Luke POV

-Akurvaéletbe.-mondtam félhangosan, és a halántékomhoz kaptam a kezem. Kicsit vérzett, de nem vészes.-Najó, asszem hivatalosan is utálom a gördeszkázást.-sóhajtottam fel. Felálltam, és megnéztem, széttörtem-e valamit, de szerencsére csak én sérültem meg egy kicsit. Felvettem a gördeszkát, és Jamie kezébe nyomtam.-Nem volt jó ötlet...-mondtam és megráztam a fejem, de azért halkan felnevettem. Ekkora szerencsétlen is csak én lehetek. Najó, Jamie megmondta, hogy összetöröm magam.

-Normális vagy?-Rögtön lerakta a deszkát, és a fejemet kezdte el vizsgálgatni. Kérdésére nem szóltam semmit, mert talán csak rontottam volna a helyzeten. Türelmesen megvártam, míg a fejemet nézte, majd mikor utasított, hogy üljek le, ránéztem. Kijelentette, hogy most megverne amúgy, de szerencsém van ha nincs agyrázkódásom. Miért lenne?! Berúgta a deszkát az ágy alá, és lenyomott az ágyra. Csak figyeltem, ahogyan a kezembe nyomott egy csomag zsepit. Bólintottam egyet, mikor mondta, hogy ha hánynom kell, tudom hol a mosdó. Megvártam míg abbahagyja az idegeskedést, és végre én is megszólaltam.

-Nyugi már, semmi bajom, csak lehorzsoltam egy kicsit. Nem fogok meghalni.-néztem rá, és felálltam, hogy lemoshassam a fejem. Elléptem mellette, és bementem a fürdőbe. Megnyitottam a csapot, majd gyorsan lemostam a vért a halántékomról. Komolyan semmi bajom nincs. Jó, fáj a fejem, de valószínűleg csak azért, mert rohadtul belevertem az asztal sarkába. Tényleg pocsék gördeszkás vagyok. Meg szerencsétlen. Letöröltem zsepivel a vizet, majd újra kimentem Jamie-hez. Nem ültem le megint, csak álltam ott, és gondolkoztam, hogy mit kéne csinálnom. A gördeszkázáshoz hasonló fantasztikus ötleteken kezdtem el gondolkodni, de lehet jobb, ha ezeket alapból elvetem. Jamie a szekrénye előtt térdelve keresett valamit a fiókjában. Kérdőn pillantottam felé, de inkább nem is akartam tudni, hogy mit keres. Továbbra is őt néztem, aztán egyszer csak felém hajított valamit. Megtanulhatta volna már, hogy nem vagyok a legügyesebb. Pont ezért lógtam el a tesit is. Viszont most szerencsém volt, és miután a mellkasomnak dobta, a leeső zacskót eltudtam kapni. Egy zacskó gumicukor volt.  Ő is hozott egyet, és leült az ágyra. Egy ideig még álldogáltam ott, majd leültem mellé, és én is kibontottam a zacskót. Jamie-re pillantottam, és feltűnt, hogy akaratlanul is közelebb ültem le mellé, mint kellett volna, viszont túl feltűnő lett volna, ha arrébb ülök, így maradtam a seggemen.

Mikor megszólalt, hogy idióta vagyok, csak sértődötten ránéztem.
-Nem én tehetek róla, ha egyszerűen túl jó vagyok a gördeszkához. Amúgy is direkt estem neki.-mondtam, de közben én is elvigyorodtam. Elvett néhány szemet az én zacskómból is, mivel ahogy én láttam, nálam voltak a gumimacik, nála meg a kólás. Nem tudtam, hogy miért tartja amúgy a gumicukrokat a ruhásszekrényének az egyik fiókjában, de igazából ez most lényegtelen is.
-Túl jó, hát persze.-bólogatott elismerően, de még én is felfogtam, hogy iróniától csöpögött a kijelentése.
-Na látod, végre te is beismered. Sokan nem értékelik a zsenialitásomat, de legalább te igen.-mondtam mosolyogva, tényleg túl jó vagyok a gördeszkázáshoz. De komolyan. Csak a vesztemet akarja minden sport, amibe belekezdek. Például kipróbáltam a vívást, de felbuktam a sisakomba. Meg fociztam is, de a fejemet valahogy mindig eltalálta a labda, vagy a fejem találta meg a földet. Egy a lényeg, nem nekem való a sportolás. Válasz helyett csak megforgatta a szemeit, mire megvontam a vállam vigyorogva, és boldogan ettem tovább a gumicukromat. Jamie szerintem megérezte, hogy mi a gyenge pontom, és cukorsokkban fogok meghalni. De tényleg. Megpróbáltam leszokni róla, de ha Jamie felbont két csomag gumicukrot, hogy tudnék leszokni?! Mint a dohányzás. Ha van a zsebedben egy doboz cigi, és nincs elég akaraterőd, akkor soha a büdös életbe nem fogsz leszokni.
Sóhajtva hátradőlt, mire hátranéztem rá, hogy mondjak valamit, és pont ebben a pillanatban dobott meg egy kólás gumicukorral. A számba repült, mire csak egy pillanatra elvigyorodtam, és megettem a gumicukrot.
-Bezzeg ha akarom, akkor nem tudom beledobni...-mondtam felsóhajtva, és prezentálva a helyzetet feldobtam egy gumimacit, ami persze lepattant az arcomról, és az ágyra esett. Csak megvontam a vállam, és inkább ettem egy másikat. 
-Miért érzem úgy, hogy kettesnél nem lehetsz jobb tesiből?-kezdett el nevetni, miután végignézte a mutatványom, ami nyilvánvaló volt, hogy nem fog sikerülni. A kérdésére csak tanácstalanul megvontam a vállam.

-Én sem tudom, miért érzed úgy. A hármast mindig megkapom, mert kész felüdülés a tanárnak, ha leülök a padra. Múltkor fejbe dobtam kézilabdával, aztán azt mondta, inkább üljek le, mert ön- és közveszélyes vagyok.-mondtam vigyorogva. Nekem mondjuk tetszett, meg az osztálytársaimnak is, pedig esküszöm nem direkt volt. De ezt hiába mondtam neki, ha egyszer nem hitte el. Inkább leültetett és azt mondta, hogy következő órán a párhuzamos korláton kell bemutatnom a komplett feladatsort. Hehh, ő se hitte el. Maximum fejbe rúgom közben, de az nem az én bajom lesz.-Jó ég.-rázta meg a fejét halkan felnevetve, én meg csak elvigyorodtam a kijelentésén. A legtöbb ismerősöm, aki 10 percnél tovább volt a társaságomban, folyton azt kérdezgeti, hogy lehetek még életben egyáltalán. Meg hogy nagyon jó őrangyalt fogtam ki. Mondjuk ez igaz. Szinte folyton eltörtem valamimet gyerekkoromban, de tényleg. Hol a kezem volt begipszelve, hol a lábam, vagy éppen a kulcscsontom tört el. Lassan már magamnak is sínbe tudom rakni, meg be tudom gipszelni.

Rezegni kezdett a telefonom, és a kijelzőn Freya neve jelent meg. Bocsánatkérőn Jamie-re néztem, és kinyomtam. Ezért Freya dühös lesz, de most kivételesen nem foglalkoztam vele. Megint megrezdült, úgyhogy kinyomtam, és küldtem neki egy üzenetet, hogy később visszahívom. Felsóhajtottam, és letettem magam mellé a telefont. Remélem Freya nem fog zaklatni tovább, mert tényleg muszáj lesz felvennem.

-Bocs, csak Freya gondolom megint hiányol.-magyaráztam meg, hogy miért hívogat folyton valaki. Najó, nem tudja, ki az a Freya, de ez is több, mint a semmi, maximum ha nagyon érdekli rákérdez.  

 -Ki az a Freya?-Érdeklődve pillantott fel a háton evésből, mikor kinyomtam a rezgő telefont.
 -Őőő, Freya a legjobb barátom. Ott, Helsinkiben. Tudod, egyike annak a kevés fiú-lány barátság, ami működik.-magyaráztam el neki mosolyogva. Imádom Freyát, olyan mintha a nem létező testvérem lenne. Tényleg hiányzik nekem és csak örülnék neki, ha átiratkozna ide. De sajnos a szülei sem engedik ide, meg amúgy is, jobb neki ott Helsinkiben. Neki mindig is voltak barátai és inkább jó, hogy ott maradt a megszokott társaságban. Nekem nem volt mit veszítenem azzal, hogy átiratkoztam ide. Jó, kirúgtak amúgy is, de mehettem volna a szomszéd városba is.
-Én is szereztem egy barátot, amint látod. Hófehérke.-vigyorgott rám büszkén, mire elnevettem magam. -Óh, nagyon irigyellek ám érte.-vigyorogtam rá. Szerintem amúgy csak amiatt "barátkoznak", hogy Jamie meg Maya -vagy ahogy ő hívja Hófehérke- ugyanolyan idegesítő típusok. Mert Jamie néha feltud idegesíteni, csak vele ellentétben én elfojtom magamban az indulataimat, és tudom fékezni azokat.

 A telefonom néha-néha elkezdett rezegni, vagy pityegett, hogy üzenetet kaptam, úgyhogy mikor Jamie mondta, hogy felvehetem, felsóhajtottam, és a telefonom után nyúltam. Szinte rögtön meghallottam Freya hangját, aki elkezdte mondani, hogy ha most valami baj történt volna, fel sem veszem. Néhány percig csendben ültem, és néztem ki a fejemből, és csak fél füllel hallgattam amit mond. Mikor úgy tűnt, hogy befejezte, köszöntem neki.

-Neked is szia Freya...Igen, tudom, bocsi.....Mondtam, hogy dolgom van... Igen, vele...Mi?! Nem, nem beszélhetsz vele....Komolyan...-tiltakoztam rögtön, mikor megkérdezte, hogy beszélhet-e Jamie-vel. Még csak az kéne. Szeretem Freyát, de elég könnyen eljár a szája, és olyanokat mondtam Jamie-ről, amit jobb, ha nem tud. De tényleg. Jamie meg csak vigyorgott, szerencsére nem sokat értett abból, amit beszéltünk, mert természetesen finnül beszélgettünk. Próbáltam a szemmel verés nevezetű dolgot csinálni, de nem jött össze, mert közben Freya folyamatosan beszélt.
-Inkább meséld el neki, hogy lefejelted az asztalomat.-szólalt meg Jamie teli szájjal, mire megajándékoztam egy nem túl kedves arckifejezéssel. A vonal túloldalán lévő lány persze meghallotta, és rögtön kérdezősködni kezdett.

---------------

Nagyon köszönöm a sok támogatást, csillagot, megtekintést, hozzászólást! Nagyon sokat jelent nekem a pozitív visszajelzés, nem tagadom, volt, hogy nem akartam folytatni tovább a történetet, de visszaolvasgattam a hozzászólásokat, és éreztem, hogy nektek, olvasóknak, tetszik a történet, így muszáj folytatnom. Aztán jött az ihlet, és több részt is megírtam egyszerre. Egyszóval, köszönök mindent <3 

xoxo, Riosa <3