Luke POV

-Nem tervezek, de eléggé idegesnek tűnik.-vontam meg a vállam felsóhajtva, majd elindultam kifelé a pályához. Revolution izgatottan ficánkolt mellettem, majd mikor megálltunk a pálya szélén, feltűnően unatkozva nézett hol rám, hol Jamie-re. Azért volt egy kis méretbeli különbség köztünk, de Joki is ilyen magas körülbelül, úgyhogy valószínűleg még pont kényelmes lesz a felszállás rá. Senki nem volt rajta jelenleg, úgyhogy valószínűleg csak Jamie fogja látni, ahogy a mén kitombolja magát. Mielőtt felültem volna rá, kicsit próbáltam megnyugtatni, ami úgy tűnt, hogy sikerül is. Én is nyugodtabban ültem fel a hátára, és még egyszer megpaskoltam a nyakát. Elindítottam lépésben, és mint a kis angyal, szépen követte az utasításomat. Na, menni fog ez! És már megint előre ittam a medve bőrére. Hirtelen, mint akibe villám csapott, elkezdett körbe-körbe forogni, hátha akkor leszállok a hátáról, és hagyom hagy rohangáljon. Mélyebben beleültem a nyeregbe, és adtam neki egy kicsit hosszabb szárat, mert ha belerántok a szájába csak többet ártok vele, mint használok. Revolution rákapott a szabadságra, és rohanni kezdett a pályán. Tudtam, hogyha kirohangálja magát jobb lesz, úgyhogy nem is próbáltam túlzottan visszafogni. Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy hirtelen lefékez, úgyhogy előre estem kicsit, de sikerült a nyeregben maradnom. Csak ezután jött a java, mert Rev érezte, hogy kicsit engedtem a száron, úgyhogy megfordult, és a másik irányba kezdett el rohanni. Nagyon örültem volna, ha úgy érzi elég, de bakolni kezdett. Most már kicsit elegem volt belőle, úgyhogy belerántottam a szájába óvatosan, és még mélyebben ültem a nyeregbe. Lassan elkezdte abbahagyni, és már csak a fejét rángatta ide-oda. Elkezdtem simogatni a nyakát, és halkan beszélni kezdtem hozzá. Mikor már éreztem, hogy teljesen rám figyel, elindítottam újra lépésben. Látszott rajta, hogy megnyugodott egy kicsit, úgyhogy én is elengedtem magam a nyeregben. És megint rossz döntéseket hozok. Felágaskodott, mire persze kiestem a nyeregből, mert hát nem voltam rá felkészülve. A hátamra estem, de szinte rögtön felpattantam, nehogy belegabalyodjon a még lába a szárba. Revolution csak állt velem szemben, és engem nézett. Ha hülye lennék, azt mondanám, hogy gúnyosan méregetett, de szerintem csak szimplán azt várta, hogy felkeljek. Egy pillanatra Jamie-re pillantottam, és felfelé mutatott hüvelykujjal jeleztem, hogy jól vagyok. Na nem tűnt úgy, hogy aggódik, de már megtanultam, hogy Jamie nagyon jól el tudja rejteni az érzelmeit. Elkaptam a szárt, és újra felültem a nyeregben. Elindítottam, megint, és végre most már ő is megunta, hogy kiszúrjon velem. Szépen követte az utasításaimat, és szinte tökéletesen csinálta a feladatokat. Teljesen leizzadtam az előbbi "mutatványban", de még mindig 100%-os figyelemmel koncentráltam rá, hogy mindent úgy csináljak ahogy kell. Úgy döntöttem, ennyi éppen elég volt mára, úgyhogy leszálltam róla. Megpaskoltam a nyakát, és halkan megígértem neki, hogy az istállóban kap majd kockacukrot. Csak "kicsit" fáradtam el a gyakorlás során. Aha, inkább nagyon, úgy nézhettem ki, mint aki lefutotta épp a maratont. Magam mögött vezetve az immár engedelmes mént csatlakoztam Jamie-hez.

-Szerintem be kellene állnom cowboy-nak.-sóhajtottam fel halványan elvigyorodva. Rev odanyújtotta az orrát Jamie-hez, és elkezdte szagolgatni. Egy lépést tett felé, és a hajába fúrta az orrát, majd beleszusszantott egy nagyot, még mielőtt elhúzhattam volna. Valószínűleg Jamie csak egy meleg szuszogást érezhetett, na meg hogy egy nagy fekete ló dugja bele az orrát a hajába. A mellkasánál fogja kicsit hátrébb toltam a mént, hogy lehiggadjon egy kicsit. Újra szaglászni kezdett felé, ezúttal csak a nyakát nyújtogatta felé, mert nem engedtem oda. Majdnem elröhögtem magam, mikor láttam, hogy Revolution-nek sikerült egy adag lócsulát a hajára juttatnia, de visszatartottam. Nehezen, de sikerült elmozdítanom a mént, hogy ne érjen Jamie hajához még egyszer.
-Ezt te fogod rendbe hozni.-tájékoztatott kissé morcos arckifejezéssel, miközben még mindig a lónyálas hajával volt elfoglalva.
-Jó, majd megcsinálom olyanra, mint az enyém, és akkor megérted, miért éri meg 30 percet áldozni rá.-vigyorogtam rá, és igyekeztem távol tartani a hajától a mén orrát.
-Szerintem sosem fogom megérteni.-sóhajtott fel, mikor már tényleg lemondott a haja rendbehozásáról.
-Dehogynem. Csak neked szerencséd van, hogy a hajad magától jól áll, nekem meg ha nem csinálok vele valamit akkor le van lapulva.-sóhajtottam fel, mintha az élet nagy problémáját magyaráztam volna éppen el. Nekem az volt. Amúgy is van, aki piszkál azért mert meleg vagyok, legalább a hajam álljon jól, amiatt ne tudjanak beszólni.

-Ezt hallottad valakitől, vagy magadtól találtad ki?-nézett rám kérdőn, mire megvontam a vállam.
-Magamtól találtam ki, de akkor is igazam van.-vontam meg a vállam vigyorogva. Neki akkor is könnyebb dolga van, mert mindenki így szokta meg, ha én meg egyszer mennék úgy, hogy nem csináltam semmit a hajammal, mindenki furcsán méregetne. Ezért meg megérni felkelni 1-1,5 órával a csengetés előtt.
-Szerintem meg teljesen feleslegesen szenvedsz félórákat.-jelentette ki egyszerűen, mire odafordítottam a fejem.
-Miért, nem tetszik a hajam?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel, és lebiggyesztettem az alsó ajkam. Ha Jamie szerint teljesen felesleges, akkor végül is az azt jelenti, hogy ígyis-úgyis rosszul áll. Vagy legalábbis neki teljesen mindegy, hogy néz ki, mert úgysem tetszik neki. Vagy épp, hogy teljesen mindegy neki, hogy áll, mert tetszik neki. Esetleg nem kéne ennyit gondolkoznom és nem kellene összeesküvés-elméleteket gyártanom. 
-Dehogynem, tetszik a hajad. Csak nem értem, mi a francért telik fél órába megcsinálni.-csóválta a fejét lemondóan. -Azért, mert ez felér egy kisebb műalkotással. Én meg művész vagyok. Szóval, a precizitás az egyik fő jellemzőm.-magyaráztam vigyorogva, de az utolsó mondat nem mindig igaz. Ha rajzolni, festeni vagy épp a hajamat kell megcsinálni, akkor tényleg a tökéletességre törekszem, de általában amilyen szétszórt vagyok, pont az a legkisebb gondom, hogy épp milyen tökéletesen futok le a lépcsőn, hogy ne késsek csak 5 percet. Csak megforgatta a szemét, és megvárta, míg végzek Rev babusgatásával. A lenyergelés már lényegesen könnyebben ment. Nyomtam egy puszit a mén orrára, aki belefúrta a fejét a mellkasomba. Halkan felnevetve támaszkodtam meg a falnak, majd megsimogatva a nyakát toltam el egy kicsit magamtól.

--------------

xoxo, Riosa <3