Még mindig nem voltam biztos benne, mit csinálunk éppen a zuhany alatt, de kezdett nagyon úgy tűnni, hogy ott tartunk, ahol az ágyon abbahagytuk. Eddig ugyan nem sok lehetőségem volt lefelé nézni, de lassan tudatosult bennem, hogy Luke már megint teljesen fel van izgulva. Velem is valami hasonló történt éppen, de szerencsére - vagy inkább pechemre, nem tudom - gatyában álltam a zuhany alatt. Egyre kényelmetlenebb volt most, hogy felszívott egy csomó vizet a zoknimmal együtt.
Hirtelen gondoltam egyet és előrébb léptem, majd helyet is cseréltem Luke-al, hogy most ő kerüljön a falhoz. Ha már becsábított a zuhanykabinba, nem hagyhatom azt is pluszban, hogy látványosan élvezzem a közelségét. Pedig már nem tudtam volna letagadni, mennyire élvezek minden pillanatot, mikor az ajkai valahol találkoznak a bőrömmel.

-Remélem, tudod, hogy te fogsz nekem másik nadrágot hozni.-szólaltam meg, mielőtt a vállánál fogva a falhoz nyomtam volna egy újabb csókra. A másik kezem már megint affelé a bizonyos terület felé kalandozott, de képtelen lettem volna visszafogni magam ezek után.
-Visszakaphatod a boxered meg esetleg odaadom az egyik nadrágom, ha szépen kérsz meg rá.-válaszolta továbbra is vigyorogva, majd viszonozta a csókom.
Luke szinte teljesen hozzám préselődött idő közben, és ez azután sem változott sokat, hogy helyet cseréltünk. El sem tudtam volna dönteni, ki van jobban felizgulva a másikra, ő pedig valószínűleg még annyira sem, hiszen rajtam még mindig ott volt a nadrágom. Nem voltam biztos benne, azt várja-e, hogy megszabaduljak a zavaró ruhadaraboktól, vagy inkább jobban örülne, ha legalább rajtam maradna valami, ami minimálisan elválaszt minket egymástól.
-Neem, nekem a sajátomra van szükségem. Szépen átmész érte.. és... és hozol egyet.-próbáltam befejezni a mondatot két halk nyögés között. Luke keze már mélyen a boxeremben volt, mikor újra átgondolni kényszerültem ezt a ruhában fürdős műveletet.
-Jó, átmegyek.-mondta halkan, és újra megcsókolt.Egy kicsit megnyugodtam, mikor Luke elvállalta az alapvető kötelességeit. Mert hogy ő lökdösött be a víz alá, én pedig nem terveztem ma eláztatni a folyosót, mikor visszatérek a saját szobámba. Na meg az is lehet, hogy addigra hibernálódnék, vagy elkapnék valami tüdőgyulladást. Ruhában fürdeni sosem jó ötlet, még nyáron is kétszer meggondolnám, mielőtt ilyesmire adom a fejem.

-Lekénevenni...-fújtam ki a levegőt egyszerre, miután viszonoztam a következő csókját is. Igazából teljesen mindegy, tekintve, hogy Luke teljesen meztelenül ácsorog már előttem egy ideje. Na meg ma annyira nem szeretnék nadrágba élvezni, elég lesz így is, mire ezt megszárítom. Most felcsúszott a kezem a hasára, csak hogy még egyszer végigtapogathassam a kockáit. Fogalmam sincs, hogyan csinálhatja, de ennyire még senkinek nem sikerült megőrjítenie, pláne nem kétszer egyetlen nap leforgása alatt. Minden egyes Luke-al töltött óra után biztosabb vagyok benne, hogy nem hoztam rossz döntést. Még mindig félek attól, mi lesz, ha mégsem sülnek el túl jól a dolgok, és borzasztó vége lesz az egésznek, de egyre inkább tudom, hogy megbízhatok benne. Előbb-utóbb választanom kell majd, és akkor talán ő lesz az, aki segít meghozni életem valószínűleg egyik legnehezebb döntését.
Luke nagylelkűen bele is kezdett a műveletbe, de a sliccem lehúzása után újra megállt egy csókra. Természetesen viszonoztam, akármennyire sürgetőnek éreztem már megszabadulni attól a nadrágtól. Ilyenkor képtelen vagyok neki ellenállni, pedig lassan kezdem megszokni, hogy cselekszik is, ha akar valamit. Újra lejjebb csúszott kicsit a kezem most, hogy az övét már nem éreztem a boxeromban. Egyszerűen nem tudok két dologra koncentrálni, pedig most kivételesen úgy tűnik, egyszerre fogunk csinálni valamit.
Egy idő után úgy döntöttem, itt az ideje tovább lépni, és le is húztam magamról a nadrágot alsóval és zoknikkal együtt. Kicsit arrébb rúgtam, mielőtt eldugítanánk a lefolyót és eláztatnánk az egész fürdőszobát. Érdekes érzés volt, habár mindketten láttuk már a másikat meztelenül. Illetve én őt egy kicsit többször, mint fordítva, ugyanis egyikünk imád pucérkodni ahhoz képest, milyen tapasztalatlan.
Egyre biztosabb voltam a dolgomban, ahogy fokozatosan belemélyedtünk a csókolózásba. Volt egy olyan érzésem, hogy a mai nap folyamán már így is több időt töltött a nyelvem az ő szájában mint a sajátomban, de mégsem akartam, vagy tudtam volna abbahagyni. Egyszerűen imádtam, hogy ilyen szorosan simulunk egymáshoz, hiába alig jutottunk lassan levegőhöz. Most már majdnem biztos vagyok benne, hogy még senki mással nem éreztem hasonlót, pedig azért átestek egy minimális válogatáson az eddigi partnereim. Ilyen közel viszont egyikükhöz sem kerültem, eddig igazából elképzelni sem tudtam volna, hogy ilyet érezni egyáltalán lehetséges. Vagy legalábbis nem nekem. Nagyon szeretnék hinni benne, hogy lakul majd valahogy az életem, és hogy ez az öröm nem csak a heterók kiváltsága lehet. Már csak attól jobban érzem magam, hogy látom, Luke mennyire pozitív tud maradni a legszarabb szituációk közepette is. Ha ő így is lehet boldog, talán nekem sem szabadna ilyen könnyen feladnom a reményt.
Arckifejezését látva, miközben végignézett a most már meztelen testemen, csak még többet akartam belőle. A lábai közé léptem, csak hogy a lehető legközelebb kerüljünk egymáshoz, miközben újból viszonoztam a csókját. Az egyik kezemmel megtámaszkodtam mellette a csempén, csak hogy el ne boruljunk, mert úgy látszott, most belém kapaszkodik. Az ő keze már megint a farkamon volt, ami miatt kénytelen voltam elgondolkozni azon, meddig bírok még ilyen nyugodtan állni előtte. Egyelőre nem igazán mertem tovább menni ennél, csak a megszokott módon hozzáértem néha rövidebb-hosszabb ideig.
Egyre nehezebben tudtam kétfelé koncentrálni, de még mindig hősiesen tartottam magam, meg kellett akadályoznom, hogy Luke elessen és netalán megint megsérüljön. Erre elég nagy esély van akkor is, ha egyedül tartózkodik a zuhanykabinban, de gondolom így még nagyobb, hogy hozzá hasonlóan én is elvonom az ő figyelmét.
Már megint nem voltam biztos benne, mit miért csinál, de azt észrevettem, mennyire élvezi, hogy kínozhat ezzel a borzasztó lassúsággal. Alapból ott tartottam az utolsó néhány percben, hogy akármelyik pillanatban a magamévá tenném, erre képes még ennél is jobban felizgatni. Egyre gyorsabban vettem a levegőt, amit ha nem is hallhatott a víz miatt, biztosan érezte, hiszen azóta is folyamatosan csókolóztunk.
Egy idő után úgy döntöttem, eléggé behoztam a lemaradást ahhoz, hogy én is tovább folytassam az ő kényeztetését. Még sosem csináltam zuhanyzás közben senkivel hasonlót, de volt egy olyan érzésem, hogy ezek után rutint csinálunk belőle. Persze nem ruhában, hanem előtte megvárja szépen, míg levetkőzöm.
Éreztem, hogy mégis csak jó valamire az elővigyázatosságom, mikor Luke a tőle megszokott módon majdnem elcsúszott egy helyben állva. Megköszöntem magamnak minden egyes konditeremben töltött órát, ugyanis nem volt egyszerű feladat ilyen hosszú időn keresztül meggátolni, hogy sikerüljön esetleg hátast dobnia ilyen körülmények között. A szabad kezemmel a karja mellett oldalt a háta mögé nyúltam, csak hogy közelebb húzhassam magamhoz, és hogy egy másodpercre messzebb állítsam a tusoló falától. Nem akartam, hogy túlságosan megszokja egy helyben, és a végén a teljes súlyát nekem kelljen fenntartanom, ha nem akarom, hogy Luke lefolyjon a vízzel együtt a csatornába.

Nagyjából fél perc múlva vissza is nyomtam a helyére, hogy újra nekidőlhessen kicsit a csempének, majd a válláról fel is vezettem a tenyerem az arcához, hogy még mélyebben csókolhassam tovább. Persze ezek után már megint egészen mással foglalt le, és ha akartam, sem tudtam volna még egyszer a smárolásra koncentrálni, miközben kölcsönösen eljátszadozunk a másikkal. Legalább most senki sincs felöltözve, na meg egyből le is tusolhatunk, ha végeztünk.
Egy idő után kénytelen voltam begyorsítani odalent, mert megijedtem, hogy a végén még én megyek el előbb. Már megint teljesen kikészített azzal, ahogyan a nyakam csókolgatta, pedig eddig sosem tűnt fel, hogy ilyen mértékben a gyenge pontom lenne ez a terület. A másik kezemmel igyekeztem nem elengedni a falat, mert akkor biztosan borulunk egyet, Luke pedig belehal valami fejsérülésbe. Főleg így, hogy valószínűleg most még inkább lekötöm a figyelmét, mint eddig. Időnként becsuktam néhány másodpercre a szemem, közben pedig végig halkan sóhajtoztam. Szerencsére most Luke hangját is elnyomta a víz, nem kellett azon izgulnom, hogy mit gondolnak rólunk a szomszéd szobákban.
Innentől már tényleg nem kellett sok, hogy Luke a mai napon már másodjára a csúcsra juttasson, a zuhanyrózsából jövő víz pedig szinte azonnal le is mosta rólunk az eset nyomait. Elég közel álltunk egymáshoz, de én még a magam részéről tovább folytattam a munkát odalent, miközben újra hosszan megcsókoltam Luke-t.
Egy újabb másodpercre becsuktam a szemem, mikor Luke is végzett és nekem dőlt, de közben még mindig figyeltem rá, hogy kellően függőlegesen tartsuk magunkat. Igyekeztem újra egyenletesen lélegezni, összeszedni magam annyira, hogy elküldhessem Luke-t ruhákért, különben sosem jutok ki a tusolóból.
Elég sokat álltam a víz alatt ahhoz, hogy most ne akarjak rendesen lezuhanyozni, úgyis elintéztem reggel, mikor megérkeztem a suliba. Kisimítottam a hajam az arcomból, aztán megint Luke-hoz hajoltam egy csókra, csak hogy befejezzük valahogy az egészet. Volt egy olyan érzésem, hogy annyira azért mégsem fogom tudni könnyen kiküldeni, vagy egyáltalán akármikor elszakadni tőle. Lepillantottam, csak hogy még egy kicsit szemérmetlenül gyönyörködhessek bizonyos adottságaiban, közben hagytam az egyik kezem a hasa és a mellkasa között kalandozni. Most egy másodpercre sem fordult volna meg a fejemben, hogy ennek akár rossz vége is lehet, csak és kizárólag arra tudtam gondolni, milyen rohadt nagy szerencse, hogy így alakultak a dolgaink.
Sóhajtva Luke után fordultam, aki szerencsére sérülésmentesen kikeveredett a kabinból. Ahogy kinyílt az ajtó, meg is csapott a kinti hideg, szóval egy hálás pillantás kíséretében el is fogadtam a felém nyújtott törölközőt.
-Ruhát... szerezz nekem ruhát.-néztem utána, de amíg nem tudtam mibe átöltözni, az életem árán se szálltam volna ki a tusolóból. -Zoknit is.-tettem hozzá, miközben igyekeztem a lehető leghamarabb megtörölközni. A hajam is megdörzsöltem kicsit, de nyilván nem értem el vele túl sokat.
-A kabátomban van a kulcsom. És ne nyúlj a cigimhez.-osztogattam tovább az utasításokat attól függetlenül, Luke épp mivel foglalatoskodott odakint. Történetesen abban a fiókban dugdostam a maradék két dobozt, ahol az alsónadrágjaim is voltak, a múltkoriból kiindulva pedig attól féltem, bosszút akar majd állni a cigin azért, hogy majdnem belefulladt. És persze a kabátomban lévőben is akad néhány szál, amit szintén nem szeretném, ha eltüntetne, vagy kicserélne olyan undorító cukorra.
-És siess, mert megfagyok. - Mintha nem látná. Elkezdtem közben kinyomogatni a vizet a ruháimból, majd rögtön át is dobtam őket a mosdókagylóba. Még mindig nem akartam kiszállni, az akció után egyből vissza is csuktam magamra az ajtót, mielőtt kiszállna a maradék meleg levegő is.
-Miért nyúlnék az önpusztító szarodhoz?-kérdezte valahonnan a szobából, mire megforgattam a szemeimet, bár túlságosan is messze tartózkodott ahhoz, hogy lássa. Az önpusztítás elég erős túlzás, ma szinte már mindenről megállapítják, hogy rákot, meg mindenféle szart okoz. Igaz, hogy mostanában tényleg kicsit több szál megy el naponta a kelleténél, de tudom kezelni a szituációt, majd szépen visszacsökkentem a mennyiséget, ha egyszer ráveszem magam.
-Kinézem belőled.-mondtam végül, mielőtt ténylegesen elindult volna a küldetésre. Reméltem, hogy komolyan igyekezni fog, és nem várja meg, hogy halálra fagyjak itt a zuhany alatt. Legszívesebben visszakapcsoltam volna a vizet, de már megtörölköztem, és amúgy is meghosszabbítottuk az iskola vízszámláját az utóbbi negyedórában.
-Hát persze. Nekem aztán teljesen mindegy, hogy mivel ölöd meg magad egyszer.-sóhajtott fel. Inkább nem is zavartattam magam a válaszadással, úgysem hinné el, ha azt mondanám, hogy tudom, mit csinálok. Őszintén szólva igencsak szükségem van a dohányzásra, mint általános figyelemelterelőre és nyugtatóra, amitől nem érzem furcsán magam. Időnként muszáj elterelnem a gondolataimat az eddig eléggé siralmasnak tűnő helyzetemről. Talán most, hogy már nem vagyok egyedül, nem lesz szükségem rá olyan mértékben. Így is - úgyis kénytelen leszek viszont hallgatni Luke megjegyzéseit, amíg teljesen le nem tervezek szokni, az pedig hát, nem mostanában lesz.

Luke POV

Jamie kabátja után kezdtem kutatni. Miután megtaláltam, és kivettem belőle a kulcsát, és bekiáltottam a fürdőbe.
-Mindjárt jövök.-mondtam hangosan, és már ki is léptem az ajtón. Egészen a 12.-es szobáig mentem, ahol a kulccsal kinyitottam az ajtót. Nem volt bent a szobatársa, úgyhogy szabadon keresgélhettem meg a cuccait. Miközben épp boxert kerestem neki, megtaláltam két doboz cigijét, és nagy volt a kísértés, hogy figyelmeztetése ellenére valamit kezdjek vele, de úgy döntöttem, hogy most már tudom, hogy hol van, szóval később ha bosszút kellene állnom valamin, akkor már megvan mi lesz az. Végül összeszedtem neki mindent, és csak a küszöbbe rúgtam bele kifelé menet. Néhány elmormolt káromkodás után már be is zártam az ajtaját, és visszamentem a saját szobámba, anélkül, hogy bármit is elhagytam volna a folyosón. Gondolatban vállon veregettem magam, és széles mosollyal léptem be az ajtón.
-Visszajöttem.-mondtam hangosan, és leraktam a ruháit az ágyamra. Reméltem, hogy azt már nem akarja, hogy a fürdőbe is bevigyem neki, úgyhogy csak leültem az ágyamra, és elkezdtem telefonozni, hátha lekaphatom én is, miközben öltözik. Nekem legalább jó a kamerám.
Épp játszottam a telefonon, mikor hallottam, hogy elhúzza a zuhanykabin ajtóját, úgyhogy villámgyorsan átkapcsoltam a kamerára, és elkezdtem videózni, ahogyan öltözködik. Áá, kicsit se volt feltűnő, hogy a telefonom teljesen más irányban van, mint ahogy kellene lennie, ha épp játszok. De legalább ráfókuszált rendesen és nem volt a vaku bekapcsolva, ez is valami, nem? De. Elégedetten kapcsoltam le, mikor Jamie felöltözött végre, és folytattam tovább a telefonozást.
-Egyébként, vigyázz a küszöböddel. Nagyon veszélyes.-figyelmeztettem komolyan, és fel sem pillantottam a telefonomból közben. Tudnia kell, hogy gonosz a küszöbe, mert a végén megsérül. Najó, lehet csak engem nem szeret a küszöb, meg úgy az egész univerzum, de hátha ezúttal tényleg kitörné a lábát Jamie, ha nem figyelmeztetem.
-Mit csinálsz?-pillantott oldalra, miközben épp a boxert próbálta felhúzni. Kérdésére ártatlan arccal néztem rá.
-Én? Én csak..játszok.-mondtam teljesen komolyan, és bólogattam is hozzá, Újra a kijelzőre bámultam, és az ujjaimmal úgy tettem, mint aki épp egy játékot nyomkod, de persze folytattam a videózását.
-Hát persze.-bólogatott úgy, mint aki elhiszi, hogy azért tartom egyenesen felé a telefont.Najó, talán megegyezhetünk abban, hogy az "illendőség" kedvéért hitte csak el Jamie, hogy tényleg játszok, olyan nyilvánvaló helyzetben, hogy még én sem hittem volna el. Vagy tényleg ennyire jól tudok hazudni. Inkább az előbbi.
-Ahány képet csinálsz, annyiszor foglak fejen baszni üres üvegekkel.-tájékoztatott egykedvűen. Fenyegetésére megvontam a vállam.
-Dehát nem is fotóztalak le.-mondtam neki, és épp azon ügyeskedtem, hogy Messenger-en elküldtem saját magamnak a videót, hogy onnan le tudjam majd később menteni, ha le akarja törölni a telefonomról Jamie. Már nagyrészt be volt töltve, mikor Jamie felöltözve elkezdett közeledni felém, hogy elvegye a telefonom. Muszáj volt még húznom kicsit az időt.
-Egyszer sem, mi?-nézett rám összevont szemöldökkel.

-Egyszer sem, komolyan.-néztem rá fapofával, de tényleg igazat mondtam kivételesen. Nem fotóztam le, csak levideóztam, azt nem kérdezte. Szóval azért nem verhet meg, hogy hazudtam neki. Mondjuk szerintem lassan ok sem kell ahhoz, hogy jól ellássa a bajom. És tényleg elég sok mindenért megérdemeltem volna néha egy-két pofont, mégsem tette még meg. De ami késik, nem múlik, asszem.

-Mondom hogy nem is fotóztalak le. Mindjárt odaadom, csak lejátszom ezt a pályát.-bólogattam párat hozzá, és elhúztam előle a telefont. Beindítottam egy random játékot, és elkezdtem vele játszani, közben folyton figyelve, hogy feltöltött-e már. Mikor sikerült, a levegőbe bokszoltam egyet.

-Sikerült.-vigyorogtam Jamie-re, és arra értettem, hogy lejátszottam a pályát. Gyorsan lecsukdostam mindent a játékon kívül, és felsóhajtva odanyújtottam neki a telefonom. Csak remélem Freya nem most fog írni, hogy jól teszem, amiért levideózom, ha már ő is folyton ezt csinálja. Mert igen, megírtam neki, hogy milyen menő vagyok, hogy ilyet ki tudok találni és meg is tudom valósítani. Persze a videót nem fogom megmutatni neki, de ő is tudja, hogy tényleg megcsináltam. Ha nem írok vissza, akkor meg a temetésem kezdi majd el szervezni.-Nagyon humoros.-bólogatott, mikor gondolom megtalálta a videómat. Tettetett szomorúsággal figyeltem, ahogyan kitörli a róla készült videót, de azért magamban nagyon büszke voltam ám. De komolyan, szerintem még sosem voltam ilyen ügyes, már kezdett gyanús lenni, hogy nem bukok le semmivel. Miután visszaadta, egyből megnéztem a galériám meg a Messenger-t is, de csak az előbbiből tűnt el a videóm. Lemondóan felsóhajtottam.

-Ajjh, akkor mit fogok most nézegetni?-néztem rá szomorúan. Persze azért titkon örültem, hogy még így is fogom tudni nézni a videót, mert hát tényleg szomorú lenne, ha még ezt is elvenné tőlem.
-Nézegess élőben. Majd gyakrabban jövök.-Hátra dőlt, hogy beletörölje a fejét a takarómba.

-Remélem is.-sóhajtottam fel, majd figyeltem, ahogyan közelebb húzódik. Mikor megfogta a karom, kérdőn pillantottam rá, majd halványan elmosolyodva megráztam a fejem az arckifejezése láttán. Felmértem a kockázatát annak, hogy valami baleset érjen, de úgy döntöttem, hogy most bevállalom, úgyhogy hátradőltem Jamie mellé. Összekulcsoltam a kezeimet a tarkómnál és a plafont kezdtem el bámulni, az élet nagy kérdésein gondolkozva.
Megvártam, míg elhelyezkedik mellettem, miután összekulcsoltam a kezem a tarkómnál. Megforgattam a szemem, mikor már egy ideje mocorgott itt mellettem, és halványan elvigyorodva sóhajtottam fel, miután megtalálta végre a helyét. Igaz közben már megint vizes lett a pólóm a hajától, úgyhogy megajándékoztam egy kedvesnek nem nevezhető pillantással.

-Tiszta víz lesz a pólóm miattad.-mondtam morcosan, majd mikor a fejét a karomra hajtottam, néhány vizes hajszála az arcomba, pontosabban a számba került. Elkezdtem fújkálni, hogy eltűnjön onnan, de ezzel csak azt értem el, hogy elkezdje csikizni az orrom. Halkan felnevettem, és végül az egyik kezemmel arrébb löktem őket. Miután sikerült, újra összekulcsoltam a kezeim, és úgy elmélkedtem.

-Hát nekem meg a hajam vizes. Miattad.-mondta egykedvűen. Nem igazán panaszkodott most, hogy fázik, mondjuk azóta remeg, hogy kiszállt a zuhanyzóból.
-Mert nagyon tiltakoztál ám.-forgattam meg a szemem, mikor épp azzal vádolt, hogy csakis én tehetek arról, hogy neki vizes a haja. Azért ha nagyon akart volna, simán kiszabadulhatott volna, de nem nagyon igyekezett. Elég ha egy picit meglök és biztos kitöröm a lábam, de még ennyit sem tett meg. Az egyik kezemet kivettem a tarkóm alól, és Jamie mellkasára tettem. Komolyan mondom, hogy ez szobahőmérsékleten is megfagy, olyan jéghideg volt a bőre. Már szólásra nyitottam a számat, de úgy döntöttem, hogy jobb ha meg sem szólalok.

-Fogd be.-rendezte le ennyivel a dolgot. Elvigyorodtam, és védekezően felemeltem a kezem, már amennyire bírtam. Ő is tudja és én is tisztában voltam vele, hogy nem nagyon kellett erőszakkal berángatnom a zuhany alá. Lehet, hogy én találtam ki, de nem csak és kizárólag az én hibám. Azért ha nagyon akart volna, simán megállíthatott volna, de hát na, ki tudna nekem meg a csókjaimnak ellenállni?! Hát, elég sok ember, de szerencsére Jamie nem tartozik közéjük. Jól is néznénk ki, ha nem bírnám berángatni a zuhanykabinba se. Ha ő fenyegethet azzal, hogy kiherél vagy fejbe dobhat üres üvegekkel, én is eláztathatom, nem? De.

-Mit gondolsz, mennyi az esélye annak, hogy Chewbacca tényleg létezik?-tettem fel egy tök logikus kérdést, miközben még mindig nem néztem rá, csak elmélyedtem a gondolataimba.-Elvégre, a Star Wars igaz történet alapján készült, nem?-kérdeztem most már egy pillanatra felé fordítva a fejem, majd vissza is fordítottam.-Csak a Halálcsillagot a NASA biztos felrobbantotta, hogy ne tudjuk, hogy létezik. Gonoszok ezek, én mondom neked.-mondtam elgondolkozva, és a végén bólogattam párat. Najó, le sem tagadhatnám, hogy Star Wars rajongó vagyok, vagy legalábbis valami olyasmi.
-Milyen kérdések ezek?-nézett rám összezavarodva.
-Ezek, kérlek szépen, lényeges kérdések.-mondtam komolyan, de továbbra is folytattam az eszmefuttatásaim. Kijelentése zavart meg ebben csak, mire végre odafordítottam a fejem.
-Tudod mit, felejtsd el. Ha te létezel, Chewbacca is simán kaphat egy esélyt.-hagyta rám a dolgot diplomatikusan.
-Hát igen, ha létezhet ilyen tökéletes ember mint én, akkor Chewie is létezhet. Jogos a felvetés.-néztem rá vigyorogva, és újra a plafont kezdtem el bámulni.

-Nem tudom, én nem teljesen erre gondoltam...-mondta hezitálva.
-De én igen. Mert tudod, töké...-már nem is bírtam befejezni a mondatot, mert Jamie akaratom ellenére hallgattatott el azzal, hogy befogta a számat. Egy ideig csak morcos fejjel néztem rá, majd megvontam a vállam, mikor mondta, hogy az orromat is be kéne fognia.-De akkor meghalok, amit nem szeretnél.-mondtam, bár nem sokat érthetett belőle. Egy idő után meguntam, és úgy döntöttem, hogy megint izgalmassá teszem kicsit az együtt töltött időt, úgyhogy megpróbáltam valahogy megharapni. Büszkén vigyorodtam el, mikor végre újra szabad volt a szám, és beszélhetek úgy ahogy akarok.
-Honnan veszed, hogy nem?-kérdezte morcosan.
-Hát mert szer...-hagytam félbe az utolsó szót, elgondolkodva, hogy mit is mondhatnék. Azt nem mondhatom, hogy azért, mert szeretsz. Még én sem tudom, hogy mi van, akkor ő a híres paranoiásságával meg a döntésképtelenségével hogy is tudná. Úgy döntöttem, hogy inkább kijavítom magam, abból kisebb baj lehet.-..szereted a tökéletességem. Mindenki szereti, csak mások előtt szeretek szerénykedni.Tudod, azért mégiscsak nehéz egy tökéletes ember élete. De előtted szerencsére nincs erre szükség, mert te tisztában vagy vele.-kezdtem el magyarázni, miután végre úgy döntött, hogy a harapdálásom miatt nem jó ötlet, ha befogja a számat és visszatartja a belőlem áramló hülyeséget. Helyes döntés. Mikor inkább a szememet takarta el, csak egy aprót rándítottam a vállamon, mert igazából nem sok hátrányom származott belőle. Ha már amúgy is sötét volt, be is zártam a szemem, hogy átadjam magam a nagyszabású gondolataimnak.
-Te jó ég, fogd már be tényleg.-sóhajtott fel Jamie. Ezek után tényleg sokáig maradtam csendben, míg végül én törtem meg a csendet.
-Tényleg, szereted a Star Wars-t?-kérdeztem tőle, és megint rápillantottam a szemem sarkából, de a fejem nem fordítottam el. Ez egy igazán fontos kérdés volt, nem szólhat be érte.-Tök jó filmsorozat.-mondtam elgondolkodva, és inkább csak magamnak mondtam már ezt, nem Jamie-nek.
-Akár így is mondhatjuk.-vont vállat.
-Az szuper. Én imádom a Star Wars-t. Mikor kisebb voltam mindig rohamosztagos akartam lenni.-vigyorogtam rá. Szerencsére ezt legalább nem utálja, és ez ritka az ő esetében úgy tűnik. Szinte mindent utál, de komolyan. És mindig morcos fejet vág, mint egy macska.
-Nem hercegnő?-kérdezett vissza.
-Nem, tudod, ha valaki egy srácokkal teli iskolában hercegnő akar lenni, hát, abból nem sok jó származik. Így hát a "rohamosztagosnak lenni" lett az életcélom. Bár lehet a hercegnőt hamarabb ki tudnám pipálni.-vontam meg a vállam vigyorogva, miközben magyaráztam, hogy miért is. De azért a rohamosztagosok menőbbek, akárki akármit mond. Na meg én nem tudnám úgy becsavarni a hajam.
Fogalmam sincs, hogy mióta feküdhettünk ott egymás mellett-fölött-alatt vagy hogy mennyi hülyeséget hordhattam össze, mikor Jamie úgy döntött, hogy ideje mennie. Nagy nehezen feltápászkodtunk, és egy rövid "megbeszélés" vagy inkább smárolás után Jamie fogta a vizes gatyáját meg zokniját és elköszönt. Fáradtan feküdtem vissza az ágyamba, elvégre mára letudtam a zuhanyzást. Asszem, mondhatjuk annak azt, ami a fürdőben történt.

-----------------------

Bocsánat ezért a hosszabb eltűnésért, de mostanság az életem nem éppen úgy zajlik, ahogy kellene. Rendbe kellene tennem az életem, épp ezért határozatlan időre eltűnök innen kicsit. Ezt a két részt még fel akartam rakni, hogy ne hagyjalak titeket úgy itt, hogy nem fejezem be ezt a "találkát" vagy nem is tudom minek nevezzem.
Szóval igen, elköszönök kicsit, de remélhetőleg nemsokára vissza fogok tudni térni :) Szeri van meg minden, aztán majd jövök valamikor :)

xoxo, Riosa <3