2003.05.21

Ez egy pénteki nap volt.A sofőr óriási vigyorral nyitotta ki előttem a kocsi ajtaját,majd megragadva a kezem,beléptünk a lakásunkba.Amilyen gyorsan léptünk be,a sofőr olyan gyorsan tűnt el.
Mindenki ott volt a családból,még a legtávolabbi rokonaink is.Az óriási nappali közepén állt mindenki.Ide-oda kapkodtam kis fejemet,nem tudtam mi folyik itt.Majd egyszer csak egy mogorva férfi mellém lépett és megragadva törékeny kezemet,a családomhoz rángatott.Megláttam anyát.Zokogott.Mikor hozzá rángattak,ő csak védelmező karjaival szorosan megölelt.Előre néztem.Édesapa drága fotelében egy öreg ismeretlen férfi ült,aki hirtelen a szemembe nézett és megemelte kezét.Amikor lehajtotta mutatóujját,akkor hullt darabokra az életem.Dörrenések.Mindegyik irányból dörrenéseket hallottam,családtagjaim pedig egyesével omoltak a padlóra.Fejem fölött hirtelen hallottam egy fülsüketítő dörrenést,majd ahogyan anyám a földre hullott,én is estem vele.Édesanyám teste félig rajtam volt,arcomat pont eltakarta a haja.

-Uraim,ezzel végeztünk is,takarítsák el a mocskukat.-hallottam meg egy mély férfi hangot,majd lépteket.
Öt-hat férfi lépett a családom holttesteihez.Édesanyám karjait arrébbrakva láttam meg egy kis fényt.Egy középkorú férfi alakja tárult szemeim elé,bár könnyeimtől nem sokat láttam.Mikor szemeimbe nézett,visszahelyezte anyukám kezét,majd várt egy kicsit.
Amikor már minden eltűnt és nyoma sem volt semminek,az a férfi felkapott a földről,majd egy hátsó kijárat felé vezetett.Mikor kiértünk egy nagy autó állt ott,még egy ismeretlen emberrel az oldalán.A férfi felemelt,majd a hátsó ülésre rakott.
-Vidd el oda.-intett az ismeretlennek,majd pár másodperc múlva be is indult a kocsi.Úton voltam,csak fogalmam sem volt,hogy mégis hova.
De egyet tudtam.El fog jönni a bosszú ideje.