Itt is lenne a Jamie POV :*  

Az utolsók egyikeként léptem be a terembe, egy tollal és a kiosztott két oldalas feladatlappal a kezemben. Csöngetés után néhány perccel tudtuk csak meg, hogy a spanyoltanárra hiába várunk, jobb lenne, ha átmennénk a rajzterembe. Nem is igazán volt eldöntendő kérdés, mit csinálunk, mert egyikünk sem szeretett volna igazolatlant kapni egy olyan óra miatt, ahol amúgy sem kell igazából semmit sem csinálnunk.  

Rögtön a hátsó sorok felé indultam el, választási lehetőség híján leültem Luke mellé, aki elfoglaltnak látszott a rajzolással. Az első negyedórában a többiekhez hasonlóan nem csináltam semmi hasznosat, a pad alatt mobiloztam. Akár látványosabban is csinálhattam volna, mert a tanár el volt foglalva azzal, hogy a hangosan röhögőket próbálja valamilyen szinten fegyelmezni. Hátradőltem és a pad szélének támasztva a térdeimet próbáltam meg olvashatóan ráfirkálni a válaszokat a félbehajtott lapomra, időnként viszont elvonta a figyelmemet a mellettem rajzolgató Luke lóportréja.

Csak akkor néztem rá Luke-ra, amikor a lapom felé bökött a fejével. Épp válaszoltam volna, mikor az előttünk ülő csaj hátrafordult, hát, beszélgetni. Volt egy olyan érzésem, hogy nem különösebben szívlelik egymást, és elgondolkoztam rajta, milyen következményei lennének, ha most homlokon dobnám a lányt a tollal. Helyette inkább egy vállrándítással és egy halvány, féloldalas mosollyal lerendeztem a dolgot, végtére is a magánügyük, nem fogok belefolyni a szóváltásukba.
- Mégis miért hagyod magad? - kérdeztem kicsit halkabban, mikor úgy láttam, lenyugodtak a kedélyek. Az ilyen esetek csak megerősítenek abban, hogy... Nos, hát vannak dolgok, amik igencsak képesek meggátolni a társadalomba való beilleszkedést.
Újra a rajzát kezdtem figyelni, a látszat fenntartása érdekében viszont magam előtt hagytam a papírt és a tollat. Esély nincs rá, hogy befejezem, de igazából nincs is rá szükségem. Nem valószínű, hogy ellenőriznék, vagy ha igen, sem érdekel kifejezetten.  

  -Úgyis felesleges. Letagadni saját magam nem fogom, annyira mélyre nem süllyednék.-mondta Luke és újra a papírra nézett.-És simán visszavághatnék azzal, hogy ő meg minden héten más pasikkal fekszik le, mert egy rossz ribanc, de az is felesleges lenne, mert ő büszke rá.-mondta egy fanyar mosollyal az arcán, mikor újra rám nézett.-Az ellenszenve irántam is onnan adódik, hogy az előbb nálam is bepróbálkozott, azzal érvelve, hogy elég, ha "berakom neki", nem kell semmi több, de miután felvilágosítottam, hogy nem a lányokat szeretem, megsértődött és nos, most baszakszik velem. De hát ha neki ez okoz örömet, csak tessék, csinálja.-vonta meg a vállát, és inkább a rajza befejezésére koncentrált. Én is koncentráltam, csak éppen nem a rajzára, hanem rá, ahogyan rajzolt.

-És megéri?- kérdeztem, mikor azt mondta, nem süllyedne olyan mélyre, hogy letagadja az identitását. -Nem tűnik túl kifizetődőnek.- Anélkül hallgattam tovább Luke-t, hogy felnéztem volna a lapomból. Valahol mélyen éreztem, hogy igaza van, de őszintén, valószínűleg én lennék az utolsó, aki ilyen nyíltan beszél idegeneknek ilyesmiről. Főleg, ha közben ilyen ellenségeim vannak. 

 Kérdéseimre egy kicsit hezitált, majd megvonta a vállát.
-Akár megéri, akár nem, én ilyen vagyok. Én elfogadtam magam, más véleményére ezzel kapcsolatban meg nincs szükségem.-mondta halkan, de nem tűnt túl biztosnak a válaszban. Én sem lennék biztos benne, ha már itt tartunk.-Mert nem is az. De amíg van pár igaz barátom, addig a többi ellenség nem érdekel.-reagált a következő megjegyzésemre halványan elmosolyodva, és visszatért a rajzoláshoz. 

 Elővettem egy csomag rágót a zsebemből. Egyrészt így legalább nem a tollat rágom, másrészt pedig igen jól el lehet vele szórakozni egy unalmas tanórán. Figyeltem, ahogy Luke tovább rajzol, közben buborékokat fújtam a rágóból. A tekintetem áttévedt a rajzról a kezeire, ami távolról nem lehetett túlságosan szembetűnő, mindenesetre ügyeltem rá, hogy véletlenül se vegye észre senki a közelünkben. Egy idő után azon kaptam magam, hogy az arcát figyelem, ahogy beleéli magát a munkába. Rendesen összerezzentem, mikor elöl a tanár rácsapott az asztalra, megint valami fegyelmezési kísérlet gyanánt. Luke kedves ismerőse közben felállt és kivitte a munkáját, én pedig élve a lehetőséggel hirtelen lesodortam a padról a legközelebbi néhány ceruzát. 

-Hoppá.- szólaltam meg nem túl bosánatkérően, de hát ennél több sajnos ma sem telt tőlem. Felálltam, megkerültem a padunkat és elkezdtem összeszedni, közben pedig eldolgoztam a rágómat a csajszi székén. Ezután elégedetten visszaültem a helyemre, hátradőltem és felkészültem a valószínűleg kicsengetéskor induló műsorra. Végül Luke-re pillantottam rá, aki elkerekedett szemmel figyelte végig a műveletet, majd mikor vissza ültem a helyemre, kérdőn pillantott rám.

-Ezt miért csináltad?-kérdezte, bár szerintem egyértelmű volt, hogy miért is csináltam. Azért ártatlanul néztem rá, miközben egy kérdéssel válaszoltam vissza.

-Mit miért csináltam?- kérdeztem a tollam végét rágva, félig Luke felé fordulva ártatlan tekintettel. Általában nem jön be az önjelölt igazságosztó szerepe, de most ez kifejezetten jól esett. Mondtam én, hogy hasznos dolog a rágózás. Nagyjából annyira, mint drogellenes papírból füves cigit tarhálni.  Az ártatlan arckifejezésemet látva Luke halványan elmosolyodott, amire nekem is muszáj volt elvigyorodni.

-Nem volt szimpatikus a csaj.- vontam vállat végül magam elé bámulva. Közben a beszélgetés tárgya vissza is érkezett, majd helyet foglalt a számára előkészített széken. Most még nyilván nem vette észre, hogy másba ült bele, mint azt amúgy megszokhatta, de már most elégedett voltam az eredménnyel. Valószínűleg le fogok bukni vele, de akkor is megéri majd megnézni a reakcióját.
 -Legközelebb ne az én ceruzáimat tedd tönkre, légyszi. Nem a legolcsóbb darabok.-mondta halkan Luke, mire csak hitetlenül néztem rá. Ez nem normális, most már egészen biztos vagyok benne.
-Ja, hát persze.- Érdekes volt látni, mennyivel jobban félti a ceruzáit az önbecsülésénél. De hát megintcsak nem az én dolgom, mit miért csinál. 
-Én a helyedben gyorsan lelépnék, ha kicsöngettek.- Teljesen tiszta lelkiismerettel billegtem tovább a széken, véletlen se nézve Luke felé. Azt nem akartam, hogy azt higgyék, ő csinálta, mert abban az esetben többet ártottam volna, mint amennyit segítek. - Például most - sóhajtottam, mikor meghallottam az ismerős hangot. A mi osztályunk tagjai álltak fel először, nyilván feleannyi elpakolnivalónk volt, mint a másik osztálynak, így rajzóra után főleg.

Luke épp pakolászott már, mikor megszólalt a csengő, úgyhogy ő is elég gyorsan végzett az összepakolással, és kifelé vette az irányt. Nyugodtan üldögélve figyeltem, ahogy elindul a terem kijárata felé. Nagyjából ugyanerre készült a csaj is, de megérezte, hogy nem lesz olyan egyszerű dolga a távozásnál, mint a többieknek. A barátnői segítségével elválasztották a seggét a széktől, de a rágó nagyrésze így is rendesen beleragadt a farmerjába. A további történéseket én sem vártam meg, felkaptam a táskámat és az őket körülvevő tömegen áttörve a folyosóra sétáltam.

 Persze két szünetnél nem kellett több, hogy a környéken ülők összerakják a képet, és hogy az igazgató-helyettes és a rajztanár együttes erővel megkeressen. Úgy hallottam, ideiglenes padtársamat is berendelték az irodába, elvégre mind hallották, hogy vele került a lány összetűzésbe. Megláttam a kissé idegesnek tűnő Luke-t az iroda előtt a falnak dőlve, és biccentett egyet.

 Még mindig nem érdekelt túlságosan, mit fogok kapni érte. Néha elgondolkozom a miértjén, hiszen idegesnek kéne lennem. Csináltam valamit, amit nem kellett volna, és elég nagy a valószínűsége, hogy ezért valamiféle büntetés jár. Anyám és a többiek tudni fognak róla, hiába ígértem meg otthon, hogy itt nem lesz balhé.
Luke után én is beléptem az igazgatóiba, mindketten helyet foglaltunk az asztal előtt elhelyezett székekbe. Más nem volt az irodában, de úgy látszik, az áldozatom már előbb elmesélt mindent az igazgatónak, aki most rendre sorolta a történéseket. Állítása szerint mindketten elkövetők voltunk, a vitát pedig Luke kezdte, a szőke csaj meg csak megvédte magát. Volt egy olyan érzésem, hogy ebbe már tényleg nem kéne beleszólnom, úgyhogy csendben ültem a székemben és hallgattam az ellenünk emelt vádakat. Ha odaérünk valaha, szívesen beismerem, hogy a rágót én tettem a székre.

Luke naivan azt hitte, egyből elhiszik majd, ha megpróbálja elmesélni a történetet. Természetesen bele sem tudott kezdeni, már csendre intették, én meg alig láthatóan megráztam a fejem. Mégis hogyan lehetne a lány a hibás, mikor itt ül mögötte két fiú, akikről sokkal egyszerűbb elhinni, hogy balhézni akartak? Nem igazán számítottam másmilyen végkimenetelre, mikor leültem erre a székre.
- Én tettem a rágót a székre. Nem is ismerem - intettem Luke felé, remélve, hogy ezzel javíthatok valamit a helyzetén. Ez volt az igazság, szóval nem lett volna szép eltitkolni. - A csaj felállt, én meg unatkoztam, gondoltam, miért ne...? - Az én lelkem nem viseli meg túlzottan egy újabb büntetés, ő viszont úgy tűnt, nincs túlságosan hozzászokva az efféle kihallgatásokhoz. Az igazgató közölte, hogy beszélni fog anyámmal, és persze a megérdemelt beírást is megkapom ajándékba. Luke valószínűleg enyhébb büntetést fog kapni, ha tényleg elhiszik nekem, hogy nem volt sok köze a rágós incidenshez.
Végig az ablakon bámultam kifelé, amíg anyámmal telefonált. Csoda, hogy elérte, mert a legtöbbször nekem sem veszi fel a telefont. Ha épp nem dolgozik, akkor az egyik munkahelyéről utazik át a másikhoz, és olyankor sem ér rá kifejezetten sokáig. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire letette a telefont, hogy most Luke felett mondjon ítéletet.  

 -Nos, Luke, mivel elvileg semmi közöd a rágós incidenshez, csak a veszekedéshez, így nem hívom fel a szüleidet és nem kapsz beírást.-tartott egy kis szünetet.-Viszont, ha már a fiatalember-ránézett rám egy pillanatra, majd újra a "bűntársamra" emelte a tekintetét.-azt mondta, hogy nem ismerik egymást, itt a lehetőség hogy megismerjék a másikat. Ma délután együtt fogják kitakarítani a rajztermet, különös figyelemmel a rágós széket.-közölte velünk az ítéletet könyörtelen hangon és fapofával. Oldalra fordítottam a fejem, hogy lássam Luke-t, aki csak felsóhajtott és bólogatott párat.

Nem ez volt életem legszebb napja, és nem lett volna nehéz dolgom, ha ennél jobb délutáni programot akartam volna keresni magamnak, de akkor sem csináltam volna másképp, ha tudom, mi lesz a büntetésem. Egy kicsit úgy éreztem, mintha magamért is kiállnék ezen a szerencsétlen srácon keresztül, ami pedig elég jól esett az egómnak. Eggyel több beírás vagy telefonhívás már olyan mindegy.
-Ennyi? Mehetünk? - kérdeztem, miközben már igazából fel is álltam, és már csak az engedélyre vártam, hogy elhagyhassam az irodát. Elvileg ez az utolsó óra ma a rajzteremben, alig negyed óra, és mehetünk takarítani, ha csak nem később szeretnénk nekilátni. Vagy semmikor, például. Dupla büntetést azért nem akartam szerezni, szóval a saját részemről már fel is iratkoztam a listára gondolatban.

-Nem kell jönnöd, ha nem akarsz.- Mire Luke kilépett a folyosóra, én már el is indultam a termek irányába. Nem néztem vissza, hiszen csak ennyit akartam, tudtára adni, hogy megoldom egyedül is. Elvégre ő nem csinált semmi rosszat. Este számítottam még egy fejmosásra, na nem anyámtól, hanem a nagybátyámtól, akitől az ilyen esetek nagyrészében kapom az apai jótanácsokat.

Kissé lemaradva jött utánam, de a megjegyzésemet hallva utánam szaladt, és megrázta a fejét, mikor mellém ért.

 -Nem, szívesen segítek.-mondta halványan elmosolyodva, miközben a rajzterem felé vettük az irányt. Megforgattam a szemem, majd megvontam a vállam.
-Te tudod.- Kezdtem úgy érezni, komolyabb baja is van Lukenak, ha önszántából takarítani akar, mikor elvállaltam, ő pedig szabadon távozhatna. Ketten gyorsabban végzünk, de nem volt semmi halaszthatatlan dolgom, ami miatt ne birkóztam volna meg egy ilyen feladattal egyedül. Útközben Luke felé pillantottam. Nem tudtam, számít-e arra, hogy majd bocsánatot kérek. Felajánlottam neki a lehetőséget, hogy megúszhassa a büntetést, úgyhogy igazából tiszta volt a lelkiismeretem. A csajtól pedig csak meg tudja védeni magát, ha rá van kényszerülve.

 Éreztem, hogy Luke időnként felém néz, aminek az lett az eredménye, hogy a következő sarkon szembe találta magát a fallal. Tovább haladtam, mint aki észre sem vette, hogy lemaradt, a szám széle viszont megrándult, mikor megpróbáltam elfojtani egy mosolyt. Őszintén szólva nem tudtam, örüljek-e neki, hogy elvonom a figyelmét. Ott volt, valóságosnak tűnt, mégis mintha baromi messze álltunk volna egymástól. Nem tudnék az ő világában élni, vagy akármilyen szinten változtatni a dolgokon. 

Mire visszaértünk a tett helyszínére, pont kicsöngettek, és már ott vártak minket az összes felszereléssel az előre értesített takarítónők. A folyosón, a falnak támaszkodva vártam, amíg az utolsó diák is elhagyta a termet. Nem siettem túlságosan, csak végre csendet és nyugalmat akartam magam körül. A takarítószerekkel megpakolt kocsit magam után húzva beléptem a helyiségbe, aztán egy tisztítószeres ronggyal elindultam a rágótól megszabadítandó szék felé. Csak még jobban megjött a kedvem az egészhez, mikor végignéztem a sorra összefestékezett padokon.
-Nyiss egy ablakot.-mondtam rá sem nézve. Kérésemre vagy inkább parancsomra kinyitott két ablakot is, majd elvette az egyik söprűt és elkezdett felsöpörni, közben pedig néha rám pillantott, látszólag ügyelt arra, hogy ne túl feltűnően tegye ezt. Sajnos nem jött össze neki, mert minden másodpercben éreztem magamon a tekintetét. Csendben voltunk, és egy idő után valószínűleg ezt megunta Luke, úgyhogy muszáj volt valami témát benyögnie.

-Amúgy, te honnan való vagy?-kérdezte, és rá emeltem a tekintetem. Nem igazán értettem, ez miért érdekli, de legyen,  megkapja amit akar.

-Kalifornia.-válaszoltam röviden a kérdésre, mikor Luke megtörte a csendet. Válaszomra bólintott, és úgy voltam vele, ha akarja, majd elmondja ő is, hogy merről jött, nem kérdezgetem. Nem az erősségem a társalgás, ahogy már tapasztalhatta. Jól gondoltam, ő beszédesebb fajta, mint én.
-Én Helsinkiből jöttem.-mondta halványan elmosolyodva, majd hozzátette az országot is, mert gondolom látta rajtam, hogy nem tudom pontosan merre is van. Sejtettem, hogy Helsinki valahol errefelé lehet, már csak az európai hangzásból. Nem vagyok egy földrajz zseni, az Államokon kívül eső területek esetében csak tippelgetni tudok.-Finnországból.-újra a söprögetésre koncentrált, és csak néha pillantgatott felém. Ha nem is vette érszre, időnként én is felé pillantottam. Nem az érdekelt, mit csinál, hanem inkább ahogy csinálta a dolgokat. Hiába volt nehéz napja, vagy legalábbis én úgy gondolom, nem ehhez hasonló programjai szoktak lenni, így is egész életvidámnak tűnt.

----------------  

Itt a beígért új rész :D Épp VMA-t nézek, várom hogy lássam Troye-t :'D Imádom, és nagyoon remélem, hogy nyerni fog :3 Lehet mire olvassátok, ti már tudjátok, de jelenleg, 0:30-kor nem tudom még az eredményt :DD 

Folytatás nemsokára jön, mert ez a rész így is 2148 szóból áll, és csak a felét írtam le annak, amit terveztem :)

Egy újabb kérdés nektek, vagy inkább kisebb kihívás, hátha unatkoztok :P

Ti hogyan képzelitek el a történet szereplőit? Képek, rajzok is jöhetnek, üzenetben vagy hozzászólásban akár. Nekem nagyjából megvannak a karakterek képei, meglátjuk mennyire hasonlít a fantáziánk ;D

Köszönöm a sok-sok megtekintést, csillagot és hozzászólást, nagyon sokat jelent nekem <3 Szeri van, tudjátok :) 

xoxo, Riosa :*