Jamie POV

-Ha azt hiszed, hogy ezek után még meg is akarom majd kóstolni a többit, rosszul teszed.
-De a többi finom, esküszöm. Najó, van benne pár érdekes ízű, de tényleg hoztam finom csokit is.-próbált meggyőzni, de közben elvigyorodott.
-Hát persze, hogy hoztál.-Erre is azt mondta, hogy szereti, és mégis alig tudtam megenni. Ezek után ne legyen meglepődve amiatt, hogy nem vagyok kíváncsi a többire. És természetesen ne is számítson csokinyuszira. Bár lehet, Luke-nak az is jobban ízlene besózva.
-Nem hiszel nekem? Amúgy is mondtam, hogy nem fog ízleni, meg hogy azt kóstold meg utoljára, de nem hittél nekem. Így jártál. Majd máskor jobban hallgatsz rám.-vonta meg a vállát vigyorogva.

-Sosem fogok hallgatni rád.-ráztam meg a fejem, mintha egyértelmű volna az oka. Luke ön- és közveszélyes, ezt ő maga is beismerte. Hülye lennék megfogadni akár egyetlen tanácsát is. Másrészt pedig ha most nem bírta a gyomrom a sós izéjét, két tonna csokival később sem fogom sokkal jobban kedvelni. Nem is tudom, létezik-e olyan kaja, ami után ilyesmit kíván az ember. Nem tudom, hogy ezt most amerikaiként gondolom-e így, vagy inkább személyesen a válogatós énem mondatja velem. A lényeg végtére is ugyanaz marad.
-Pedig néha kellene. Eddig ahányszor nem hallgattál rám, mindig baj lett belőle.-jelentette ki magabiztosan.

-Egyet mondj már, mikor lett baj ilyesmiből.-horkantottam fel az újabb hülyesége hallatán. Amíg nem kavart be és én magam hozhattam döntéseket Luke önkéntelen befolyása nélkül, egész jó voltam a problémák és konfliktusok elkerülésében. Egyszerűen elfogadtam, hogy időnként le kell mondani dolgokról, hogy leegyszerűsítsük a komplikáltabb szituációkat, és így szépen működött is minden. Most pedig megetette velem azt a sós szart, ami miatt egész nap mérges leszek rá. Sajnos ez pedig egyenesen ahhoz vezet, hogy ma is kapok majd tőle egy kedves becenevet.

-Hátmondjuk, most.-vágta rá vigyorogva. Válaszára csak megráztam a fejem. Ki kellett volna emelnem, hogy a mai nem számít, mert bár tényleg figyelmeztetett hogy ne azt kóstoljam meg először, előbb-utóbb így is eljutottam volna az ehetetlen cukráig. Azt pedig ő hozta, az ő bűne.

-Meglátjuk, mennyire nevetsz majd, ha megcsinálom.-vigyorodtam el én is halványan, bár még mindig mérges voltam rá, amiért kiröhögött. Azok után, hogy megetette velem azt a szart. Dupla büntetést érdemelne. Lehet, hogy a végén elviszem Hófehérkének, csak hogy lássam az ő reakcióját, mikor megkóstolja. A kezével közben elkezdett tapogatózni az édességek felé, majd a mellkasára helyezett egyet.

-Ezt kóstold meg. Esküszöm, hogy finom. Karamelles meg mogyorós csoki. Komolyan.-nézett rám komolyan, de közben mosolygott azért.

-Te itt maradsz.-Rövid gondolkozás után elvettem a csokit a mellkasáról és felültem, csak hogy ne kelljen tovább támasztanom magam. Szerencséjére ez most tényleg sokkal jobb volt az előzőnél, pedig igen sokáig nézegettem, mielőtt egyáltalán megkóstoltam volna. Sértődötten lepillantottam Luke-ra, de persze ez enyhített kicsit a rá váró büntetésen. Amit majd úgyis elengedek, és csak a fejemben létezik.
Felemelte a fejét, és elvett egy másik csokit. Ezt is felém nyújtotta.-Ez is finom. NarancsLEKVÁRos hab van benne, szóval személyre van szabva. És a neve is Jim, az majdnem Jam.-vigyorgott rám, és direkt kiemelte a lekvár szót a mondatában.

-Nagyon vicces vagy.-fintorogtam rá, továbbra is a tőle kapott csokit rágcsálva. Már az előzőt, a lekvárosat egyelőre még nem csomagoltam ki a papírjából.
-Tudom. Van még sok pozitív tulajdonságom, és igen, a vicces is egy elég jó tulajdonság.-vigyorgott rám, miközben figyelte, ahogyan a csokimat rágcsálom.
-Nem bírok annyit enni egyszerre.-Azért sóhajtva ugyan, de kicseréltem őket, az előző maradékát a kezébe nyomtam, és ki is bontottam a narancsosat. Persze azt is csak alapos vizsgálódás után mertem megkóstolni, biztos ami biztos alapon már nem igazán bíztam vakon Luke ízérzékében.

-Csak fél szelet csokit ettél. Nálam ez a minumum csoki-bevitel egy óra alatt. Najó, inkább gumicukor-bevitelnek mondanám, de akkor is, érted.-mosolygott továbbra is, majd mikor a kezébe nyomtam az előzőt egy sóhajtással együtt, elégedetten nézett rám.

-Csak neked vicces a szenvedésem, idióta.-Csúnyán néztem rá, bár gondolom kevésbé hatott így életszerűen, hogy közben meg épp egy szelet csokit tömtem az arcomba. El kell ismernem, hogy nem volt rossz, hiába nem vagyok egy nagy édességpusztító. Általában csak kis mennyiségben fogyasztok ehhez hasonló cuccokat, erre most egy zacskónyit próbál megkóstoltatni velem.
-Nem, szerintem mindenkinek az lenne. Fel kellett volna vennem videóra.-mondta elgondolkodva.

-Megérdemelnéd, hogy elhízz.-tettem még hozzá pillantásra sem méltatva.

-Meg, de sajnos nem tudok nem jól kinézni. Ez Isten ajándéka. Ha már szerencsétlen vagyok, legalább jól nézzek ki, érted.-magyarázta vigyorogva. Továbbra is a legmogorvább nézésemmel figyeltem, egészen addig, míg meg nem hallottam az önimádó megszólalását.-Ki mondta, hogy jól nézel ki? Lányhoz képest elég deszka vagy.-forgattam meg a szemeimet. Persze, mindjárt megköszönöm, hogy itt lehetek. Luke csak simán szerencsétlen, el kéne végre fogadnia.

-Elég sokan mondják minden nap. Tudod, pasik meg csajok is....-vigyorgott rám.

-Na persze. A szőke barátnőd, mi? Kíváncsi vagyok, ki tudta-e szedni a rágót a gatyájából. - Nekem úgy tűnt, maradandó benyomást tettem a csajra, ugyanis azóta elég szúrós tekintetekkel ajándékoz meg a folyosón. Már ha egyáltalán hajlandó rám nézni. Én pedig nyilván nem töröm magam túlságosan, egyszerűen nem zavar, ha valakivel nem vagyok olyan jóban. Na meg amúgy is teljesen megérdemelte.
-Mielőtt megtudta, hogy meleg vagyok, rám mászott, szóval ez jelent valamit.-vigyorgott rám. Azért reméltem, hogy legalább a csajjal szemben megtanulta megvédeni magát. Még ha szeretnék sem tudok egész nap a háta mögött állni, hogy vigyázhassak rá. Ebből mindenki könnyedén levonná a kellő következtetéseket, arra pedig még mindig nincs szükségem. Talán egyszer. Vagy tényleg soha nem mondom el senki másnak. Akárhogy is alakul majd, mindkét esetben szarul járhatok.
-És amúgy nem vagyok lány.-vonta össze a szemöldökét.

-Biztos vagy te ebben? Lily.-pillantottam feltűnően a nadrágja irányába. Persze rég ellenőriztem már, mi van az alsógatyájában, és gondolom ezentúl is gyakran hívom majd kontrollra. Most viszont alaposan átgondolnám, mielőtt akármilyen örömben részesítem, ugyanis egyáltalán nem érdemli meg ma a törődésem.