Jamie POV

-Akkor sajnos addig nem hagyhatsz itt, amíg meg nem tanulok leírni a nevem. Lekváros Jasmine.-mondta elgondolkodva, majd kiemelte a becenevem vigyorogva.
-Akkor szerintem örökre itt maradok.-sóhajtottam úgy, mint akinek ellenére lenne egy kis Luke-al töltött idő pluszban. Akármennyire imádom a családom, simán visszajöttem volna korábban, ha tovább tart a szünet, csak hogy találkozhassunk végre. El sem tudom képzelni, mit kezdek majd magammal nyáron, ha egyáltalán "együtt" maradunk addig, és három hónapon keresztül távol leszünk egymástól.
-Az nem is lenne olyan rossz.-vonta meg a vállát vigyorogva, miután felsóhajtottam.
-Lassan pedig kisül az agyam a sok hülyeségtől, ami folyamatosan áramlik kifelé a szádból.-Ahhoz képest, hogy először majdnem sikerült megríkatnom egy hozzávágott üveggel, most egészen nyugodtan sértegetem, hiszen tudom, hogy csak büszkébb lesz tőle a saját teljesítményére. Addig, míg meg nem verem, persze, mert egyszer összeszedem magam annyira, hogy eljussunk odáig. Megérdemelné, ezt ő is nagyon jól tudja.
-Így jártál.-vonta meg megint a vállát vigyorogva, miközben kivégeztem a csokim maradékát. A papírt visszadobtam a zacskóba, ami azóta szemetesként funkcionált. A másikat már nem tudtam volna megenni, hiába kezdtem bele már korábban.-Ennyi volt, nagyon jó mind... De azt hiszem, most nem kérek többet.
-Pedig még maradt a cukorkából is.-vonta meg a vállát sóhajtozva.
-Lehet, hogy elviszem Hófehérkének. Levideózom a reakcióját, ha szeretnéd... Csak hogy érzékeltessem, mennyire nincs igazad. Ez a cukor borzalmas.-csóváltam meg a fejem a vigyorgó Luke-t nézve. Szerintem a világon nincs más, aki szerint az a cukor csak egy kicsit is finom lenne.
-Elviheted neki. Csak hagyj belőle nekem is....-nézett rám vigyorogva.-Csak nektek, finnyás amerikaiaknak nem ízlik. Nekünk ez az alapíz ott. Még alkoholos ital is van belőle. Meg csokireszelék helyett ilyet tesznek a sütire is.-vonta meg a vállát tovább magyarázva. 
-Hófehérke brit. És kissé őrült is. Még az is lehet, hogy megízlik neki, és nem tudom visszahozni neked a maradékot.-Most én vigyorogtam rá gonoszan, elvégre megtaláltam Luke számára a tökéletes büntetést. Elviszem magammal azt a szart, hátha csak egyet hozott belőle. Közben pedig hosszútávon jót csinálok vele, elvégre megakadályozom, hogy tovább mérgezze a szervezetét. Egyel kevesebb halálnem, amitől féltenem kéne.
-Akkor egészségére. Még szerencse, hogy telepakoltam a bőröndöm vele. Arra készültem hogy neked ízleni fog, és megeszed az összeset. De csalódást okoztál.-csóválta meg a fejét lemondóan.
-Tényleg van még nálad? Elégetem.-Ha megmarad is, soha többé ne vegye elő a közelemben, ha nem akarja, hogy az ölébe hányjak. Szerintem az a szar teljesen el is vette az ízérzékét, és igazából felesleges csokit és gumicukrot adnom neki. Vagy akármi mást, ami édes, mert kész pazarlás.
-Hát, akkor így már nincs. Csak ne nézz bele a bőröndömbe.-szólalt meg végül, és rám pillantott, majd a bőröndjére.
-Szerencse, hogy van nálam öngyújtó.-kezdtem el látványosan tapogatni a nadrágom zsebeit. A kabátomban volt, de azért örültem volna, ha most sikerül kicsit ráijesztenem. Megérdemli, ha már ilyen régóta eltűröm a szófosását.
-Nehogy felgyújtsd a szobám.-nézett rám figyelmeztetően.
-Csak a bőröndödet a cukraiddal. A többit megkímélném. - Kifelé menet nem szabad elfelejtenem megnézni, hátha tényleg van még nála abból a cuccból. Ezt a csomagot meg elviszem Hófehérkének, hogy jól beszopassam tőle. Meg is mondom majd, hogy Luke küldi, hátha akkor ezentúl egymást fogják idegesíteni a művészlelkeim.
-A bőröndöm sem gyújthatod fel.-rázta meg a fejét, és komolyan nézett rám.
-Már miért ne gyújthatnám. - Kivételesen nagyon élveztem a helyzetet, öröm volt látni az igencsak megkomolyodott és kétségbeesett arckifejezését. Biztos rájött végre, hogy az ilyenekkel nem viccelek. A saját testi épsége érdekében éppen ideje is volt már.

-Mert nem. Az én bőröndöm az én szabályaim. Benne van még minden hajhoz való cuccom. Meg rajzos cuccom is van még benne.-magyarázta, és felsóhajtott a végén.
-Csak a cukrot add oda, és akkor azt égetem el egyedül. Mondjuk az erkélyen.-Pedig milyen király kis tüzet lehetne csinálni a bőröndjéből itt a szoba közepén. Elvégre kollégiumban vagyunk, azt pedig majdnem egyenértékű a sátorozással.

-De miért akarod elégetni?-nézett rám értetlenkedve.
-Hogy megmentselek a gyomormosástól.-Vicces, hogy Hófehérkét meg épp megmérgezném, de könnyebb ezt beszerezni, mint a klasszikus mérgezett almát díszcsomagolásban. A kókuszgolyót megette, szóval szerintem ezt is elfogadja majd, ha megkínálom. Csak el ne felejtsem megmondani, hogy az egész Luke ötlete volt.
-Ezzel semmi baj nincs. Még egészséges is, ha úgy vesszük. Pótolom a sót, amit veszt a testem egész nap.-magyarázta továbbra is szélesen mosolyogva.
-Akkor edd kanállal, ne így.-Sajnos el tudtam volna képzelni Luke-t, amint leszalad a konyhába sót enni. Ha nem tudnám, merről jött, rögtön rávágnám, hogy a Naprendszer legtávolabbi bolygójáról, ahol hideg is van, meg megtalálhatók a hozzá hasonló életformák.
-Jó, akkor holnap este elalvás előtt lejössz velem a konyhába megenni egy kanál sót.-vigyorgott rám.
-Persze, hogy megyek... Senki nem fog hülyének nézni minket.-bólogattam az ötletét hallva. Illetve én találtam ki a programot, csak nem gondoltam volna, hogy engem is be akarna vonni. De a minimum, hogy levideózom, mikor a mosogatóba hány majd.

-Nem, ha ott vagy akkor senki nem fog hülyének nézni.-vigyorgott szélesen.
-Mert nekem ez a mindennapi programom, szerinted?-Nyilvánvalóan az én jelenlétemtől tűnik majd teljesen normális tevékenységnek a sóevés, amúgy pedig esetleg lenne, aki kicsit furcsán néz miatta Luke-ra.
-Hát nem tudom, simán kinézem belőled hogy minden nap sót egyél a konyhában. Elég furcsák az amerikaiak.-vonta meg a vállát.
-Te vagy furcsa.-böktem arcon egy ujjal grimaszolva. Nem tudom, a svédek vagy a finnek a furább nemzet, szóval Luke-nak sincs oka a panaszkodásra majdnem mindkettő lévén. Különben meg ő szereti a sós cukrot, nem én. Személy szerint nem is igazán tudom, mit szeretek, csak azt, hogy mit nem. Azt hiszem, pontosan ez tesz válogatóssá.
-Nem igaz. Én teljesen normális finn állampolgár vagyok.-nézett rám összehúzott szemekkel és arrébb húzta a fejét, mikor megböktem.
-Szóval ott mindenki fogyatékos? Nem lehet nehéz dolgod a beilleszkedésnél.-vigyorogtam rá, elvégre szerintem ez Luke legmeghatározóbb tulajdonsága a szerencsétlenségén kívül. Időnként szerintem át sem gondolja, mit akar mondani, csak random szavakat nyög be, amik hirtelen eszébe jutnak. Ne csodálkozzon rajta, ha még sokáig fogom zaklatni emiatt.
-Ahhjj, nem vagyok fogyatékos, oké?! Csak.... más a gondolkodásmódunk, ennyi az egész.-nézett fel morcosan.
-Jól van, na.-Próbáltam visszafogni magam, és valamilyen szinten elfojtani a kitörni készülő röhögést, mikor elemezni kezdte, ő hogyan látja a dolgokat. De végtére is igaza van, ha Luke rendelkezik bármiféle gondolkodásmóddal, az biztosan teljesen más, mint az enyém.