Luke POV.

Gyors léptekkel haladtam végig az iskolán, majd a szobámhoz vezető folyosón. Igyekeztem mindenkit elkerülni, akivel szóba állhatnék esetleg, ha összefutnánk. Remegő kézzel nyitottam ki az ajtót a kulcsommal, és szerencsémre a szobatársam nem volt bent, még csak a cuccát sem láttam sehol. Lehet, hogy még nem ért vissza, ha hazautazott. Leraktam a bőröndöm az ágyamhoz, majd fel-le járkáltam a szobámban. Mérges voltam, mert a hazautazásom nem úgy sült el, ahogy vártam volna. Idegesen a hajamba túrtam, majd megfogtam az ágyam melletti éjjeliszekrényen lévő kislámpát, és teljes erőből a földhöz vágtam. A lámpa hangos csattanással ért földet, a lámpa búra és az égő összetört. Felsóhajtottam, és kikerültem, hogy bele ne lépjek a szilánkokba, és inkább a fürdőbe mentem. Egyáltalán nem jellemző rám, hogy törjek-zúzzak, de most kivételesen egész jól esett. Megmostam az arcom, majd elgondolkoztam egy kicsit a mosdókagylónak támaszkodva. Elővettem a telefonom, és írtam egy üzenetet Jamie-nek, hogy visszaértem a kollégiumba, de nem kellene átjönnie ma már. Elküldtem, majd visszamentem a szobába, és leültem az ágy mellé, nekidőlve a szélének. Direkt nem is néztem az összetört lámpa felé, mert lehet, hogy a végén bűntudatom lenne. Csak a későbbi géppel akartam egyébként hazajönni, de nem úgy jött össze. Hosszú percekig csak ültem az ágy mellett, és azon gondolkoztam, hogy vajon az én hibám-e, hogy nem heteró lettem. Minél tovább gondolkoztam, annál jobban estem kétségbe. A végén már ott tartottam, hogy tényleg én vagyok a hibás, és jobban kellett volna próbálkoznom elnyomni a saját nemem iránti vonzalmamat, és inkább a lányokra koncentrálni. Az elmélkedésemből csak az ajtótól jövő kopogás zökkentett ki. Nem volt nagyon kedvem senkivel sem találkozni, így inkább csak felsóhajtottam.

-Ne gyere be.-mondtam félhangosan, és csak akkor hallhatta az ajtó mögött álló ember, ha egészen közel állt, és nem volt odakint hangzavar. Fogalmam sincs, hogy ki lehet az, elvégre Jamie-nek mondtam, hogy ma már ne jöjjön át. A tekintetemet az ajtón hagytam, és csak remélni tudtam, hogy nem jön be senki. Nem voltam túl fényes állapotban, úgyhogy jobb, ha ma hanyagolják a társaságom.
Felsóhajtottam, mikor hallottam, hogy lenyomódik az ajtókilincs. Nem világos, hogy ne jöjjön be senki?! Bezárta maga után az ajtót az illető, és csak azután pillantottam fel, hogy megszólalt. Jamie.
-Mi van?-kérdezte nem túl együtt érzően, de csak megvontam a vállam.
-Csak szimplán rájöttem, hogy miért nem akarod elmondani a családodnak, hogy meleg vagy.-mondtam halkan egy keserű mosollyal az arcomon, és lehunytam egy pillanatra a szemem, mielőtt elérzékenyülnék túlságosan is. Nem kizárt, hogy az lesz a vége, de egyelőre tartani akartam magam. Rendesen kiröhögtem magam gondolatban, hogy hogyan is hihettem, hogy majd elfogad a családom. Most meg hirtelen rájöttek, hogy elbaszott vagyok, vagy nem tudom. Igazából szerintem sosem fogadták el, csak most kibukott belőlük. Miután összeszedtem magam valamennyire, újra Jamie-re néztem, majd a széttört lámpára a padlón. Felsóhajtottam, és a hajamba túrtam, csak azután emeltem fel a tekintetem Jamie-re. Összekulcsoltam a kezem, mert még mindig remegett az idegességtől. Túlságosan is mélyen érintett az utazás előtt történtek, és most kivételesen fogalmam sincs, hogyan tehetném ezen túl magam.
-Mi történt?-kérdezte engem figyelve. Kérdésére egy pillanatra elgondolkoztam.
-Veszekedtem velük és...-hagytam félbe a mondatot, és elkaptam a tekintetem róla. Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék. Így is eléggé fél, hogy nem fogadják el a mássága miatt, nem kell, hogy még jobban lelombozzam.-....és konkrétan elküldtek otthonról. Nem akarnak többet látni otthon, csak ha normális leszek. Addig meg csak a tévében a melegfelvonuláson.-sóhajtottam fel a végén, és nyeltem egyet. Szó szerint idéztem, mert ezeket a szavakat vágta a fejemhez az apám. Azt nem akartam elmondani neki, hogy fel is pofozott, mert szerinte egy atyai nagy pofon majd helyretesz mindent ott bent.
Figyeltem, ahogyan összeszedi az eltört lámpám darabjait, majd miután kidobta őket, a használható részét visszarakta az éjjeliszekrényemre. Annyira hálás voltam neki, de tényleg. Most is itt van, pedig megmondtam neki, hogy ma már ne jöjjön át. Mégis itt van. Végre ránéztem, mikor elém állt és a karomnál fogva felhúzott, hogy magához szorított. Szinte rögtön átöleltem, és a vállába fúrtam a fejem. Erre volt igazán szükségem. Egy szimpla ölelésre, arra, hogy érezzem, valakiben még megbízhatok.
-Azt mondta, hogy egy utolsó rohadt buzi vagyok, és amíg ilyen "selejt" leszek, nem tart a fiának.-mondtam halkan, de elcsuklott a hangom. Összeszorítottam a szemem, mert éreztem, hogy ha így folytatom, biztosan Jamie vállán fogom kisírni magam. Nem sok kellett hozzá már.
Egy ideig nem szólt semmit, de igazából nem is vártam el, hogy mondjon bármit is. Pont elég, hogy itt van és bízhatok benne. Mert igen, tényleg bízok benne, annak ellenére, hogy csak kevesebb, mint 1 hónapja ismerem. Jelenleg úgy érzem, hogy csúnyán elárultak a szüleim, mégis szeretem őket, és ez nem hiszem, hogy változni fog valaha, Mégiscsak felneveltek, és mindent megkaptam, amire szükségem volt ahhoz, hogy rendes, normális ember lehessek később. Arról nem ők tehetnek, hogy éppenséggel más lettem, mint várták volna.

-Hé. Én örülök, hogy ilyen vagy. Mit csinálnék nélküled?-ölelt tovább magához szorítva. Halkan felsóhajtottam a hangját hallva.
-Hogy mi lenne veled nélkülem? Élnéd tovább az életed, ahogyan azelőtt, és nem kellene kockáztatnod, hogy meglát valaki.-mondtam igazán halkan, de ha nagyon összpontosított, simán ki tudta venni belőle, hogy mit akarok mondani. Tényleg sajnáltam valamennyire, hogy ennyire felforgattam az életét, és hogy minden egyes együtt töltött idővel kockáztassa azt, hogy rájönnek a másságára.

------------

Itt az új év és az új rész :)
Körülbelül mindig 1000 szó körüli részek lesznek, néha kevesebb-néha több, attól függ, mennyire jön ki éppen. A következő rész szombaton jön, addig is kitartást az év első iskola-hetéhez, jó tanulást és miegyebet! (Én speciel holnap fizika meg angol dolgozatot írok :/)

xoxo, Riosa <3