Jamie POV

-El ne tűnj, mire visszajövök.-mosolyogtam rá a tőlem telhető legkedvesebben, hátha akkor az ellenkezőjét csinálja, mint ahogy a nők szokták általában. Pont csengetésre értem vissza akkor pedig elég meglepetten tapasztaltam, hogy Hófehérke más barátokat is szerzett ma rajtam kívül. Legalábbis a többiek egy része úgy tűnt, szóba állt vele a hallottak ellenére. Lehet, hogy csak én értettem félre és nem fogyatékos, hanem valami más baja van. Bár az eddig látottak alapján erre kevés az esély.

-Már meg is csalnál?-ültem le mellé felháborodott arckifejezéssel. Visszafelé jövet megpróbáltam kirázni valahogy a cigi szagát a kabátomból, de szerintem teljesen feleslegesen. Történelem lesz és valószínűleg legalább olyan izgalmas órának ígérkezik, mint az előző matek.

-Tudod te egy könnyen pótolható ember vagy. Nem nehéz túllépni rajtad.-nézett rám olyan ártatlanul, amennyire csak tudott. Úgy döntöttem, nem ülök át sehova, inkább megpróbálom kibírni anélkül, hogy Hófehérke felkúrná az agyam az óra végéig. Utána ha szerencsém van, nem jön velem spanyolra. Annak örülök, hogy sikerült barátokat szereznie, legalább engem békén fog hagyni időnként, amíg mások életét keseríti meg. Nem is reagáltam semmit, amíg az általa büdösnek nevezett szagomra kezdett panaszkodni. -Büdös vagy.-állapította meg.

- Te meg elmebeteg. És fehér. - Fintorogva néztem rá, bár volt egy olyan sejtésem, ahelyett, hogy most békén hagyna, csak még jobban magamra fogom haragítani. De hát ez van, ő ült mellém, tudhatta már, mire számítson.

-Gondolj csak bele. Engem még így is szeretnek, mint látod. Pedig azt állítod, hogy elmebeteg vagyok.-nézett rám kedvesen, mire csak megvontam a vállam.
-Nem lehet, hogy csak a kajapénzedet akarták elkérni?-Na az teljesen biztos, hogy nem fog két napnál tovább tartani a népszerűsége. Eleinte hozzám is odajöttek beszélgetni, én viszont apránként lekoptattam őket. A lányok, nos... olyasmit akartak, amit képtelen lennék megadni nekik. A fiúk szerint pedig valószínűleg fura lennék, így jobb, ha inkább nem is erőltetem meg magam túlságosan.

-Csak téged használnak ilyenekre.-rázta meg a fejét. -Hát persze... - Majd megtanulja idővel, hogy egyféleképpen maradhat csak életben. A normális az egyedüli elfogadható. Ha más vagy, kinéznek, előbb-vagy utóbb akkor is leesik, ha végig azt bizonygatod magadban, hogy nem így van. Nekem pedig úgy tűnik, ő igencsak eltér az átlagostól. A szokásos "21. század, ez már nem így működik, az egyéniség a menő" szövegnek pedig nagyjából annyi értelme van, mint Hófehérkét bekenni nyáron naptejjel. Egyáltalán semmi.

-Amúgy meg, mi bajod a fehérséggel? A hajam zavar? Mert akkor bánom is én milyen színűre, de te fested át.-fordult felém a teljes testével, és látszólag nem zavarta, hogy amúgy épp óra van.

- Mindened fehér. Szektatag vagy, fogadjunk. - Elővettem az egyik tollát, hogy legalább az évszámokat le tudjam írni valahova. Utána felé fordulva a számba vettem, majd feltűnően rágni kezdtem a végét. -Honnan jöttél rá?-kérdezte meglepve, legalábbis nagyon jól színészkedik.
-Egyszerűen lerí rólad. Fehér bőr, fehér haj, idegbeteg tekintet. Szektatetkód is van valahol, ugye?-Felhúztam a pulóvere alját, már ha hagyta, hátha meglátom valahol a törzsi jeleket. Az is lehet, hogy vámpír, és most rettegnem kell majd éjszaka. Két kulcsra zárom az ajtót, ha egyáltalán el merek majd aludni.
-Te hülye vagy.-nevetett fel halkan a fejét rázva. -Csak elővigyázatos.-Szektajelet nem találtam, csak a csupasz oldala nézett szembe velem, mikor a ruhái alá néztem. Ez pedig igen távol esik az érdeklődési körömön, így inkább abba is hagytam a vizsgálgatását. Attól még lehet máshol, például olyan helyeken, amikhez bökőrúd nélkül hozzá sem érnék, így kénytelen leszek a fantáziámra bízni az egészet.

Válasz helyett tovább rágtam a tollát, végig őt figyelve. Ez sem hatotta meg túlságosan Hófehérkét, de mégis élvezetes volt belegondolni, hogy épp a tőle lopott tollat teszem tönkre. Egy idő után nemes egyszerűséggel az ölébe köptem, majd vigyorogva elővettem a következőt. Még van két találatom, kivéve ha úgy döntök, hogy valamelyiket meghagyom jegyzetelés céljából. -Te mit csinálsz?-nézett felváltva az ölére és rám.-Visszaszolgáltatom, nem vagyok olyan, mint te.-Na igen, az én haldokló tollam még mindig nála volt, hiába jártam jól a cserénkkel. Még így is, hogy most nyálasan ugyan, de visszakapott egyet. A ceruza meg bónusz, csak felhasználom valamire.
-Legközelebb próbáld meg kevesebb nyállal. Még ha szétrágod elnézem.-fogta meg a toll kevésbé nyálas végét és ezt is nemes egyszerűséggel a pólómba törölte.
-Csak adtam még egy lehetőséget, hogy lenyalhasd. Tudom ám, hogy kell bánni a titkos imádókkal...-Hófehérke eddig a legerőszakosabb rajongóm, remélem, hogy legközelebb messze elkerüli a padomat. Már megint alig írtam le valamit, elvonta a figyelmem a hülyeségével. Aztán a végén megint kettes leszek és mehetek az igazgatóhoz.

Azon gondolkoztam, hagyjam-e neki, hogy összefirkáljon, vagy inkább rúgjam le a földre, amíg nem szennyez be teljesen a szektajeleivel. Végül sóhajtva félrenéztem, miután megállapítottam, hogy egy nem túl veszélyes tájképféléről van szó. Ennyit megengedhetek, de akkor kérem majd vissza azt a tollat. Egyből Luke jutott eszembe, ő valószínűleg sokkal jobban értékelné Hófehérke mesterművét. Lehet, hogy tovább is elviselné magát a jelenséget, mint én.

Miután végzett, végignéztem a karomon és egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy meg fogom verni. Virágokat rajzolgatott rám meg ilyeneket, sőt, az egyik vigyorgó virág alá még a nevemet is odabiggyesztette. Biztos voltam benne, hogy ő sokkal jobban szórakozik a dolgon, de végül lerendeztem annyival, hogy közénk raktam a táskámat, kivédve ezzel a további támadásait. Hát kabátban nem lehet egész nap, szóval ezt most eléggé beszoptam. Az óra végéig gyilkos tekintettel méregettem Hófehérkét.

-Most mi a baj?-kérdezte ártatlanul, amikor kicsengettek.-Nem tetszik?-kérdezte, és láttam rajta, hogy igazából rohadtul vigyorog. Gyorsan ugrottam fel a padomtól, és idegesen vonultam végig a folyosón, egy darabig megpróbálva a kabáttal takargatni Hófehérke mesterművét, a végén viszont rájöttem, hogy nem ér semmit. Össze sem tudtam volna számolni, hányan bámultak meg, mire eljutottam az első fordulóig, ahol történetesen nekimentem Luke-nak. Jobban mondva egymásnak, mert nagyjából annyira figyelt most is a környezetére, mint általában.  

--------------- 
 
13. rééész, yaaay! A következő rész téényleg Luke POV lesz, és jön valószínűleg vasárnap-hétfő környékén :D 

Elég szépen gyűlnek a megtekintések, csillagok és egyre több felhasználó olvasólistáján rajta van a történetem, ezekért nagy-nagy köszönet :) Örülnék neki azért, ha aki elolvassa a fejezetet/történetet egy hozzászólást hagyna maga után :P

xoxo, Riosa