Éreztem, ahogyan a nikotin átjárja mindenem, és rögtön köhögésben törtem ki, előredőlve a padon. Rosszabbra számítottam, na nem mintha annyira kellemes lett volna. 

- Jó ég.-hallottam meg Jamie hangját, de sajnos eléggé el voltam foglalva azzal, hogy levegőt kapjak. Nem elég, hogy épp megfulladok, ez még ki is röhög. Ettől persze nekem is röhöghetnékem támadt, a saját szerencsétlenségem miatt persze, amitől csak mégjobban köhögnöm kellett.

-Egy kicsit kevesebb is elég lett volna kezdésnek. Jól vagy?-kérdezte azért, mire csak megvontam a vállam még mindig néha felköhögve.
-Szeretek veszélyesen élni, jó?!-néztem rá tettetett felháborodással, de elvigyorodtam.-Amúgy igen, jól vagyok. Szarabb érzést vártam.-vontam meg a vállam. Elég rossz volt, de ahhoz képest, amire számítottam-minimum arra, hogy megfulladok-, nem volt annyira gáz. Ő persze tök nyugalomban szívogatta mellettem a füstöt, én meg majd meghaltam tőle. De hát ő már biztos nem az első szálat szívja el az életében.

-Azt látom. Kipróbálhatod még egyszer, ha szeretnéd.-ajánlotta fel, mire szinte rögtön megráztam a fejem, majd próbáltam kicsit szépíteni a dolgot.

-Áhh, talán majd legközelebb... Mára elég volt az újdonságokból.-mondtam, és legyintettem egyet, viszont a szervezetem egyértelműen tiltakozott az ellen, hogy újra beszívjam a füstöt. Én csak szimplán nem akartam újra megfulladni.  

-Remélem legalább füves cigi volt. Tudod, kettő legyet egy csapásra.-mondtam és elég halványan mosolyodtam el. Még mindig éreztem, hogy kapar a torkom, úgyhogy köhögtem még párat összegörnyedve, mielőtt újra Jamie-re pillantottam volna.

-Ki kell ábrándítsalak. Fogalmam sincs, hol lehet itt füvet kapni, úgyhogy...-vonta meg a vállát, és felsóhajtott.

-Ehh, pedig már kezdtem örülni. Ez szívás.-sóhajtottam fel, de halványan elvigyorodtam. Ha nagyon keresne, biztosan találna füvet, ha máshol nem, a belvárosban biztos. Egyszerre egész kíváncsi lettem, hogy vajon mennyire áll tőle messze a füvezés, és ennek hangot is adtam.

-Amúgy, te már szívtál füves cigit?-kérdeztem, és a tekintetét keresve vártam a válaszra. Nem biztos, hogy akarom én azt tudni, hogy mit csinált már eddig, de biztos voltam benne, hogy sokkal tapasztaltabb nálam, minden téren.

Láttam, hogy eléggé elgondolkozott azon, hogy mit is válaszoljon, végül bólintott.

-Vannak durvább dolgok is a fűnél.-válaszolta egy idő után, mire csak elhúztam a számat, pedig szinte biztos voltam a válaszban. Kinyitottam a szám, hogy mondjak valamit. Már a nyelvem hegyén voltak a kérdések, hogy "És mégis mire jók azok? Muszáj elbaszni saját magad? Hülye vagy? Meg akarsz dögleni bazdmeg?!", de inkább elintéztem egy sima "Értem" szóval. Ez mindenre jó reakció, ha épp nem akarod kimondani, amire gondolsz.

Csendben ültem tovább, mert nem tudtam olyat kérdezni, amin vagy én vagy ő ne húzná fel magát, úgyhogy vártam, hátha ő szólal meg. Vagy ülünk és hallgatunk.  

Oldalra pillantottam, és figyeltem, ahogyan ledobta a csikket, hogy rátaposhasson.

-Nem sétálunk?-tette fel hirtelen a kérdést, amire lassan bólintottam egyet.

-Mehetünk. Csak a cuccomat kéne felvinnem a szobámba. Megvársz itt vaagy...?-kérdeztem tekintetét vizslatva. Nem akartam azt mondani, hogy feljön-e, mert abból nem sok jó származott volna, gondolataim szerint. Na meg lehet, hogy kiröhögött volna. Vagy megvert volna. Esetleg mindkettő. Az is lehet, hogy ha most felmegyek, mire lejövök már nem lesz itt.. Mondjuk nem olyannak tűnik, aki ha megígér valamit, nem tart be, de igazából tényleg nem is ismerem. Tudok róla pár alapvető információt, de ő magát nem ismerem. Nem is engedi, hogy bárki megismerje.  

-Ja. Megvárlak.-válaszolta, mikor felajánlottam, hogy felviszem a cuccaim, ő pedig várjon meg itt a padon. -Ezt is elrakhatnád. Ragaszkodom hozzá, úgyhogy majd benézek érte később.-tette hozzá, miközben felém nyújtotta a tőlem szerzett rajzot. Egyszerűbb, mint magával hordozni egész délután, logikus, hogy ha már felmegyek, azt is felvihetném. A szívem mélyén azért örültem, hogy tényleg ragaszkodik hozzá és tetszik neki, és csak remélni tudtam, hogy nem azért adja ide, mert nem akarja megtartani. Bár a reakcióiból ítélve inkább az előbbi lesz.

Gyorsan lepakoltam a cuccaimat az íróasztalomra, és belenéztem a tükörbe. Megigazítottam kicsit a hajam, és a maradék festékcseppeket lemostam. Mikor elégedett voltam vele, lesiettem Jamie-hez. Nem tudtam, hogy hova menjünk, úgyhogy várakozóan néztem Jamie-re. Mintha megkönnyebbültem volna, hogy még mindig ott találtam, ahol hagytam, pedig ha esetleg nem lett volna ott, nem tudtam volna vele mit csinálni. De ott volt, és ez a lényeg.

-Merre menjünk?-kérdeztem érdeklődve, hátha van valami jó ötlete. Sajnos neki sem volt.-Nekem mindegy.-állt fel, és elindultunk valamilyen irányban, én nem tudtam merre, őt nem tudom, mi alapján indult el erre, de igazából nem is az útra figyeltem, hanem a mellettem haladó fiúra. Kissé elmerengtem, de kivételesen nem őt néztem, hanem csak simán kifelé bámultam a fejemből.

-Te nem fázol?- nézett rajtam végig, mire oldalra pillantottam, és megráztam a fejem.
-Svédország és Finnország után ez már egyenesen meleg nekem.-mondtam halkan felnevetve. Végignézve magamon és Jamie-n, rájöttem, hogy tényleg elég lengén öltöztem, mert míg rajta téli kabát, rajtam csak egy egyszerű póló és egy széthúzott pulcsi volt, és még így is azon gondolkoztam, hogy egész jó idő van, le kellene vennem a pulcsit. Egy idő után,-nem figyeltem az időt-, lassan elértünk egy közeli tóhoz. Nem is tudtam, hogy van itt tó, kezdjük ennél.

-Finnország? Hol nem voltál még?-kérdezte rám nézve, mire megvontam a vállam.
-8 éves koromban költöztünk el Helsinkibe. Svédországon és Finnországon kívül nem nagyon voltam máshol. Csak ugye itt, Németországban. Nyaralni mindig országon belül voltunk.-vontam meg a vállam. Nem azért, mert nem tehettük volna meg, hogy néha máshol is nyaraljunk, de valahogy egyikünk sem vágyott külföldre. Mindig csak a baj volt a nyaralással így is, aztán meg miután Helsinkibe költöztünk, és nem egy cégnél dolgoztak a szüleim, a munkaidő is meg volt szabva, így nem akartak még ezzel is vesződni.  

Ahogy egyre közelebb értünk a tóhoz, egyre jobban fújt a szél. Micsoda megállapítás, taps-taps Luke. Valahogy nem éreztem hidegnek az időt, lehet, hogy tényleg az északi levegő miatt, de elképzelhető, hogy azért, mert nem épp azzal voltam elfoglalva, hogy milyen az idő. 

-Nem hiszem el, hogy nem fázol.-nézett rám Jamie úgy, mintha már legalább meg kellett volna fagynom, de a kijelentésére csak felnevettem, majd vigyorogva néztem rá.

-Tényleg nem fázok. Vettem volna fel kabátot, mikor felmentem, ha így lenne.-mondtam mosolyogva. Azért Kaliforniához képest jóval hidegebb van, bár még nem jártam ott, sőt, Amerikában sem, de biztos vagyok benne, hogy a legtöbb Kaliforniában élő, mint Jamie, megfagyna Finnországban vagy Svédországban. Vagy itt. Élő példa erre Jamie, aki már most majdnem megfagy, pedig nincs hideg. Mikor már egész közel értünk a tóhoz, irányt váltottam, és a vízhez sétáltam. Leguggoltam, és beledugtam a kezem, csak hogy megtudjam, mennyire hideg. Hát, eléggé, azért nem mártóznék meg benne most, ha lehetséges.

-Jó, de baromi hideg van.-nézett rám elborzadva, mikor beledugtam a kezem a tóba. Halkan felnevettem és legszívesebben azt mondtam volna, hogy a karjaim közt nincs hideg, ha gondolja idebújhat hozzám, de azzal valószínűleg többet ártottam volna, mint használtam volna.

-Nincs annyira hideg.-mondtam vállat vonva.-Mondjuk a napsütéses Kaliforniához képest az van.-tettem hozzá mosolyogva, de ezt nem láthatta, mivel már a víznél guggoltam, és jó vízhőmérséklet vizsgáló-szakemberként megnéztem, hogy rohadt hideg-e a víz, vagy csak hideg. Inkább az előbbit mondanám, de az oroszok például fagyos vízben lubickolnak télen.

-Ja, hát arra egy pár fokkal talán melegebb van...-mondta és összébb húzta a kabátját maga előtt. Megvontam a vállam és végül felálltam, mikor már kellőképpen átfagyott az ujjam, és Jamie-re néztem.

-Mit gondolsz, lehet benne fürdeni?-kérdeztem teljesen komolyan. Persze eszemben sem volt belemenni, mert hülye azért nem vagyok, de kíváncsi voltam a reakciójára.
-Nem. Határozottan nem.-rázta meg a fejét, de csak megvontam a vállam, és nem is figyeltem rá. Hogy tényleg úgy tűnjön, hogy komolyan bele akarok menni, elkezdtem vetkőzni. Levettem a pulcsimat, és szinte rögtön hidegebb lett. Megfogtam a pólóm sarkát, és elkezdtem lehúzni, de közben figyeltem Jamie-t.

-Ne ne ne ne...-Kétségbeesetten figyelte, ahogyan vetkőzni kezdek. Kicsit meglepett még így is a reakciója, pedig a lelkem mélyén számítottam rá, hogy próbál lebeszélni róla, de úgy tűnt, hogy kétségbeesett. A pulcsimat magam mellé dobtam le, és a pólóm sarkát szorongattam, mikor Jamie odalépett hozzám, és a kezembe nyomta a pulcsim. Felsóhajtottam, és kikaptam a kezéből.
-Vedd vissza, de kurvagyorsan.-nézett rám kifejezetten fenyegetően, mire megráztam a fejem.-Hangulatgyilkos vagy...-mondtam halkan, de egy apró mosoly bujkált a szám sarkában. Nocsak, az érzéketlennek mutatkozó Jamie nem akarja, hogy a jéghideg tóban ússzak?! Persze, tudtam én, hogy nem érzéketlen, de annak próbál tűnni.

-Te meg idióta.-vágott vissza felsóhajtva, mire elnevettem magam. Talán el kéne mondanom neki, hogy amúgy csak szívattam, és eszem ágában sem volt bemenni. Talán. De jobb a békesség, kinézem belőle, hogy ezért fog megverni. Vagy legalábbis megutálni egy életre. 

Csak álltunk egymással szemben, és egy ideig egyikünk sem szólalt meg. Tekintetem néha az ajkai és a szemei között cikázott, de leginkább megállapodott a szemein. Ő sem lépett el tőlem, pedig volt egy olyan érzésem, hogy megpróbál távol maradni tőlem. Hát, vagy rosszul éreztem, vagy nem jött össze neki.

-Mennünk kéne.-nézett a szemembe továbbra sem mozdulva, a lehető leghatározottabb hangon.  Bólintottam egyet, de nem tudtam, vagyis nem akartam ellépni tőle. Szokása szerint kihasználta, hogy néhány centivel fölém magasodik, és átnézett a vállam felett. Végül néhány percnyi gondolkodás után bólintottam még egyet csak hogy megerősítsem saját magam, és elléptem mellette, visszafelé az iskola felé. Csak a vállamra fektettem a pulcsim, és az egyik ujjamat beleakasztottam a kapucniba.

-Szándékosan akarsz ki idegelni?-kérdezte végignézve rajtam, mikor mellém ért. Ez elég kétértelmű volt, szóval kérdőn pillantottam rá.

Végül megvontam a vállam. Most erre mit mondjak, úgy őszintén?!
-Nem, véletlenül.-mondtam halkan, és nem is néztem rá, mert tudtam, hogy elég egy pillantás, és félredobom az előbbi gondolatot, miszerint nem lenne jó ötlet megcsókolni. Mégis úgy éreztem, ennyivel tartozok magamnak, úgyhogy oldalra pillantottam. Jamie még mindig tökéletesen néz ki, na nem mintha az ember kinézete változhatnak pár perc alatt. Felsóhajtottam, és körülbelül itt vesztettem el minden fenntartásomat a dologgal. Megtorpantam, és kezemmel a tarkójához nyúlva csaptam le ajkaira. Kissé hevesen csókoltam, de ha ezek után megver, legalább megérte. Közelebb léptem hozzá, és egyik lábammal az övéi közé léptem.  Most sem jutott eszébe tiltakozni, sőt egyre közelebb húzódott hozzám, miközben hasonló intenzitással viszonozta a csókomat.

Fogalmam sincs, honnan jött ez a fene nagy bátorság nálam, hogy megcsókoljam Jamie-t. Talán meguntam, hogy csak kerülgetjük egymást mint macska a forró kását. Egyik kezem a tarkóján volt, míg a másikkal megkerestem a derekát. Itt szerencsére nem nyithat ránk a takarítóbrigád, úgyhogy teljesen nyugodt voltam, ugyanakkor izgatott is. A csípőm teljesen az övének préselődött, és éreztem, hogy alul viszont nem vagyok annyira nyugodt, inkább csak izgatott, viszont most pont ez érdekelt legkevésbé. Továbbra is hevesen faltam ajkait, és az addig a tarkóján lévő kezemet a hajába vezettem.

Egy pillanatra megállt, csak hogy levegőhöz jusson, lassítva kicsit az őrült tempónkon.
- Normális vagy? - kérdezte egészen halkan. Alig volt néhány centi az ajkaink között. Kérdésére halványan elvigyorodtam.

-Nem.-leheltem halkan az ajkaira.-De úgy látszik te sem vagy az.-suttogtam, és megnyaltam a számat, a nyelvem pedig egy kicsit hozzáért az ő ajkaihoz.  

-Nem. Nem vagyok.-Végre egyetértettünk valamiben. Bár jobb lenne, ha másban egyezne a véleményünk, de na, ennyivel is beérem egyelőre. Próbáltam stabilizálni a légzésem, de csak annyira, hogy tudjam tartani a tempót, ha esetleg újra megcsókol. Márpedig volt egy olyan érzésem, hogy meg fog.

A megérzésem nem csalt, és néhány pillanat múlva az ajkunk megint találkozott. Végighúzta a kezét a felsőtestemen, aminek hatására élesebben szívtam be a levegőt, majd belesóhajtottam a csókunkba. A tempót azért tartottam, és óvatosan az alsó ajkába haraptam. Az egyik kezem egy kicsit lentebb vándorolt, és a nadrágja szélébe akasztottam az egyik ujjam. Éreztem, hogy remeg a lába, ami miatt alapból elmosolyodtam volna, csakhogy az enyém is ott tartott, hogy nem tudom, meddig tudok egy helyben állni. 

-Mondd, hogy álljunk meg.- szólalt meg újra suttogva.

-Bárcsak tudnám.-suttogtam és az ajkaira leheltem. Sajnos nem tudom teljesíteni a kérését.

-Vissza kellene mennünk.-Bólintottam egyet. Kivételesen hallgattam rá, és arrébb is leptem egy kicsit, de még mindig a tekintetébe fúrtam az enyémet. Amúgy is jó vagyok a szemkontaktus tartásában, így meg még egyszerűbb volt.
Magamtól is levettem volna a kezem róla, de eléggé meglepődtem, mikor lehámozta magáról a karom, és összekulcsolta az ujjainkat. Kissé le is fagytam, majd kérdőn néztem rá, de természetesen nem bántam a dolgot. Csak fura volt. A másik kezemet is levettem róla, és azon kezdtem el gondolkozni, hogy most mi történt. Mert hogy erre értelmes magyarázat nincs. Furcsa, hogy Jamie még mindig meg tud lepni, egy-egy tettével. És rájöttem, hogy nem tudok kiigazodni rajta, de szerintem ő sem tud saját magán. Szeretnék segíteni neki, de úgysem hagyja. Talán a legjobb, ha finoman támogatom az úton, amit neki kell kitaposnia. A saját útján. Maximum azt mondja, hogy elég volt a támogatásomból, és egyedül akarja folytatni az útját. Ezt pedig nekem el kell fogadnom, még ha nehéz lesz is.  

---------------- 

8. rééész, végre *--* A következő rész szerintem Jamie POV lesz, mert  rájöttem, imádom az ő szemszögéből leírni a dolgokat, remélem nektek sincs bajotok vele :)

Köszönöm ha elolvastad, íírjatok sok-sok hozzászólást, imádom olvasgatni őket :D És köszönöm a sok megtekintést és csillagot, sokat jelent nekem a sok támogatás amit kapok ^^

xoxo, Riosa :*