Jamie POV

Halkan felnyögtem, mikor a nyakamba harapott, és már megint szabálytalanul kezdtem venni a levegőt, szerencsére most teljesen más okokból. Azért ugyanolyan intenzitással csókoltam vissza és csak akkor kezdtem levegőért kapkodni, mikor megéreztem a kezeit a hátamon. A pólóm teljesen felcsúszott, de kivételesen nem fáztam, teljesen belefeledkeztem az alattam fekvő Luke-val folytatott "küzdelembe".
-Ma sem vagy normális.-suttogtam halkan zihálva. Úgy látszik, sikeresen elfeledtette velem minden problémámat, hacsak néhány perc erejéig is. Nem meglepő módon kezdtem úgy igazán felizgulni, amit amúgy sem jelentenék be, ilyen szorosan egymásra fekve viszont szükségem sem volt rá szerintem. Luke keze nagyon sokfelé tapogatózott a pólóm alatt, ezért úgy döntöttem, itt az ideje megszabadulni a ruházatom ezen részétől. Felültem egy pillanatra, hogy lehúzhassam magamról, aztán a földre dobjam a pólómat. Még így sem fáztam kifejezetten és reméltem, hogy ez így is marad a továbbiakban.Reméltem, hogy megkönnyítem valamennyire Luke dolgát, már ha továbbra is így akar simogatni. És reméltem, hogy tényleg akar, mert minden egyes érintését jobban élvezem, mint az normális lenne. Láttam, hogyan néz rám, ezt pedig még inkább meghozta a kedvem a folytatásra.
-Miért, voltam már valaha normális a közeledben?-kérdezte halkan.
-Nem. Határozottan soha.-csóváltam meg a fejem, közben pedig elmosolyodtam. Most teljesen őszintén, már csak azért is, mert kicsit kevesebb teher nyomta a vállaimat. Szinte semmit sem mondtam, de mégis úgy éreztem, hogy meghallgatott, és végtére is az a legfontosabb, hogy támogat. Nem teljesen értem, mivel érdemeltem ki, hogy minden előzetes nélkül mellettem álljon, de baromi szerencsésnek érezhetem magam, hogy így alakult.
Újra lehajoltam hozzá, hogy megint megcsókolhassam, talán még hosszabban is, mint az előbb. Ilyenkor képtelen vagyok betelni Luke-al, pedig még mindig nem jutottunk messzebb a pettingnél. Megint lejjebb kezdtem tapogatózni, kivételesen viszont nem fenyegette Luke-t a kiherélés veszélye.
Belesóhajtottam a csókba, mikor az ő keze is lejjebb vándorolt a hasam tájékáról. Fogalmam sem volt, meddig csináljuk még ezt egymással, de nem volt ellenemre ez a lassú ismerkedés. Sőt, elég nagy újdonságnak hatott, mert az ilyen dolgok eléggé kimaradtak szexuális élményeim közül.
-Remélem, bezártad az ajtót.-jegyeztem meg halkan, közben pedig újra felültem, hogy lehúzhassam a sliccét. Úgy döntöttem, ez még talán belefér, ha nem tetszik neki valami, simán leállíthat. Gondolom, tudja, hogy így van.-Nem zártam be.-sóhajtott fel.
-Ezt vedd le.-utasítottam suttogva, miközben feljebb gyűrtem a hasán a pólóját. Reméltem, hogy nem veszi magára, de lekászálódtam róla egy pillanatra, hogy bezárhassam az ajtót a zárban hagyott kulcsával. Ha Luke hercegnőm a világ legjobb csaja lenne, sem cselekednék másképp. Ahhoz meg amit meg most csinálni készülök, tényleg nem hiányzik a társaság.
Újra elhelyezkedtem felette, miután visszaértem, és hosszan megcsókoltam. Közben persze ugyanott folytattam, ahol abbahagytuk, az egyik kezem még mindig azon volt, hogy valamivel lejjebb húzza azt a nadrágot. Végigcsókoltam a remélhetőleg már meztelen felsőtestén, egészen a köldöke vonaláig. Kellemesen forrónak éreztem Luke bőrét az ajkaimmal, miközben végighaladtam a meztelen hasfalán. Vele együtt vettem a levegőt, éreztem, hogy libabőrös lesz az érintésemtől, ez pedig engem is rendesen beindított. Nem is tudom, mit gondoltam, mikor egyszerűen csak átugrottam ezeket a dolgokat. Azt hittem, nem olyan nagy ügy, ha csak úgy kimarad ez a része, most viszont bánom, hogy nem vártam még egy kicsit. Ha nem is feltétlen Luke-ra, legalább addig, amíg meg nem ismerek valakit rendesen. Lehet, hogy erről sosem fogok tudni mesélni neki, bármennyire is bízom benne. Az előbbi művelethez valamivel lejjebb kellett csúsznom rajta, így onnan néztem fel rá valami megerősítésféle reményében.Mivel útközben megszabadultunk a nadrágjától, nem volt túlságosan nehéz dolgom, ha hozzá akartam férni a boxeréhez. Illetve annak a tartalmához, miután azt is kicsit lejjebb húztam rajta. Úgy vettem, hogy beleegyezett, és bár ilyesmiben még nem vagyok valami tapasztalt, szájjal kezdtem el kényeztetni. Az egyik kezemmel ki kellett támasztanom magam, a másikat viszont szabadon visszavezettem az alhasára.

Egész jól belejöttem a dologba, vagy legalábbis erről tanúskodtak Luke nyögései. Persze Luke mindent túlreagál kicsit, a múltkor is borzasztó hangos volt, pedig csak egy kezem volt a gatyájában. Most is igyekeztem mindent beleadni, de összesen talán egyszer próbálkoztam ezelőtt ilyesmivel, arra sem igazán emlékszem, mert elég részeg voltam.
Innen nem volt nehéz kitalálni, mikor végeztünk. Első körben megtöröltem a számat, utána pedig kisöpörtem a hajam a szememből. Ha betartjuk az eddig kialakult rendszerünket, most várnom kell egy kicsit, mire akármilyen módon sorra kerülök. Mindenesetre nagyon is élveztem Luke látványát, meg alapból nekem is jól esik, ha örömet tudok szerezni neki valamivel.
Mellé feküdtem, hogy kifújjam magam, aztán elkezdtem kihúzni alóla a takarót, mielőtt megfagynék. A pólóm túlságosan messze volt, valahol a földön hevert Luke ruháival együtt. Vártam, mikor ugrik Luke, hogy fürödni mehessen, pedig most a nagy részét a lemosni valónak, hogy is mondjam, eltüntettem. Csak akkor álltam meg összeszedni a gondolataimat, mikor valahogy bejutottam a takaró alá. Annyira nincs már hideg, de én mindig is jobban éreztem magam, ha legalább 25+ fok van körülöttem. Én is felé fordultam, mikor tudatosult bennem, hogy Luke engem néz. Sóhajtva felé hajoltam egy pillanatra, hogy röviden megcsókoljam, aztán vissza is feküdtem mellé a helyemre. Ennyit megérdemelt azok után, hogy újra lelket öntött belém a hatalmas mértékű elkeseredésem ellenére.
-Nem hiszem el, hogy nem fázol.-dobtam rá félig a takarót halványan vigyorogva. Luke-n még rajtam is kevesebb ruha volt, csak a boxert vette vissza, miután szépen leápoltam. Fogalmam sem volt, hogy ez lesz a vége, mikor felültem a Németországba induló gépre, de örülök, hogy végül így alakult.
-Komolyan nem fázok.-vonta meg a vállát vigyorogva, és lehúzta magáról a takarót, majd visszaterítette rám.
-Hát jó.-bújtam bele boldogan a meleg takaróba, és kicsit közelebb húzódtam Luke-hoz. Csendben feküdtünk egymás mellett, majd néhány perc múlva kelletlenül bár, de felültem.
-Összeszedem magam és megyek, nem akarom hogy Ryan ránk nyisson.-sóhajtottam fel. Mondjuk most szegényt jól kizártuk, de már késő bánat lenne, ha megpróbálna mondjuk bejönni. Luke felsóhajtott, majd ő is elkezdett öltözni. Alig akartam elindulni az ajtóig, és ebben az sem segített, hogy Luke folyamatosan a csókjaival próbált visszatartani. Kész szadista, ez van. "Pár" percnyi búcsú-csókolózás után végül nagy nehezen kinyitottam az ajtót, és egy utolsó búcsúpuszi után elhagytam a szobát.

-----------------

Mára ennyi :) 24-én jön az idei év utolsó része, legalábbis így tervezem :)