Agusztus van, pár hét múlva kezdődik a suli. A legjobb barátnőm Cloe a padtársam. Cloeról elég annyit tudni hogy egy igazi ribanc (néha jó néha kevésbé jó értelemben). De ez nem azt jelenti hogy nem szeretem mindig is számíthatam rá. Ő az a fajta lány aki benne van mindenben, falatnyi nadrág, has póló,pirszing és a fiúk kedvence volt, barna haja válig ért neki de hogy ne legy unalmas az ő szavaival élve felturbozta egy kis mellir csíkkal. Mindig más színű.

Éppen a kanapén döglöttem mikor apa és Abby (itt még csak jegyesek voltak) haza jött. Azonnal fel pántattam és a bejárathoz rohantam köszöni nekik. Éppen randin voltak és mondták hogy beszeretnének valamit jelenteni vagy is valami ilyesmit probáltak közölni velem a telefonon csak apa folyton beleszolt.
- Szia Emma.
Mosolygot rám apu miközben Abby derekát fogta át.
-Sziasztok
Köszöntem én is
- Én már nem bírom már magaban tartani Charly.
  - Drágám nem hiszem hogy ez a megfelelő pillanat hogy elmondjuk neki, még nem áll készen.
  - Hahó senkit sem zavar hogy úgy beszéltek rólam mint ha itt sem lennék? De mondjátok már hogy mi van. Izgulok, valami rossz dolog történt?!
  -Nem dehogy, Emma, apád és én össze házasodunk.
Jelentette be Abby, akkor mosolyal az arcán mint maga a feje.
- Hű hát gratulálok, örülök hogy apa végre megtette, ideje volt már.
Nevettem rájuk, majd kicsattantam örömömben. Apu végre boldog lett. Annyira meg érdemli a boldogságot. Több éven élt egyedül ön marcangolásban megérdemeli Abby-t

- Édesem tudod hogy én nem itt lakom, ezért a házaság előtt már oda kéne költöznötök apádal,hozzám.
Az arcomról lefagyot a mosoly és csak néztem rájuk. Egy pillanatra elfelejtettem pislogni is.
  - De pár hét és suli, most nem mehetek el. Nekem itt az életem. Egyébként se tudnám elhagyni ezt a házat, anya itt nőt fel.
  - Tudom hogy nehéz, de el kell most már engedned, nem azt mondom hogy felejtsd el, amúgy is a tárgyai nem ő, nem fogják vissza hozzni, de az emlékeidben mindig ott lesznek.
Mondta apám.
  - Úgy mondod ezt mintha már nem szeretnéd.
Néztem rá könnyes szemmekel, az egész házban anya illata vette körül, soha nem dobtuk ki egyetlen egy holmiját se. Mikor magányos vagyok akkor be megyek apuék régi hálószobájába és elő veszem anyu holmiját és csak elmélkedek hogy ha itt lenne most mit tenne, mit mondana. Néha megszagolom a ruhájit hogy tényleg még mindig jázmin illata van mint anyunak volt.
   - Tudod hogy ez nem igaz, csak tovább léptem neked is az kellene.
  - Nekem nem megy olyan könnyen mint neked.
Láttam apán hogy ezzel most nagyon felhúztam. Nem szoktam apával veszekedni, mert ez se neki se nekem nem jó. Próbálunk vigyázni egymásra de mind ketten szörnyen makacsak vagyunk.
  - Te is tudod hogy nem tettem magam túl rajta, a gyász majdnem tönkre tett, és nem szeretném hogy téged is megemészen, ezért is jó ötlet a környezet változás.
  -Én akkor se tudom itt hagyni.
Suttogtam, és éreztem ahogy lefolyik egy könny csepp az arcomon. Éreztem ahogy apa át ölel, a  most más milyen volt a parfümje mint máskor, ez olyan alma illatú volt, biztos Abby-től kapta. Miközben egyre jobban zokogtam apa simogatta a hátamat.
  - S...sajnálom, olyan önző vagyok, tudom hogy neked se könnyű, és örülök hogy végre boldog vagy. menjünk.
Apa végre boldog és én csak magammal törődöm. De a költőzés olyan mint ha itt hagynám anyát. Tudom hogy butaság de akkor is néha éreztem anya jelenlétét. De apának és Abby össze házasodik és én 100%-ig támogatom őket. Csak pár év és úgy is elmegyek egy egyetemre. Eredetileg nem mentem volna azzal a tudatal hogy itt hagyom apát de most hogy Abby mellette van és boldognak láttom nyugodt szívvel tudom itt hagyni.
  - Mikor is indulunk?
Szipogtam, miközben apára néztem.
  - 1 hét múlva.
Jelentette ki.
  - Akkor most fel megyek elmondani a hírt Cloe-nak.
  - Menj csak!
Mosolygott rám kedvesen Abby. Igazából nagyon kedvelem Abby-t, mindig nagyon kedves volt hozzám, és látszik hogy teljesen oda van apáért. Amit csöndben megjegyzem hogy nem tudom hogy miért, hisz apa nem tegnap került ki a piacra. Gyorsan felrohantam a szobámba. Nem volt túl nagy, pont akkora  amire szükségem volt. A fal világos lila volt, a szoba közepén volt a nagy francia ágyam. Mellette az író asztalom, az ágyammal szembe pedig a szekrényem. Leültem az ágyamra és elővedtem telefonomat. És beléptem a barátajimmal készült csoportba,hogy egyszere mondjam meg mindenkinek hogy elköltözöm. Jaj el is felejtettem mondani idén leszek 11-es ha valakinek nem eset le. Nem voltam túl népszerű de nem is voltam láthatlan, nem szeretem soha nagyon közép pontban lenni az inkább Cloe asztala volt, én inkább az aki csöndben figyel de valahogy még is körbe veszi őt az emberek.

Emma: Sziasztok!
Maddie: Hát te kislány? Nem élvezed a nyári szünetet?
Adam: Csajok mit csináltok fent az interneten ilyen szép időben, miért nem vagytok a strandon?
Liam: Arról képet kérünk!
Maddie: Disznó.
Liam: Nyugi nem tőled, de Emmát szívesen meg nézném bikinibe vagy nélküle.
Maddie: Perverz!
Jade: Modoráld már magad Liam.
Polly: Undorító vagy!
Liam: Mi van már ? Mindenki ellenem  van?
Scott: Hát látod haver.
Graham: Mikor beléptem a szobámba azt hallom hogy csipog a telefonom, MIÉRT?? Nektek nincs nyár? Vagy a házit kéritek el? Mert az rá ér majd szeptemberben is.
Stella: Hát ti fent ilyenkor?
Liam: Jah, Emma ránk írt, biztos képet akar küldeni.
Cloe: Álmodoz tovább Liam, mind azt teszük.
Adam: Emma gondolom nem ok nélkül írtál ránk.
Emma: Igen, apa elveszi Abby-t és elköltözünk Los Angeles-be.
Scott: A mázlista.
Jade: Várj ez azt jelenti hogy nem itt kezded az évet.
Emma: Igen
Cloe: Mi???? Mond hogy ez egy nagyon rossz vicc!
Adam: Nyugi Cloe, Emma nem tehet róla.
Cloe: Tudom jól, de ő a barátnőm.
Emma: Jaj úgy fogtok hiányozni!
Scott: Ha elmész  kiről fogom másolni a matekot? Megfogok bukni
Jade: Pff meg is érdemelnéd
Liam: Emma búcsúzásként kaphatok képet?
Polly: Liam Baldwin, nem szégyelled magad?
Liam: Nem igazán, miért kéne?!
Maddie: Hogy képzeled te arrogáns bunkó?
Liam: De most miért?
Emma: Álmodban Liam
Liam: Hidd el ott több is történt.
Stella: Juj, fejezd be!
Scott: Szerintem hagyd abba, mielőtt a lányok letépik a heréidet.
Liam: Ááá dehogy, imádnak engem!
Polly: Imádod magad helyettünk is!
Graham: Liam te olyan hülye vagy.
Cloe: Liam, vagy vissza fogod a pajzán gondolataidat vagy kirakom az internetre mikor bepisiltél a buszon!
Liam: Hé, kicsi voltam, és túl sok üdítőt ittam.
Cloe: 13 éves voltál!!!
Scott: Na ne haver... ez oltári hahaha
Liam: Marha vicces.
Emma: Úristen, tényleg volt ilyen? Mindjárt sírok a nevetéstől!
L

iam: Na kösz Emma.
Emma: Ez alap.
Adam:hiudapbvstalwdfx
Jade: He???
Graham: Jade úgy érti hogy ez mi akart lenni.
Adam: Annyira nevetem hogy le estem a székről, de az ujjam rajta maradt a billentyűzeten.
Scott: Már azt hittem hogy újra kezdjük a titkos írást.
Emma: És az mi?
Scott: Úgy írtunk egymásnak hogy senki se értse csak mi.
Adam: Csak ezzel az volt a baj hogy soha nem tudtuk mit írt a másik.
Polly: Fogyatékosok!
Maddie: Na ne sértegesd már a fogyatékosokat azzal hogy hozzájuk hasonlítod őket.
Polly: Juj, igazad van
Emma: Most mennem kell, holnap még beszélünk! Sziasztok.

Léptem ki a beszélgetésből.
Hamar lefeküdtem, holnap korán szeretném elkezdeni a pakolást. Nem szeretnék sok mindent vinni de azokat mindenképpen amik közel álltak hozzám. Éjszaka, anyával álmodtam. Azt a dalt énekelte amit mindig

És közben az suttogta: Nem lesz semmi baj!
És én hittem neki, nehéz itt hagyni a helyet de apával eddig mindent túl éltünk. Ez is menni fog, főleg hogy apa mellett most ott van Abby, én meg boldog vagyok ha apa boldog, többet nem is kérhetnék.

     Hamarosan folytatom!
Remélem tetszik, ez az első könyv amit írok. . Írjatok javaslatokat hogy hol javítsak :)