Jimin olyan délután ötkor ért oda hozzánk, s szinte azonnal elkezdtük a keresgélést, aminek meg is lett a gyümölcse. Találtunk egy dobozt amiben tömérdek kép volt. De valami szinte kiverte a szememet és sokként realizáltam mi van rajta, ahogyan Jimin is.

- Aztapicsa! Nem is néztem ki belőled, hogy milyen idős vagy!- nevette el magát.

- Jimin ez nem vicces! És nem én vagyok! Vagyis... De... De mégsem. Nézd meg jobban! Hogy lennék már 55 éves?!

- Nem tudom, de ez nagyon durva! Olyan mintha a sors hozott volna ide téged. Szerinted?- szugerálta a képet.

- Szerintem most nekem lesz pár kérdésem és kérésem Taehyunghoz, nem pedig neki.

- Nincs más teendőnk akkor. Kivárni a hajnali hármat, nem?

- De.

•••

Így is lett. Türelmesen vártunk, filmeztünk, megittunk pár energiaitalt és kávét, nehogy bealudjunk. Anya persze máe horkolt az ágyában, mi viszont 2:59-kor kint ültünk a hintaágyon és vártuk, hogy egészt üssön az óra. Lassan vett körül minket a hideg, s tudtam, hogy Taehyung közeledik. Mikor megláttam, most nem a szomorú tekintetét vettem észre, hanem azt, hogy ezen alkalommal mosolyogva sétált hozzánk a tempójában.

- Úristen!- kapott szája elé, Jimin, nehogy elvisítsa magát.

- Jimin...- suttogta Taehyung.

- Honnan tudod a nevemet?- kerekedtek ki a szemei.

- Segíts!- nézett rám, a szokásos szöveggel.

- Nem! Addig nem amíg meg nem mondod miért vagyok rajta ezen a képen!- mutattam fel neki, mire a szeméből vér kezdett el folyni.

- Szerelmem... Jeon Han...- nyúlt a kép felé, de mikor el akarta venni, nem tudta, hiszen szimplán átnyúlt rajta.

- Ki ő?

- Az apád.- felelte Jimin.- Nem egyértelmű?

- Akkor miért van ezen a képen? És miért hívod a szerelmednek?

A teste hirtelen fényleni kezdett, szinte ragyogott, a szeméből már nem folyt a vörös folyadék és mosolyogva tekintett rám. Aztán eltűnt, én pedig Jiminre kaptam a fejemet, de szintem majdnem leestem az ülökéről mikor megláttam, hogy fehér a szeme, s szinte extázisban van.

- Ezerkilencszáznyolcvan elején mikor tizennyolcadik telemet töltöttem ezen a birtokon, egy kedves férfi jött látogatóba a szomszédból. Utazó volt, kedves és őszinte. Azonnal egymásba szerettünk. Minden jó volt, de aztán felvettek egy bejárónőt... Jisooya volt a neve. Barátok lettünk, szinte a húgomként tekintettem rá. De ő többet akart. A szüleim pedig még ennél is többet. Unokát akartak. Elhatározták, hogy ha mást nem akkor összeadnak Han húgával, Sejun-al. Nem tudtam mit tenni... Szerelmes voltam egy férfiba aki viszonozta, de nem lehettünk együtt. A mennyegző után Han eltűnt, többé nem láttam. A tortát pedig megmérgezték. De csak egy szeletet. Az én szeletemet.

- Ki volt az?

Mire kimondta volna, Jimin szeme visszavette régi formáját, Taehyung pedig ködként tűnt el. Ránéztem a legjobb barátomra, aki az ájulás szélén állt, ezért inkább jobbnak láttam ennyivel beérni aznapra. Óvatosan segítettem Jiminnek bemenni a házba és befeküdni az ágyamba. Kimeríthette a testét az, hogy megszállta valami/valaki.