Másnap reggel szörnyű fejfájással ébredtem fel. Hát így jár az, aki nincs hozzászokva az iváshoz, és rögtön lehúz vagy 5 feles vodkát. Résnyire nyitott szemekkel léptem a táskámhoz, valamilyen fájdalomcsillapító reménységében, de szerencsétlenségemre semmit nem találtam, úgyhogy felsóhajtva a fürdőbe sétáltam, hogy megmossam az arcomat, hátha segít valamit. Nem segített.

Élőhalott módjára vánszorogtam vissza a szobámba, hogy felöltözzek, legalább ne a tegnapi ruhámba menjek el az iskolába. Ryan most sem volt az ágyában, valószínűleg ott aludt a buliban, vagy valamelyik lánynál ütötte el az időt, ha értitek mire gondolok. Nem hiszem, hogy sokat fogom látni a kollégiumi napok alatt, de annyira nem is zavar.

Még egyszer visszamentem a fürdőbe, hogy megigazítsam a hajam és újra megmossam az arcom, hátha kevésbé nézek ki ramatyul. Miután ez nem jött össze, felsóhajtottam, és felvettem a táskámat. Szerencsére még nem kaptunk semmi tanulnivalót, és tegnap összepakoltam a cuccaimat, így csak a hátamra kellett vennem és már mehettem is meghalni.

Mint valami zombi, végighaladtam a folyosókon, csak a szerencsén múlott, hogy nem mentem neki senkinek és el sem estem a nagy "igyekvésemben". Beléptem a terembe, és levágódtam Charlie-ék mellé, hogy a fejemet a padra hajthassam, és felsóhajthassak. Először Chris szólalt meg mellettem.

-Minden rendben Luke?-kérdezte, mire csak felpillantottam egy másodpercre, hogy megrázzam a fejem. A kis társaságom aggódva néztek, mire csak újra felsóhajtottam, és elkezdtem elmesélni, hogy mi történt tegnap este, és miért vagyok ilyen...nos, kábult állapotban, hogy szépen fejezzem ki magam. Azt persze kihagytam a történetből, hogy Jamie lekapott és élveztem ráadásul. Meg azt sem, ami már a lépcsőn meg a szobámban történt, egyelőre nem éreztem úgy, hogy ezt meg kellene osztanom velük. Épp elkezdtek volna kérdezősködni még az estével kapcsolatban, mikor szerencsére becsöngetett és a matek tanárunk is bejött a terembe. Nem szeretem a matekot, túl unalmas.

Nagy nehezen rávettem magam, hogy felemeljem a fejem, és megpróbáltam koncentrálni a tanárnőre, még ha ez igen nehezen ment. Inkább elővettem egy ceruzát meg egy papírlapot, és elkezdtem rajzolgatni. Csak akkor néztem fel megint, mikor kopogás hallatszott az ajtó felől, és rögtön utána ki is nyílt az ajtó. Bonnie toppant be a terembe, kissé nyúzott arccal és sűrű bocsánatkérések közepette indult el a padsorok felé. Halványan elmosolyodva biccentettem egyet, amit viszonzott is. Oldalra pillantottam, mert Chris megbökött és kérdőn nézett Bonnie-ra.

-Honnan ismered a dögös fruskát?-kérdezte halkan, mire csak megforgattam a szemem.

-Tegnap beszélgettünk a buliban.-válaszoltam én is suttogva, majd szóltam a többieknek, hogy arrébb tudnak-e ülni eggyel, hogy Bonnie inkább mellém üljön, mintsem átmenjen a másik oldalra, hogy Damon mellett foglaljon helyet. Szerencsére nagy sóhajtások közepette arrébb vándoroltunk, és így mosolyogva mutattam Bonnie-nak az üres helyet. Hálásan pillantott rám, és rögtön levágódott mellém.

-Hova mentetek tegnap Jamie-vel? Mert mihelyst kiléptél az ajtón utánad ment, aztán már nem jött vissza.-suttogta nekem Bonnie, mire csak megvontam a vállam.

-Csak elkísért a szobámig, nehogy meghaljak.-mondtam halványan elmosolyodva. Újra lejátszódott előttem az egész este, az kihívásoktól kezdve a csókon keresztül a lépcsőig. Érdekes, hogy milyen aranyos tud lenni Jamie, ha épp nem a haverjaival van.-Azt nem tudom, miért nem ment vissza.-jelentettem ki egyszerűen, de azért magamban elmosolyodtam Jamie tegnapi megjegyzésére visszaemlékezve, mikor konkrétan leidiótázta a barátait. Persze egyértelmű, hogy amúgy még mindig jó barátok, és csak viccelt vele.

A továbbiakban csendben figyeltünk a tanárra, és jegyzeteltünk, már amit le tudtunk írni a nagy hadarásban. A füzetem tele lett félmondatokkal, mert csak addig jutottam, mire a következőt kezdte már el mondani. Érdekes lesz ez így, azt hiszem.

Mihelyst kicsöngettek felkaptam a táskám és elindultam a rajzterem felé. Végre lesz rajzórám. Ezt vártam a legjobban az egész napban, lévén hogy imádok mindent, ami ezzel kapcsolatos. Elég nagy kár, hogy csak heti 2 rajzórám lesz, legszívesebben az egész napomat itt tölteném, a rajzteremben. Festékszag, grafitforgácsok és rajzlapok között. Maga a mennyország.

Épp lepakoltam a cuccaimat, mikor az egyik lány osztálytársamat láttam meg magam előtt. Kérdőn pillantottam rá, mire rögtön hozzákezdett a beszéléshez.

-Szia! Luke, ugye?-kérdezett rá a nevemre, mire csak bólintottam egyet. Fogalmam sem volt, hogy mit akarhat tőlem, de nem is volt lehetőségem gondolkodni nagyon tovább, mert elkezdett terhelni a gondolataival.

-Én Savannah vagyok. Nagyon szimpatikus vagy nekem, nem lenne kedved csinálni valamit együtt?-kérdezte reménykedve, én meg rögtön levágtam, hogy mit is szeretne. El kell keserítenem szegényt, bár nem mostanra terveztem, hogy megadjam az esélyt, hogy valaki is rájöjjön a másságomra.

-Örülök a megismerésnek, Savannah. Sajnálom, de ez nekem nem megy...-magyarázkodtam volna tovább, de Savannah belém fojtotta a szót.

-Jó, akkor hagyjuk a formaságokat. Csak le akarok feküdni veled.-tette fel az ajánlatát egyszerűen, mire én csak elképedve néztem rá, és kínosan felnevettem.

-Najó, ez fura. Nem fog menni, Savannah. Én nem....-kezdtem bele, de nem tudtam mit mondjak. Nem akartam rögtön az orrára kötni, hogy meleg vagyok. Újra felpillantottam a lányra, aki csak dühösen meredt rám.

-Nem érted, hogy elég, ha berakod?! Amilyen helyes vagy, biztos vagyok benne, hogy hamarosan minden csaj odalesz érted. Én még előtte akarlak megszerezni, még ha csak egy alkalomra is. Ha nem megy, akkor, nos...akkor vagy buzi vagy hülye vagy.-jelentette ki, én meg elképedve néztem rá. 

-Nem fogok lefeküdni veled. Utóbbihoz meg amúgy sincs közöd.-mondtam néhány pillanatnyi gondolkozás után. Azért reméltem, ennyivel lerendezhetjük a dolgot, és hagyjuk egymást nyugton. Sajnos Savannahnak más elképzelései voltak ezzel kapcsolatban.

-Te jó ég! Te tényleg meleg vagy.-vigyorgott rám kajánul, mire nyeltem egyet. Próbáltam magabiztosnak tűnni és megvonni a vállam, az előbbi nem tudom mennyire sikerült.

-És ha az vagyok? Amúgy sem feküdnék le egy ilyen lánnyal.-néztem újra a szemébe, és láttam, hogy ideges lesz a kijelentésemre. Nem akartam én megsérteni, de talán a legjobb védekezés a támadás. Annyira talán nem is sajnálnám, ha már most kiderülne, előbb-utóbb úgyis mindenki megtudja, és ugyanaz lesz mint a régi iskolámban. Még szerencse, hogy már leperegnek rólam a sértő megjegyzések, régebben rengetegszer sírva ültem a vécében, egy-egy buzi, homokos és egyéb jelzők hallatán.

-Jól van Luke.-nézett rám fenyegetően és lassan bólogatni kezdett.-Jól van, te akartad. De tudd, hogy tönkre foglak tenni.-mutatott rám, és sarkon fordult, hogy kiviharozhasson a teremből. Csak halványan elmosolyodva megráztam a fejem, és tovább pakoltam ki a rajzos cuccaimat. Épp leültem és rajzolni kezdtem, mikor az én kis csapatom lépett be az ajtón, és engem kezdtek el figyelni. Hát persze, elég gyorsan terjednek a hírek, és kinek is mondaná el először Savannah, amit megtudott, mint a fiúknak. Kérdőn pillantottam fel a rajzomból, mert még mindig az ajtóba állva néztek engem, mintha valami idegen lény lennék. Végül Chris szólalt meg először.

-Szóval..meleg vagy?-tette fel a kérdést, amire mindegyikük kíváncsi volt. Bólintottam egyet, és újra a rajzomnak szenteltem a figyelmem. Vagy kimennek és elítélnek, vagy csak szimplán maradnak és piszkálni fognak. Tudom hogy megy ez.

-Akkor...szerinted jól nézek ki?-hallottam meg Dominic hangját, amire muszáj volt halkan felnevetnem. Kissé megnyugodtam, mert nem ezt a reakciót vártam. Felpillantottam, de ekkor már csak hárman álltak az ajtóban. Tekintetemmel Damon-t kerestem, de úgy tűnt, neki ez sok volt egyszerre. Hát jó, talán idővel megbékél a tudattal.

-Igen Dominic, jól nézel ki.-válaszoltam végül mosolyogva. Tisztában vagyok vele, hogy a többi diákkal valószínűleg nem fog ilyen egyszerűen menni ez a "coming out", így sem bíztam benne, hogy Charlie-ék megértik egyáltalán. Úgy látszik, nagy szerencsém van velük. 

Ezen fontos információk után már beljebb jöttek a terembe, és leültek mellém. Próbáltam rajzolgatni, de folyamatosan kérdésekkel bombáztak. Mondjuk nem hibáztatom őket, nekem is rengeteg kérdésem volt ezzel kapcsolatban, és örültem volna, ha van valaki, akinek feltehetem azokat. Felsóhajtva letettem a rajztáblámat, és feléjük fordultam, hogy nem túl lelkesen válaszoljak a kérdéseikre. Chris ült mellettem, és kicsit hátrébb húzódott.

-Ugye most nem fogsz megerőszakolni?-kérdezte, mire csak a tenyereimbe temettem az arcom, hogy nehogy hangosan röhögjem el magam. Ekkora idiótákat még nem látott a világ, esküszöm.

-De, Chris, meg foglak erőszakolni. Ez minden vágyam.-néztem rá komolyan, de elvigyorodtam a végén.-Nem, egyébként, attól hogy meleg vagyok, nem fogok minden heteró pasira rámászni. Nem vagyok olyan kanos, mint ti.-magyaráztam el nekik, akik a végén egyszerre sóhajtottak fel megkönnyebbülve. Nem tudom mit gondoltak, most hogy tudják hogy meleg vagyok, majd rájuk fogok szállni és elkezdem őket fogdosni? Ez hülyeség. Ha akartam volna, már megtettem volna, de ez tényleg nem így működik. Mondjuk Jamie-t szívesen fogdostam volna eddig is, viszont azt ő szerintem nem értékelte volna annyira.

Még néhány hülye kérdés után végre becsöngetett, de az órával vegyes érzéseim voltak. Egyrészt örültem, hogy rajzórám lesz, másrészt viszont féltem a többiek reakciójától. Mert biztos vagyok benne, hogy Savannah már mindenkinek elmondta, ha szerencsém van, csak az osztálytársaimnak. Ha nincs, nos, akkor ma már "buziként" megyek vissza a kollégiumba.

Éreztem a többiek tekintetét rajtam, mikor bejöttek a terembe, de egyelőre egy megjegyzést sem tettek rám. Mi a leghátsó sorban ültünk, és mivel itt sajnos csak kettes padok voltak, egyedül maradtam a padban. Dominic meg Chris a mellettem lévő padban ültek, Charlie meg Damon, -aki időközben feltűnt- pedig messzebb foglaltak helyet.Lehet el sem hitték Savannahnak, amit mondott. Apropó, az emlegetett szamár elém ült le, mindvégig megsemmisítő pillantással méltatva. Csak megráztam a fejem felsóhajtva, és inkább a tanárunkra összpontosítottam, aki már első látásra szimpatikus volt. Egy fiatal férfiről van szó, energikus és ő is osztozik a művészkedés iránti vonzalmamban. Így, az első órán még nem akart minket az elmélettel fárasztani, inkább szabadon választott témában lehetett rajzolni, festeni, ki mit akart. Úgy 10 perc telt el a szünetből, mikor kopogást hallottunk, csak ekkor néztem fel a lapomból. Egy lovat kezdtem el rajzolni, pontosabban a lovamat, Joki-t, akit otthon hagytam, mivel ide úgysem hozhattam magammal. Kicsit sajnálom azért, de szerencsére a legjobb barátnőm lovagolja rendszeresen, így nincs hiánya a mozgásban.

Na szóval, a kopogásra kaptam fel a fejem, meg a hangoskodásra, ami az ajtó mögül jött. Egy másik osztály jött be, talán a nyelvisek, azzal az indokkal, hogy a tanárjuk beteget jelentett és csak mostanra tudták meg. Hát persze, mert gondolom amúgy siettek, hogy időben ideérjenek. Továbbra is hangosan nevetgélve foglaltak helyet az üres padokban, én meg visszatértem a rajzoláshoz. Csak akkor néztem fel megint, mikor valaki kihúzta a széket mellettem. Meglepődve láttam, hogy Jamie az. A kezében egy feladatlapot tartott, de körülbelül addig érdekelhette, amíg megkapta. Inkább a rajzomat kezdtem el folytatni, mert féltem, talán túl feltűnően nézem meg magamnak. Csak néhány perc múlva mertem újra a mellettem ülő srácra nézni, aki a pad alatt telefonozott, na nem mintha rejtegetnie kellett volna a telefont, mivel egyrészt a tanár úr a hangosan nevetgélőket próbálta fegyelmezni, másrészt meg amúgy is mindenki telefonozik az órán. Aztán a félbehajtott lapon kezdett el valamit irkálni, térdét nekitámasztva a pad sarkának. Erőt vettem magamon, és a lap felé biccentettem.
-Ez spanyol?-kérdeztem halkan Jamie-től, mire az előttem ülő Savannah hátrafordult.-Luke, attól hogy te buzi vagy, még nem kellene minden jó pasira rámásznod.-nyávogta elég magas hangon, mire teljesen elképedtem, és kissé el is vörösödtem, úgyhogy inkább csak lehajtottam a fejem. Most miért kellett ezt neki benyögnie?! Most már ő is el fog könyvelni "a szőke buzinak". Szuper. A lány ezután Jamie-hez fordult.-Ne hagyd magad, túl jól nézel ki ahhoz, hogy te is bebuzulj.-mondta a lány, és a hosszú szőke fürtjeit kezdte el csavargatni ujjaival. Igazat kellett adnom neki, tényleg jól nézett ki, de muszáj volt elterelni a gondolataimat róla, és inkább a rajzomat kezdtem el színezni. Nem mertem felpillantani, mert biztos vagyok benne, hogy Jamie tekintetével kerülnék szembe.

-----------------------

Itt van a következő rész ^^ Igen, tudom, késtem egy csomót, de egyrészt nem értem rá, most meg már lassan fél hete nem volt jó a gépem, ma kaptam vissza.
És tudom, hogy utálni fogtok érte, de direkt hagytam félbe ezt itt most :3 A következő részt nem tudom mikor jön, de lenne egy kérdésem:

Szeretnétek néha egy-egy részt Jamie szemszögéből, most, hogy kezdenek beindulni a dolgok? Örülnék, ha minél több hozzászólást írnátok, imádom olvasgatni őket <3
Köszönöm ezt a sok megtekintést és csillagot, már csak emiatt is megéri írni ezt a történetet :) 
Remélem tetszik a rész, a véleményeket hozzászólásban várom :3

Köszönöm ha elolvastad <3

xoxo, Riosa :*