Jamie POV

 Már legalább fél órája üldögéltem a kollégiumi társalgó egyik sarkában, mikor egy fura, fehér hajú csaj belépett a terembe. Nem tartózkodtunk túl sokan a helyiségben, ezért is kezdett egyre jobban idegesíteni, hogy folyamatosan váltogatja a csatornákat. Nem maradhattam fent, mert már egyből nem olyan kényelmes a szobában, ha nem csak az alapjáraton is ott lakó szobatársad, hanem az összes ismerőse is ott akarja tölteni a szabadidejét.  Persze, van hogy nálam is megjelennek a haverok, bár mindig gondosan ügyelek rá, hogy legtöbbször más szobájában üssük el az időt. Nem szeretem, ha az én szobámban vagyunk, fogalmam sincs, hogy miért. Talán nem örülök neki, ha az én szobámat hányják össze.

-Hé- szóltam oda egy idő után, mikor már tényleg kezdett úgy látszani, hogy sosem fogja megunni a műsorok átkapcsolgatását. - Válassz már egyet végre...

Alapból nem viselem el sokáig az ilyesmit, ma meg végképp, mivel nem voltam valami jó hangulatban. Folyamatosan a tegnap történtek jártak a fejemben. Akármivel is próbáltam lekötni a figyelmem, újra és újra eszembe jutott Luke meg a tengerpart.

Úgy tűnt, egyedül engem zavar a csatornák állandó váltogatása, és valószínűleg ő ezt nagyon is élvezte.

-Nem mindegy neked, hogy mit nézek? Úgyse akarsz tévét nézni.-szólt vissza nem a lehető legbarátságosabban és eközben csak egy pillanatra hagyta abba eddigi tevékenységét, amíg a tekintetével megkereste, hogy ki szólt hozzá.

Hihetetlen. Talán vissza kéne mennem a szobába és beülni közéjük, vagy ha már annyira tele vannak, a wc-ben szorítok helyet magamnak. Ez a csaj viszont ki fog akasztani, és akkor megint mehetek az igazgatóiba. Egy héten egy ilyen látogatás még nekem is bőven elég, nem tartok igényt egy újabbra a közeljövőben.
Sóhajtva felálltam és zsebre vágtam a mobilom. Ha nem, akkor nem. Mikor nem is kértem sokat, csak hogy ne kapcsolgassa azt a szart folyamatosan... Odasétáltam a kanapéhoz, majd egyszerűen kivettem a kezéből a távirányítót, miután megálltam mellette. Engem aztán nem érdekel, hogy lány, vagy hogy ellenáll-e, nagyon szívesen kicsavarom a kezéből szükség esetén. Ezután elégedetten visszasétáltam vele a saját bázisomhoz. Úgysem éri el, ha feltartom.
-Nekem így is jó. Egy elemet pedig adtam volna.-A távirányító új tulajdonosaként az első intézkedésem a tévé lenémítása lett volna, hacsak nem jön utánam visszaszerezni.  

 Elégedetten ültem vissza a helyemre, miután úgy látszott, hogy nem akarja olyan kétségbeesetten visszakapni a távirányítóját. Csak ekkor vettem észre a telefonom hiányát, hülye pedig nem vagyok, így pontosan emlékeztem rá, hol kéne lennie. Nagyjából fél másodperc alatt változott meg teljesen az arckifejezésem, hogy a legfenyegetőbb tekintetemmel nézhessek a csajra.
- Nem gondoltad komolyan. - Talán elcserélhetjük a kettőt, ha előtte észrevétlenül sikerül kivennem a kapcsolóból az elemeket. A baj viszont, hogy ezek után simán kinéztem volna belőle, hogy én meg akkumulátor nélkül kapom vissza az enyémet.
- Utolsó esély. - Nem tudtam, mit tehetnék meg egy lánnyal büntetlenül így, hogy társaságunk is akadt, de azért jól esett fenyegetőzni.

-Mit nem gondoltam komolyan?-nézett rám ártatlan arckifejezéssel. 

-Én a helyedben most visszaadnám - válaszoltam egy fokkal nyugodtabban, miután átgondoltam a lehetőségeimet. -És ha nem?-kérdezett vissza egy gúnyos mosollyal az arcán. Úgy döntöttem, újra megpróbálkozom egy fairnek számító cserével, és az asztal alatt kivettem a távkapcsolóból az elemeket. Végig szemkontaktust tartottam a csajjal, hátha így elkerülhetem, hogy észrevegye. Végül egy megadó sóhajtás kíséretében visszaraktam az asztalra és egészen kitoltam a szélére.-Te győztél. Kapcsolgass csak tovább nyugodtan. - Előtte sikerült lenémítanom a tévét, így igazából tökéletesen jól éreztem volna magam, ha nem búrja be a telefonom. Anélkül viszont nem vagyok hajlandó távozni innen és nem érdekel, hogyan fogom visszaszerezni. Nem szeretek az igazgatóiba járni, de ha egyszer a szükség megkívánja, nincs más választásom.

-Azért ne nézz hülyének. Az előbb még nem bírtad elviselni a kapcsolgatást, ki akartad venni az egyik elemet, aztán végül elvetted a távirányítót, lehalkítottad a tévét és most meg visszaadod. Kösz, de inkább nem cserélek.-mosolygott rám olyan idegesítően, hogy kedvem lett volna elszívni egy doboz cigit egy helyben ülve.
- Elhiszed, hogy nem érdekel, hogy lány vagy? - Jó, talán mégsem mertem volna megütni, mert az elég durva lenne. Neki nyilván nem ezt mondtam, de jobb ha tudja, hogy úgyis vissza fogom szerezni a mobilom, vagy így, vagy a nehezebb úton.-Mert ez eddig számított?-nézett rám egy ilyen "úgyis kikészítelek" arckifejezéssel, mire bólogatni kezdtem.
-Igen, eddig magamhoz képest hihetetlenül kedves voltam - mondtam ki az igazságot. Máson már vagy úgy bő öt perce beváltottam volna a fenyegetéseimet, mi meg már ki tudja, mióta baszakodunk. De hát ez van, ha az ember nem tudja megnézni az időt. Lassan újra fogyni kezdett a türelmem, vissza is tértem az előbbi fenyegető arckifejezésemhez, bár ez eddig sem volt rá túl nagy hatással.

  -Hát hogy őszinte legyek, nem igazán vettem észre.-jelentette ki egy vállvonás kíséretében. Majd jobban megerőltetem magam, ha abbahagyja azt, amit jelenleg is csinál. Fogalmam sincs, hogyan idegesíthet ennyire a stílusa, de ha a nyugalmam nem is kapom vissza, a telefonomra mindenképp igényt tartok.

Nem tudtam, mennyi ideig akar még szórakozni, de nem hagyhattam, hogy ő nyerje meg ezt a vitát. Ha máshogy nem megy, visszaadtam volna neki az elemeket is, de semmi garancia nincs rá, hogy ő a saját részéről is benne lenne a cserében.- Átgondoltam a dolgokat. Azért egy kicsit többet ér a telefonom, mint a te távirányítód... - Csak ezt ne mondtam volna, bár eddig is tisztán láttam rajta, hogy nem nagyon akarja visszaadni. Kénytelen leszek elvenni tőle. Komolyan próbálkozom rendes lenni, de ilyen emberek mellet egyszerűen képtelen vagyok elnézően viselkedni.  

  -Na látod. Tudtam én, hogy legalább ezt fel fogod tudni fogni.-dicsért meg, mire csak felsóhajtottam és megráztam a fejem. Felálltam a helyemről, majd újra elé sétáltam a távirányítóval a kezemben. Felé nyújtottam mindkettőt, az elemek viszont még mindig a nadrágom zsebében pihentek.
-Tessék, cseréljünk. - Hihetetlen, hogy itt mernek hagyni egy komplett házimozi berendezést. Egy átlagos amerikai suliban egyetlen nap alatt tönkre vágnák a tévét, a kapcsolót meg beültetnék az egyik virágcserépbe. - Kimegyek, ha megegyeztünk - tettem még hozzá, hátha ez meghozza a kedvét az ajánlatom elfogadásához. És tényleg magára hagytam volna, persze azzal a tudattal, hogy az elemekkel megszívatom kicsit.

--------------

Itt is lenne a 10. rész, Jamie szemszögéből. Remélem tetszik, hogy ebben a részben nem Luke-ról volt szó, de úgy éreztem, meg kell ismernetek kicsit Jamie-t azon kívül, ahogy Luke-al beszél vagy épp viselkedik. A második fele a héten még jön, de egy tanács miatt rövidebbekre bontom szét a részeket, és heti 2-3x rakok fel részt :D

Köszönöm azt a sok-sok megtekintést, csillagot és hozzászólást, bár utóbbiból örülnék ha több lenne, de nem panaszkodok <3 Hihetetlenek vagytok :)

xoxo, Riosa <3