát legalább nem unatkozik az első napján.- Biztos előtte a te papírjaidat nézte és véletlenül az ragadt meg az agyában.-folytatta még mindig elég morcosan rám nézve.

-Tudod, Hófehérke, szerintem az orvosi kartonokat külön tárolják a többitől.-Én nem tudom, honnan jött, de az biztos, hogy nem normális. Simán elképzelem egy hétvégéjét, mikor kényszerzubbonyban üldögél az asztalnál, a család meg teáztatja, ahogy azt a briteknél szokás.

A számba vettem a tollat, pedig lassan már én is kezdem tartani tőle, hogy egyszer véletlen benyelem a tintát. Ha nem a helystoppolással leszek elfoglalva, a következő szünetben kimegyek cigizni. Inkább haljak meg attól, mint a tintától, amit hamarosan kénytelen leszek megkóstolni, ha nem ugrom le a faluba tollat venni. Vagy lopok egyet Hófehérkétől, még meglátom.

Számban a tollal figyeltem, ahogy arrébb pakolja a saját tolltartóját. Újra ránéztem, majd vissza a tolltartójára, miközben megint elgondolkoztam rajta, hogy talán az egyszerűbb módon kellene írószert szereznem magamnak. Nagyobb dicsőség lesz így kilopni egyet, hogy sejti, mire készülök. Legalább akkor döntetlen lesz az állás. Azóta sem bocsátottam meg teljesen, hogy elvette a mobilom.

- Aggyáegyet' - nyúltam rögtön a tolltartóért, a másik kezemmel igyekezve a lehető legtávolabb tartani magamtól. Lehet, hogy így meg is oldom az elültetést, legrosszabb esetben viszont mehetek megint az igazgatóiba a tanóra megzavarásáért. Élt bennem a remény, hogy Hófehérke nem tiltakozik majd annyira a lopási kísérlet ellen, bár az eddig látottakból ítélve kész csoda lenne, ha szó nélkül tűrné a próbálkozásom. -Nem.-mondta miközben villámgyorsan megfogta a tolltartója sarkát és jobb megoldás híján ledobta a földre. 
-Ez nem valami kedves tőled.-sóhajtottam kivéve a tollat a számból, mikor hangos csattanással a földre érkezett a tolltartó. Hátradőltem és Hófehérkét kezdtem figyelni. Addig nem tud jegyzetelni, amíg a földön van mindene, de volt egy olyan érzésem, hogy nem is igazán szeretne. Én is csak rágni vettem elő a sajátom, a füzet meg a látszat kedvéért volt nyitva valamelyik üres oldalon. Azért a következő feladatot leírtam a többiekkel együtt, hogy úgy tűnjön, mintha dolgoznék is valamin.

-Remélem, nem buksz év végén túl sok tantárgyból. Kár lenne érted.-Ha magától nem megy, szívesen segítek neki lerontani akármiből. Közben lejjebb csúsztam a széken, hátha elérem lábbal azt a tolltartót még azelőtt, hogy biztonságosabb helyre pakolná. Ha találok benne szövegkiemelőt, még a haját is megcsinálom vele.-Jaj, Jamie. Ez nagyon megható, de ne aggódj miattam, mert nincs miért. Inkább törődj magaddal, mert téged jobban kell félteni.-magyarázta. -Örülök, ha így gondolod.-válaszoltam félig odafigyelve, de amúgy igyekeztem a tanárt nézni és ezzel párhuzamosan közelebb rúgni magamhoz a tolltartóját. Szerencsére sikerrel jártam, még azelőtt sikerült megkaparintanom, hogy teljesen elsüllyedtem volna a pad alatt. Székkel együtt arrébb csúsztam, hogy Hófehérke még csak véletlenül se tudja visszavenni tőlem. Kiválasztottam egy szimpatikus, kék színű alkoholos filcet, majd szinte gondolkodás nélkül támadásba lendültem. Az egyik kezemmel elkaptam egy hajtincset, a másikkal pedig húztam bele néhány csíkot. A tenyerem nem úszta meg a műveletet, de hát máshogy nem fogott volna, ennyi áldozathozatal még bőven belefért az akcióba.

-Na és most minek hívjalak?-Mostantól akár zebrázhatnám is, de inkább tovább gondolkozom, hátha eszembe jut egy találóbb becenév újdonsült kedvenc ismerősöm számára. Azért csalódottan vettem tudomásul, hogy nem nagyon hatja meg, mit csinálok éppen a hajával. Egy vastagabb kék csík került a tincs közepére, az alkoholos filc nagy része viszont a tenyeremen volt. Először megpróbáltam a padra kenni, de a folt nem sokkal lett halványabb, így inkább abba is hagytam a próbálkozást.

 -Nem tudom, de akkor legalább már normálisan csináld meg -jelentette ki komolyan, mire megráztam a fejem. Már csak azért sem fogom tovább festegetni, mert azt akarja. Ha hisztizett volna miatta, nos, akkor tovább folytattam volna. 
-Remélem, nem éred el.-Sajnos túlságosan elöl kezdtem el festeni, így akár tovább is csinálhatta volna, ha azt akarja. Én biztos nem fejezem be neki, ha egyszer ez a vágya.
-Ha én nem, majd Chris.-vonta meg a vállát lemondóan.
-A pasid? Ő sem kedvel?-kérdeztem vissza rögtön. Fogalmam sem volt, ki lehet az a Chris, de biztos az is elmebeteg, ha mégis kibírja Hófehérke mellett. Nagy volt a kísértés, de elvetettem az ötletet, miszerint faszt rajzolok a filccel az arcára. Csalódott voltam, amiért semmivel sem tudtam rajta igazán jól bosszút állni. De hát van még időnk bőven, biztosan máskor is kerülünk majd ugyanabba a padba.
-Nem mindegy neked, hogy ki ő?-kérdezett vissza,  mire csak védekezően felemeltem a kezemet.-Te említetted, nem én.-vontam vállat, mert komolyan nem érdekelt annyira a pasija, hogy ezen vitatkozzak vele. Ha hajat festenek, hát hajat festenek, ő biztosan szívesen befejezi majd az elkezdett munkámat. Sóhajtva lenéztem a még mindig kék csíkos tenyeremre. Napokba telik majd, mire leszedem a filcet.
Észrevettem, hogy közben szokása szerint lenyúlta az egyetlen egy darab tollamat. Szerencsére nálam volt a tolltartója, amiből kedvemre válogathatok magamnak valamit cserébe. Rögtön zsebre is vágtam két szimpatikus tollat és egy ceruzát, csak jó lesz valamire a későbbiekben. A többit visszaraktam elé a padra. Meg is köszönhetné, hogy felvettem, mikor leverte az egészet.  

-Ez igazán kedves. Remélem kiszolgáltad magad, mert többet ilyen nem lesz.-úgy tűnt, nem próbálja meg elvenni őket, így nyugodtan üldögéltem tovább a helyemen.
-Igen, azt hiszem, ennyi lenne.-Nem terveztem visszaadni őket, ahogy gondolom, ő sem az enyémet. Csodálom, hogy megéri ez neki, egy csomó jó cucc az én egy darab szétrágott tollamért.
-Örülök. Legközelebb eltöröm a kezed, ha a tolltartóm felé nyúlsz. Remélem megértetted.-nézett rám komolyan.
-Hát hogyne.-vigyorogtam rá, mikor fenyegetőzni kezdett. Majd félni fogok egy ilyen vékony gót csajtól. Ha tudnám, hol tartja a kényszerzubbonyt, felmennék érte, mindenki biztonsága érdekében.

 -Nem nézek oda, nyugodtan lenyalhatod róla a nyálam.-súgtam oda, közben látszólag végig a tanárra figyelve. Amúgy azt sem tudtam volna, milyen órán ülök, ha nincs előttem a füzet emlékeztetőnek.

-Ez egy igen csábító ajánlat. De nem élnék vele. Ki tudja milyen betegségeket terjesztesz.- mondta, majd egy gyors mozdulattal a toll szétrágott részét a pólómba törölte. Szerencsére már nem volt olyan nyálas, ezért alig látszott rajtam. -Azt csinálsz vele, amit szeretnél. Holnap viszont már nem válthatod vissza, ki tudja, mire használod fel 24 óra alatt.-Remélem, nála robban majd fel, megérdemelné, ha a tinta eláztatná a táskáját. Vagy ahova éppen dugja. Ilyen kedves rajongóm sosem volt még. Talán egyszer randizni is elviszem a látszat kedvéért.

 -Lehet hogy nem kell 24 órát várni és a te kezeden fogom átszúrni.-mosolygott felém fordulva. Megint nevetni kezdtem a megszólalásán, bár elgondolkoztam rajta, mi van, ha komolyan mondja.

- Olyan gyorsan húzhatnál is vissza az elmegyógyba, mint amilyen hirtelen idejöttél. - Csak észreveszi valaki, hogy hiba volt ilyen hamar kiengedni. Az osztályfőnök is megmondta, hogy fogyatékos, akkor meg mit keres normális iskolában? Benézte, ha azt hitte, kisegítőbe jön. Mondjuk mondom én, akit büntetésből raktak ki itt az isten háta mögött.
-Én nem tudom mit mondott nektek az osztályfőnök. De nem voltam elmegyógyban - komolyan úgy tűnt, kezd ideges lenni, amikor ezt a témát emlegetem.-Vagy csak beképzeled, hogy nem voltál.-néztem rá teljesen ártatlanul, inkább javaslatszerűen vetettem fel a dolgot, minthogy megállapítottam volna. Amúgy csak annyit mondtak Hófehérkéről, hogy jobb, ha inkább nem is csesztetjük, meg legyünk magunkhoz képest kedvesek. Arról nem tehetek, hogy pont mellém ült le, mert azzal én is tisztában vagyok, hogy van jó pár tőlem sokkal barátságosabb tagja is az osztálynak.

A matek tanár és a többiek is pakolni kezdtek, amint megszólalt a csengő. Vártam, mit csinál Hófehérke, ettől függött igazából, hogy cigizni megyek-e, vagy helyet foglalni. A következő óránk is ebben a teremben lesz, ki tudja, kibírom-e mellette újabb negyvenöt percig. Mivel ő nem mozdult, úgy döntöttem, nem ülök mellette a szünet végéig, mert akkor tényleg megőrülök. Bedobtam a dolgaimat a táskába, a mobilom pedig a biztonság kedvéért a farzsebembe süllyesztettem.

---------------

12. réész :) Igen, ez is Jamie POV, de a második fele után a következő rész már tényleg Luke POV lesz, csak úgy éreztem, az előzményt mindenképpen le kell írnom, hogy értsétek a következő részt, és így volt a legegyszerűbb.

Remélem tetszik a rész, írjatok sook hozzászólást, imádom olvasgatni őket :D Köszönöm az eddigi sok-sok megtekintést és csillagot, rengeteget segítetek vele <3

xoxo, Riosa <3