Luke POV

-Nem, nem vagyok rád mérges. Csak kontrollálhatnád néha az indulataidat.-ráztam meg a fejem, és újra a környezetemre figyeltem. Lassan csöngetni fog, nekem meg mennem kéne tesire. Ehh, kínszenvedés.

-Bocsánat.-nézett rám, mire bólintottam egyet, majd halványan elmosolyodtam. Nem szóltam inkább semmit, mert a végén megint felhúzom. Mármint, az előbb sem én húztam fel, hanem Maya, bár nem tudom mivel. Mert hogy elvette a telefonját, de gondolom visszaadta. Az meg, hogy telefirkálta a kezét, nos, az tényleg felidegesítene engem is. Még jó, hogy nem alkoholos filcet használt.

Kérdőn Jamie-re pillantottam.
-Hogy fogod azt leszedni?-kérdeztem a telerajzolt keze felé. Nem lesz egyszerű neki, mert valószínűleg el sem éri majd a nagy részét. Zsebre dugtam a kezeimet, és úgy néztem Jamie-re.
-Fogalmam sincs.-sóhajtott fel.
-Esetleg, ha gondolod segíthetek. Mert szerintem a felét nem látod.-ajánlottam fel halkan a segítségem. Még lenne 3 órám, de ha elfogadja a segítségem, persze hogy ellógom. Úgyis csak egy tesi, meg két informatika. Az meg nem érdekel. Vártam, hogy mit mond, közben pedig feljebb húztam a táskám pántját, mert kezdett lecsúszni a vállamról.
-Ja. Klassz lenne. Kösz.-bólintott végül, majd lassan elindult a kollégium irányába, és utána sétáltam én is. Nem biztos, hogy jó ötlet egy szobában maradnunk, már a múltkori alkalomból kiindulva, de ha egyszer tényleg annyira a közelébe akarok lenni. Halkan felnevettem, mikor büszkén kezdte el mesélni, hogy két tollat és egy ceruzát sikerült lopnia Mayától.

-Legalább valami jó ceruzát sikerült?-kérdeztem tőle érdeklődve. Hát persze, művészlélek. Nem mintha mindegy lenne, hogy milyet sikerült lopnia. Valószínűleg Jamie-t nem az érdekli, hogy 4B-s vagy AB-s ceruzát sikerült neki megkaparintania. Mondjuk nekem ez lenne a legfontosabb, de Jamie-t maga a művészet sem nagyon érdekli. A múltkori rajzomra mondjuk nagyon rákattant, bár lehet csak egy rövid ideig volt neki érdekes. -Nem tudom. Ha tetszik, megkaphatod.-nyomta a kezembe a Maya nevével ellátott grafitot, miután előbányászta a táskája mélyéről. Megnéztem a kezembe nyomott grafitot, majd felsóhajtottam.
-Áh, ez egyszerű grafit, ezzel nem lehet normálisan rajzolni.-csóváltam meg a fejem csalódottan.-Túl kemény, és tönkreteszi a lapot, normálisan kiradírozni meg nem lehet.-magyaráztam, bár szerintem nem is érdekelte, de azért elmondtam. Maximum nem figyel ide, és kész.
-Hát persze. Tudod, mennyire értek hozzá.-Halványan mosolyogva megrázta a fejét, mire megvontam a vállam.
-Csak azért magyarázom el, hátha ragad rád egy kis művészet.-vigyorogtam rá.-Lehet, hogy ez lesz az utolsó kérdés a műsorban, és ezen múlik, hogy milliárdos leszel-e.-vontam meg a vállam. Na jó, ennek azért nagyon minimális esélye van. De ha tényleg így lenne, nekem ne siránkozzon, hogy nem lett milliárdos.
-Inkább rajzolj nekem még valamit. Sokkal nagyobb eséllyel keresek rajta, ha híres leszel.-jelentette ki egyszerűen, mire csak felsóhajtottam.
-Már miért lennék híres? Vannak sokkal tehetségesebbek nálam. Maximum középkategóriás festő vagy rajzoló lehetek csak.-vontam meg a vállam. Tényleg nem hittem benne, hogy valaha is sok pénzt ér majd egy-egy rajzom vagy festményem. Őszintén, még ha annyira jó is lenne minden rajzom, akkor sem mondanám azt, hogy profi vagyok. És mostanában azt értékelik csak művészetnek, ami úgy néz ki, mintha ráborult volna egy csésze kávé, vagy mintha valaki rátüsszentett volna. Nekem ezek mondjuk nem jönnek be, de ízlés kérdése minden.

Figyeltem, ahogyan kinyitja az ajtót, majd beléptem én is utána. A táskám és a kabátom letettem a székére, majd körbepillantottam a szobájába. Egész rendezett volt, legalábbis egy fiú szobához képest. Jamie után sétáltam a fürdőbe, aki pont akkor vette le a pólóját. Nyeltem egyet, majd inkább arra összpontosítottam amit mondott. Szóval kell neki egy szivacs.

-Ööö... nincs a fürdőszoba szekrényben? Általában szokott lenni legalább egy, vagy legalábbis mikor én beköltöztem, volt ott egy.-mondtam, de szinte rögtön a szekrényhez léptem, és kinyitottam. Igazam volt, valószínűleg a takarítók gondoltak rá, hogy valakinek szüksége lehet egy szivacsra, ha egy fehér hajú lány összefirkálja a kezét. Kivettem onnan, majd Jamie-re néztem. Rögtön kivette a kezemből, hogy bevizezhesse és nyomott rá egy kis tusfürdőt. Elkezdte lemosni a tintát, amiből persze mindenhova került. Egy ideig figyeltem, ahogyan szerencsétlenkedik vele, majd felsóhajtottam, és kikaptam a kezéből a szivacsot.

-Csináld már normálisan.-mondtam, majd kicsavartam a kék tintás vizet a szivacsból. Újra bevizeztem, és megfogtam Jamie alkarját, közelebb húzva a mosdókagylóhoz. Elkezdtem lemosni, és egy darabig fel sem tűnt, hogy mit csinálok, vagy hogy milyen közel vagyok hozzá. Így már persze a mosdókagylóba került a nagy része a tintának, és kezdett eltűnni a kezéről. Felpillantottam Jamie-re, és úgy körülbelül ekkor tűnt fel, hogy milyen közel állok hozzá. Viszont nem akartam, hogy lássa rajtam, mennyire zavarba jöttem ettől, úgyhogy folytattam az előbb elkezdettet, és folyamatosan csavartam ki a szivacsból a kék tintás vizet.
-Kösz.-szólalt meg röviden. Megláttam egy vigyorgó virágot a kezén, és elvigyorodtam, de inkább folytattam a lemosását, nem akartam, hogy meg kelljen magyarázni, miért vigyorgok mint egy idióta.

-Szívesen.-biccentettem egyet, és felpillantva rá újra úgy éreztem, hogy ha nem szakítom el a tekintetem róla, akkor nagy bajok fognak történni. Nagyjából 10 perc múlva már alig látszott valami a kezére alkotott rajznak, úgyhogy letettem a szivacsot, és a törülközővel megtöröltem a vizes kezét. Mikor még ő csinálta saját magának a lemosást, került az oldalára is a kék felhígított tintából, úgyhogy az oldalát is megtöröltem. Ösztönösen jött, és nem is figyeltem mit csinálok. Felakasztottam vissza a törülközőt, majd Jamie-re néztem.
Visszavette a pólóját, és egy pillanatra megfordult a fejembe, hogy megállítom, és én magam veszem le róla megint. Valljuk be, pólóban is elég jól nézni, anélkül meg egyenesen szexi. Mikor megszólalt, halványan elvigyorodtam.
-Ennyi volt. Azt hiszem, megspóroltál ma nekem egy látogatást az igazgatóiba.-fordult felém, miután sikerült nem leszednem róla a pólóját.
-Én viszont most valószínűleg ellógok három órát.-vontam meg a vállam. Nem nagyon érdekelt, hogy milyen következményei lesznek, mert már most megérte ellógni, már csak Jamie miatt is.

-Nem lesz belőle bajod?-kérdezte összeráncolt szemöldökkel. -Nem hiszem. 3 igazolatlan óra még nem a világ vége.-mondtam, majd mikor mondta, hogy lezuhanyzik, és várjam meg, utána csinálhatunk valamit, bólintottam egyet. A végét nem nagyon hallottam, mert egyre jobban halkult el, de azért csak ki tudtam venni, hogy mit akar mondani. -Megvárlak.-mondtam, és kimentem a fürdőszobából. Szívesen maradtam volna, de valószínűleg nem fürdés lett volna belőle. Leültem az ágyára, és elővettem a telefonom, hogy elfoglaljam magam valamivel, mert képes leszek visszamenni. Írtam egy üzenetet Freya-nak, hogy majd később beszélnünk kell, mert van egy olyan érzésem, hogy elég sok mesélni valóm lesz. Nemsokkal később már írt is vissza, egy kacsintós hangulatjellel együtt. Csak neki meséltem el mindent Jamie-vel kapcsolatban, sőt, ő szinte az egész életemet tudja, napról napra. Mindent elmondunk egymásnak, és szerencsére köztünk csak fiú-lány barátság van, biztos nem fogunk egymás iránt erősebb érzéseket táplálni egyszerű barátságnál. Körbepillantottam a szobáján, és feltűnt, hogy ugyan az ágya alól kilóg egy gördeszka, de ezen kívül rend van az egész szobában. Nem úgy mint nálam, ahol mindenhol a festékes meg rajzos cuccaim vannak. Legalább a szobatársam tolerálja, hogy nálam rendetlenség van. Vártam, hogy végezzem Jamie, és mikor kilépett, ránéztem. Tekintetemmel követtem, ahogyan felakasztja a kabátját, majd elővesz egy pulcsit, és felveszi. Én szokás szerint pólóban voltam, és kezdem megszokni, hogy itt mindenki nagykabátban járkál, miközben én egy szál pulcsiban is elvagyok.
Kérdésére, ami arra vonatkozott, hogy mit csináljunk, menjünk valahova vagy maradjunk, megvontam a vállam.
-Tőlem maradhatunk is. Tényleg mindegy.-mondtam halványan elmosolyodva, és továbbra is őt néztem. Eddig igyekeztem kerülni a szemkontaktust vele, vagy legalábbis nem feltűnően bámulni, de most úgy éreztem, hogy muszáj rá néznem.
-Mióta gördeszkázol?-tettem fel egy újabb kérdést, és a tekintetem az említett tárgyon tartottam. Mindig is szerettem volna megtanulni gördeszkázni, de vagy lusta voltam rá, vagy csak szimplán elestem egyszer vele, és úgy gondoltam, hogy nem éri meg szenvedni vele. Néztem, ahogyan előveszi a telefonját, ami miatt rögtön én is az enyémhez nyúltam. Egy új üzenetem volt, amit rögtön megnyitottam. Majdnem elröhögtem magam, mikor azt írta, hogy "Kár, hogy nem vagy itt, épp most szúrtam ki egy helyes srácot, és nem tudom eldönteni hogy meleg-e. Ja, és ki kellene menteni közben egy randiról. xoxo Freya". Tipikus. Randizik valakivel, és közben meglát egy helyes pasit. Aztán megkér rá, hogy nézzem meg, meleg-e, ha nem, akkor valamilyen hülye indokkal ki kell mentenem. Csak elmosolyodtam, és visszaírtam neki egy "Nekem is hiányzol" mondatot, majd eltettem a telefont. Újra Jamie-re néztem. -Mondanám, hogy próbáld ki, de félek, hogy összetöröd magad, mielőtt eljutsz az ajtóig.-vigyorgott rám, mikor épp felnéztem a telefonomból.
-Honnan gondolod, hogy nem tudok gördeszkázni?-kérdeztem, mint aki amúgy tudna.-Jó, tényleg nem tudok, de akkor sem töröm össze magam.-Remélem. Felálltam, és kivettem az ágya alól a gördeszkát. Nyeltem egyet, de magabiztosnak akartam tűnni. Nyugi Luke, álltál már gördeszkán. Jó, leestem róla, de nem baj. Ráléptem az egyik lábammal, és már most éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége. Ellöktem magam, és nos, nem estem le, de nekimentem az ajtónak. Igen. Hallottam, hogy Jamie halkan felnevet.
-Szerencse, hogy nem kifelé nyílik.-jegyezte meg, mire felsóhajtottam. Igen, tényleg szerencse. -Ne nevess, direkt csináltam.-fordultam vissza Jamie felé, miután feltápászkodtam a földről. Hát na, bele kell jönnöm. Amúgy sem lehet itt normálisan gördeszkázni, túl kicsi a szoba. Lehet ki kéne menni a folyosóra, de egyelőre itt is összetöröm magam, nem hogy a folyosón.
-Csak ne törj össze semmit. Magadat sem, mert a vért baromi nehéz kiszedni a szőnyegből.-sóhajtott fel elgondolkozva.

Na jó, még egyszer megpróbálom. Láttam, hogy felállt (mármint az ágyról), gondolom ha esetleg elesek, fölém hajolva tudjon kiröhögni. Nagy levegőt vettem, és megfordultam, hogy az ajtónak legyek háttal. Így kizárhatom, hogy megint nekimenjek az ajtónak. Újra ellöktem magam, és egy pillanatig úgy éreztem, hogy menni fog. Csak azt sosem gyakoroltam, hogyan kell megállni. Szóval, miközben én azzal voltam elfoglalva, hogy egyensúlyba maradjak, arra nem volt elég figyelmem, hogy előre is nézzek. Nekimentem a lerakott táskámnak, és átestem rajta. A fejemet meg szépen bevágtam az asztal sarkába.

---------------

15. rééész, yaaaay <3 Lassan következik egy kicsit "tizennyolcplusszos"-abb rész, de nem kell megijedni, nem lesz annyira részletesen leírva minden. :) Igyekszem ezt annyira diszkréten kezelni, mint Luke és Jamie a kapcsolatukat :D

A következő rész hamarosan jön, talán a hét vége felé, úgy péntek-szombaton :D Köszönöm a sok-sok megtekintést és persze csillagokat, a hozzászólásokat meg főleg :) Nyugodtan írjatok hozzászólást legyen negatív vagy pozitív, mindkettőt elolvasom és igyekszek válaszolni is rá. Üzenetet pedig mindig szívesen fogadok, ha bármi van, nyugodtan írjatok, ha segítség kell, kérdésetek van vagy csak beszélgetni akartok, küldj egy üzenetet :* Általában délutánonként itt vagyok, szóval viszonylag gyorsan tudok írni vissza :)

xoxo, Riosa <3