Luke POV :3

Mivel elég szép napnak ígérkezett a mai, úgy döntöttem, hogy kivételesen nem fogok a szobámban ülni és rajzolni. Úgyhogy kijöttem a kertbe festeni. Bravó Luke, izgalmas életed van. Hoztam magammal a rajztáblám és néhány papírlapot, hogy ha el is rontom, ne kelljen bemennem újabb lapokért. Jó minőségű akrillfestéket hoztam és néhány ecsetet, valamint egy puha 5B-s ceruzát is, csak hogy nagyjából felvázoljam, mit akarok festeni. Vagy teljesen random odanyomok pár festékfoltot a lapra, és voilá, művészet felsőfokon. A kertbe kiérve nem láttam senkit, úgyhogy levágódtam a legnaposabb padra, és lábamat kissé keresztbe rakva ráfektettem a rajztáblát. Elkezdtem rajzolni rá valamit, és úgy a felénél rájöttem, hogy mit vagyis inkább kit kezdtem el rajzolni, úgyhogy kissé elvörösödtem, és radírozni kezdtem. Vagyis csak kezdtem volna, mert radírt nem hoztam magammal. Gyorsan megcseréltem az egyik lappal, hogy még csak senki meg se láthassa a félig elkezdett Jamie portrét, na nem mintha bárki lett volna a parkban. Elkezdtem festeni a szép virágos kertet, és most nem vázoltam fel semmit, csak ahogy jött, úgy rajzoltam. Észre sem vettem, hogy néhány csepp festék már az arcomon volt, annyira belelendültem a festegetésbe. 

Teljesen elvoltam merülve a festményembe, úgyhogy semmit nem észleltem a külvilágból. Valószínűleg, ha valaki elkezdett volna kiabálni nekem, csak leintettem volna, hogy nem érek rá. Fel sem tűnt, hogy diákok és tanárok is el-el haladnak mellettem, csak rá voltam koncentrálva a festményemre. A nagy igyekezetembe még a nyelvem is kidugtam, majd végignyaltam a szám vele. Hirtelen olyan érzésem lett, mintha figyelnének, de ezt betudtam annak, hogy paranoiás vagyok. Ám miután ez az érzés percek múlva sem múlt el, csak rosszabb lett, és a festésre sem tudtam koncentrálni, felpillantottam. Tekintetem rögtön megakadt Jamie-n. Nem tudtam mit csináljak, mert a néhány napja történtek után nem tudom hányadán állunk. Végül úgy döntöttem, hogy nem kockáztatom meg, hogy hangosan átkiabálva a kerten köszönjek neki, csak biccentettem egyet, és úgy tettem, mint aki tovább fest, de közben azon gondolkoztam, hogy mit kéne tennem. Akaratlanul is végigmértem, miközben biccentettem, és ismét megállapítottam, hogy nem alaptalanul tetszett meg.

Kissé zavart, ugyan, hogy onnan messziről figyel, de miután én is ránéztem, elindult felém. Egy részem örült ennek, mivel már most érzéseket tápláltam felé, a másik részem viszont félt,hogy mi sül ki ebből. Ha a rajzteremben történtekre gondolok, az tetszett, már azon kívül, hogy megdobott üveggel. De ha a folyosói dolgokra gondolok, amit mondtam neki, az már kevésbé volt jó. Nem bántam meg, amit mondtam, mert úgy éreztem, hogy igazam volt, és rá kellene jönnie, hogy hosszú távon nem fogja tudni elrejteni saját magát az emberek elől. Vagy legalábbis nagyon nehezen. Én ezt átéltem, mikor én magam is rájöttem, hogy a saját nememhez vonzódok, és elmondtam az akkor legjobb barátoknak tartott idegeneknek, és úgy reagáltak, ahogy. Nem úgy tűnik, hogy Jamie-nek lennének olyan barátai, akik eltudnák őt fogadni és segíteni neki, bár ha azt nézzük, a múltkor egyikük sem akadt ki a kettőnk között elcsattant csókon. Mondjuk akkor részeg volt már mindenki, olyankor általában elfogadóbbak az emberek. Mikor leült mellém, én sem akartam ránézni, de végül felsóhajtottam, és felemeltem a fejem a lapból.
-Figyelj Jamie, mi lenne ha elfelejtenénk a folyosón történteket?-mondtam neki halkan, hogy senki ne hallhassa meg, bár nem is volt éppen senki a kertben. Direkt úgy fogalmaztam, hogy csak a folyosón történteket felejtsük el, mert a rajzteremben történteket nem akartam. Megtöröltem egy kezemmel az arcom, bár valószínűleg pont ott nem töröltem meg, ahol tiszta festék vagyok, de igazából nem is nagyon érdekelt jelenleg.  

- Nem tudom.-szólalt meg halkan, mire csak biccentettem egyet, miszerint elfogadom a válaszát, és nem fogok semmit tenni azért, hogy meggyőzzem. Ha akarja, majd elfelejti, engem nem bánt az, amit mondtam, csak esetleg az egy kicsit, hogy úgy szóltam bele az életébe, hogy semmi közöm hozzá.

Végre rám mert nézni, miközben az arcomat törölgettem. Valószínűleg hagytam magamon egy foltot, mivel rövid gondolkozás után a kezével az arcom felé kezdett el nyúlni. Csak figyeltem a kezét, ami úgy félúton megállt, és újra a teste mellé került. Megtöröltem újra az arcom, hátha most már lejön az a folt. Nem hiszem, hogy sikerült, mert igazából vízzel kéne lemosni, amivel most nem akartam lelocsolni magam. Leraktam magam mellé a rajztáblát, rajta a lapokkal, amiket nagy szerencsétlenségemre elszórtam. Vagyis csak néhányat, köztük azt, amit elkezdtem rajzolni, mikor leültem ide. Tehát nagy esély van rá, hogy Jamie észrevette a saját magáról elkezdett portrét. Gyorsan felkaptam, és legalulra rejtettem el, közben pedig próbáltam úgy tűnni, mintha semmi nem történt volna, de azért nem mertem Jamie-re nézni. Csak remélni tudtam, hogy nem látta meg a rajzom róla, mert az maga lett volna a katasztrófa. De valószínűleg beszólt volna rá valamit, vagy hozzám vágta volna a poharát, és mivel semmi ilyet nem tett, arra következtettem, hogy voltam olyan szerencsés, hogy nem vette észre a hasonlóságot a rajz és maga között.

- Rajzolj nekem valamit. Akármit.-szólalt meg hirtelen, mire ledermedtem egy pillanatra. Mit kellene rajzolnom neki?! Néhány pillanatig magam elé bámultam, majd megvontam a vállam, és gyorsan felrajzoltam egy kérdőjelet a rajzlapra. Odaadtam neki, és figyeltem a reakcióit. Valószínűleg nem érti, mire gondoltam ezzel, de igazából én magam sem tudom teljesen. Majd ha meg kell magyaráznom, el fogom tudni mondani.

 Elvette a lapot, majd hosszú másodpercekig bámulta a kérdőjelet. Csak utána nézett rám, nem túl kedves arckifejezéssel.
- Mi ez? Ez nem rajz. Ne ilyen szart, hanem valami normálisat. - Egy kicsit közelebb csúszott hozzám a padon, aztán vissza passzolta nekem a lapot. Megfordította, hátha az üres felület láttán újra megpróbálom a kedvéért.  "Kedves" szavait hallva csak felsóhajtottam, és újra elgondolkodtam, hogy mit rajzoljak. A rajztáblámra raktam a lapot, és elkezdtem rajzolni egy tájképet neki. Egy erdőt választottam, ami tele volt fákkal, bokrokkal, de az ágak és a levelek között átszűrődött a napfény, megvilágítva ezzel az erdő belsejét. Pontosan olyan volt mint Jamie. Sötét és behatolhatatlan, de a levelek és ágak között beszűrődő fény teljes egészében megvilágítja az erdő belsejét.Elővettem a szénceruzámat, amit a biztonság kedvéért hoztam magammal, hátha nagyon nem fog menni a rajzolás, és árnyékolni kezdtem. Teljesen belemerültem, és az árnyékolás után, hogy a fényt jobban kiemeljem a sárga festékkel is húztam rá pár vonalat, ami jelképezte a világosságot. Miután végeztem felsóhajtottam, és átadtam a rajzot Jamie-nek, közben pedig figyeltem a reakcióit, hátha futnom kell.

  Fel sem tűnt, hogy Jamie a rajzolás közben egyre közelebb csúszott hozzám, és a lábunk szinte már teljesen összeért mindenhol, csak miután átnyújtottam neki a rajzlapot. Kellemes bizsergés járt át Jamie közelségétől, de inkább arra koncentráltam, hogy tetszik-e neki a rajz. 

-Hát... Jobb egy fokkal - szólalt meg kicsit késve, miután átadtam a kész rajzot neki. Úgy tűnt, hogy nem lett annyira rossz, ahogyan ő fejezte ki magát, jobb egy fokkal, mint a kérdőjelem.-Imádom.-tette hozzá óvatosan, mire akaratlanul is elmosolyodtam. Már csak ezért is megérte lejönnöm festeni, még ha a sajátomat nem is tudom befejezni.

 -Örülök hogy tetszik.-mondtam, majd hozzátettem.-Bár szerintem nem lett annyira jó, mint lehetett volna.-ezt már halkabban mondtam, és közben letettem a grafitceruzám a kisebb ceruzatartómba, a szénceruzát pedig óvatosan visszatekertem a papírtörlőbe, hogy egyrészt ne fogjon be mindent, másrészt ne törjön el. Újra Jamie-re néztem, aki még mindig a lapot bámulta.

Válasz helyett csak megvonta a vállát,  majd még legalább egy percig bámulta így csendben a képet, figyelve azért fél szemmel, hogy mit csinálok.

-Ezt megkaphatod cserébe - tette az ölembe az üres műanyag pohárkát. Halkan felnevettem, és hitetlenkedve megráztam a fejem.

-Biztos vagy benne, hogy tudod nélkülözni? Elég fontos dolognak tűnik az életedben...-néztem rá komolyan, majd elmosolyodtam.-Egyébként, nem azért rajzoltam, mert várok cserébe valamit. Szeretek rajzolni, ez meg egy kihívás volt nekem.-magyaráztam, és megvontam a vállam a végén. Amúgy is, örültem a társaságának, és legalább sikerült valami egészen jó képet rajzolnom. Ezt is Jamie miatt.

- Miért vagy ilyen rendes velem? -kérdezte komolyan. Elgondolkodtam, majd megvontam a vállam. -Ilyen a természetem. Rendes vagyok, nem számít ki mit tett ellenem. Egy bizonyos pontig, persze.-magyaráztam továbbra is a gondolataim között turkálva. Az a bizonyos pont Jamie esetében még nem jött el, és ha így halad, akkor az addig eltelő időt megtudja hosszabbítani.

-És most? Itt maradsz?-kérdezte felém fordulva, mire újra megvontam a vállam elgondolkodva.

  -Valószínűleg. Más programom nincs, de ezt a festményt sem fogom ma befejezni, úgy érzem. Elszállt az ihlet...-sóhajtottam fel.-És amúgy is, egy rajz egy napra bőven jó.-mosolyogtam halványan. Nem tudtam, hogy menni akar-e vagy mit, de én nem akarom nélkülözni a társaságát még egy ideig, de sajnos nem tudom, ő mit szeretne. Gondolatolvasó nem vagyok. Még.

-Maradhatok?-kérdezte halkan, mire csak bólogatni kezdtem.

-Persze, nyugodtan.-válaszoltam, miközben az elkezdett rajzomat elemezgettem. Kicsit érdekesen nézhetett ki, hogy ennyire közel ültünk egymáshoz, de Jamie végül arrébb csúszott, gondolom nem akarta, hogy meglássa valaki.

Csak akkor pillantottam fel megint, mikor újabb kérdést tett fel arra vonatkozóan, hogy mit fogok csinálni.

-Nem tudom. Valószínűleg minden kreativitásomat és inspirációmat összegyűjtöm, hogy tudja még ma festeni vagy rajzolni valamit, amit hétfőn oda tudok adni a rajztanárnak.-mondtam elgondolkodva, és sóhajtva a következő üres rajzlapra néztem. Nem tudtam, hogy mit fogok festeni, de azt tudtam, hogy a Jamie tájképéhez hasonlót nem fogok ma tudni alkotni. 

-Ha tudok segíteni... -kezdett bele, de már a mondata közepén megráztam a fejem.-Nem hiszem hogy tudsz. Művészi válságban vagyok, úgy érzem.-nevettem fel halkan. Azt nem tettem hozzá, hogy csak azóta vagyok művészi válságban, mióta ideült, mert az talán úgy hangozhatna, hogy azt akarom, hogy elmenjen. Na és pont ezt nem akarom. Hogy elmenjen.

Megvakartam a tarkóm, és Jamie-re néztem, aki épp elővett egy cigarettát, de nem gyújtotta meg, csak a szájába vette. Gondolom nem akart közvetlenül mellettem rágyújtani.

-Nyugodtan rágyújthatsz, nem zavar.-nyögtem ki végül, pedig igenis zavart, de igazából csak maga a dohányzás, hogy teljesen tönkreteszi az egészségét vele, ezt viszont nem akartam mondani neki, mert igazából azt csinál, amit akar. A tekintetem az ajkaira tévedtek, amibe szinte pontosan beleillett a cigaretta, mintha mindig is ott lett volna. Mondjuk a saját ajkaim jobban illenének hozzá, de inkább újra a papírra néztem, amire még semmi nem került oda varázslatos módon.

- Áh, mindegy. -legyintett egyet, de még mindig a szájában tartotta. Nekem is teljesen mindegy, hogy mit csinál, csak kissé furcsa, hogy a szájába veszi a cigarettát, de nem gyújtja meg. Ha nem ismerném, Csillagainkban a hiba feelingem lenne, de teljesen másról lehet itt szó. Nem hiszem, hogy azért nem akar rágyújtani, mert esetleg engem zavarna, de ha azt nézzük, a rajzteremben és a folyosón történtekhez képest most tök normálisan viselkedik. Fura, az biztos.

- Miért pont kérdőjelet rajzoltál először? - kérdezett rá, miután megfordította a lapot, így újra szembetalálta magát a görbe vonallal.

-Nem tudom. Vagyis, nem tudtam, hogy mit kéne rajzolnom, ami esetleg tetszhet neked.-magyaráztam, majd felsóhajtottam.-És rólad valahogy egy nagy kérdőjel jut eszembe.-mondtam halkabban. Persze nem a testtartására gondoltam, hanem a személyiségére. Egy megválaszolandó kérdés, amire én nagyon szeretném tudni a válasz.

- Hát... határozottan sokkal jobb lett a második - vigyorodott el, miközben újra megfordította a lapot. Ebben egyetértünk, az hiszem. Az előbb kivette, most viszont újra visszarakta a cigit a szájába, majd némi gondolkodás után mégis elővette az öngyújtóját, én pedig akaratlanul is bámultam a mozdulatait. Nyeltem egyet, és Jamie tekintetét kerestem.

-Öhm.. Kipróbálhatom?-kérdeztem kissé félénken, mert nem tudtam, mire számítsak. Mondjuk már magától a füstjétől köhögnöm kellett, de ki akartam próbálni, elvégre egyszer élünk. Maximum megfulladok, na és?!

- Felőlem - vonta meg a vállát, majd felém nyújtotta a cigit. Kifújta a korábban letüdőzött füstöt és érdeklődve figyelte, mi lesz velem és a dohányzás első találkozásából. Már annak a gondolatára is ideges lettem, hogy bele fogok szívni abba a cigarettába, és sajnos megint azelőtt beszéltem, mielőtt gondolkodtam volna. Csak remélni tudtam, hogy Jamie bunkó lesz, vagy félti a cigijét, és nem adja ide, de valószínűleg pont leszarja, hogy mit csinálok. Nem tervezek rászokni, de egyszer mindent ki kell próbálni, és itt a megfelelő alkalom, csak Jamie lesz tanúja annak, ahogy épp megfulladok.

Vettem egy nagy levegőt, és próbáltam nem remegő kézzel elvenni a csikket tőle. Biztos vagyok benne, hogy nem így kell tartani, de jelenleg ez volt a legkisebb probléma, amivel foglalkoztam. "Jobb, ha túlesek rajta gyorsan" alapon a számhoz emeltem a cigit és beleszívtam egy nagyot, amit persze rögtön teljesen letüdőztem. Éreztem, ahogyan a nikotin átjárja mindenem, és rögtön köhögésben törtem ki, előredőlve a padon.

----------------

Itt lenne a következő, azaz 7. rész :D Te jó isten, mikor elkezdtem, nem is gondoltam, hogy valaha eljutok egyáltalán a 7. részig. Tudni kell rólam, hogy nem vagyok túl kitartó egy-egy történettel kapcsolatban, már így is volt vagy 2 könyvem itt, és mindkettővel csak a 2. részig jutottam. Egyszerűen, ha engem nem fog meg a történet, akkor kit fog?  Na ugye ;)

Köszönöm a sok-sok megtekintést és csillagot meg persze véleményt, rengeteget segítetek vele :)

xoxo, Riosa :*