- Nem igaz mááár - hallottam Harry mérgelődését a nappaliból, miközben én a konyhában vettem ki a sütőből a pizzát.
- Mi a baj édes? - kiáltottam át neki.
- Á, semmi, csak alig értünk haza, és holnap kifutós előadásra kell mennem - halk léptek közeledtek a hátam mögött, végül pedig karok fonódtak a derekamra.
- Nem szoktál kifutón lenni, nem? - fordultam lassan felé, amint a pizzát a pultra helyeztem.
- Nem... De most kivételesen megkértek rá, mivel valamelyik modell csajszi nem tud ott lenni - forgatta meg a szemeit.
- Szerintem te sokkal jobb leszel, mint az a csaj - csaptam rá finoman a fenekére, majd elslisszoltam mellette, hogy felszeletelhessem a pizzát.
- De még sosem voltam ilyenen... Biztos elrontom, vagy valami - ahhoz képest, hogy modell, elég sokszor bizonytalan magában.
- Biztos hogy nem - javítottam ki, miközben az asztalhoz vittem a tányérokat. - Kívánod most a pizzát? - húztam el a számat, mivel meg sem kérdeztem, hogy akar-e enni.
- Hááát... - lépett mellém, miközben én leültem a székre, majd hirtelen az ölembe rakta le magát. - Inkább mást kívánnék - harapta be féloldalasan a száját, szempilláit pedig csábosan leeresztette félig, mire halkan felnevettem.
- Ma alszunk! - jelentettem ki.
- Persze. Együtt... Én meg alattad leszek - hajolt hozzám közelebb, majd puszikat kezdett hinteni a nyakamra, amik lassan nedves csókokká nőtték ki magukat. Halkan sóhajtoztam tettére, majd finoman belemarkoltam a fenekébe, de hamar rájöttem, hogy le kéne állítanom.
- Hazz... - sóhajtoztam folyamatosan. - Holnap előadásod van. Hamar kelsz. Nincs időnk ilyenekre.
- Csak egy gyors menet? - nézett rám bociszemekkel.
- Mióta lettél te ilyen kis szex-mániás? - csipkelődtem vele, majd a háta mögé nyúlva felvettem egy pizzaszeletet, és a szája elé tartottam. Lassan beleharapott, és halkan csámcsogva kezdte el enni, majd természetesen teli szájjal megszólalt.
- Nem tudom, ki izgult rám a fotózásom közben... - vágott vissza.
- Ugyan... Az már két hónapja volt - legyintettem.
- Két hónapja? Jesszus, milyen gyorsan telik az idő - beszélt még mindig teli szájjal, ahogy továbbra is etettem. Válaszolni nem tudtam erre semmit, csak néztem őt.
- Mi az? - kérdezte, karjait pedig a nyakam köré fonta, amikor elfogyott az első szelet.
- Semmi - ráztam meg a fejem. - Na fejezzük be a kaját, aztán fürdő és alvás! Holnap zsúfolt napod lesz - dirigáltam.
- Biztos, hogy nem fogok elmenni! - jelentette ki határozottan, majd felpattant az ölemből, és a fürdő felé igyekezett, majd egy pillanatra még visszanézett. - Azért egy közös fürdésről lehet szó?
- Persze - mosolyogtam rá, mire dobott egy puszit a levegőbe, és már vetkőzve indult a fürdő felé.

***

Persze Harry kijelentéséből, miszerint "Biztos nem megy el holnap" nem lett semmi, mert már reggel felébresztettem, hogy készülődjön el, majd alig fél óra elteltével el is indulhattunk.
Az út rövidebbnek tűnt, mint általában, így hamar odaértünk.
A nézők, a cégvezetők, és a többi modell közül még nem igazán volt ott senki, így egyenesen egy öltözőbe irányított minket az egyik lány, ami külön Harrynek volt kijelölve.
- Mikor fog kezdődni? - kérdeztem tőle egy székre leülve, miután a lány magunkra hagyott minket.
- Egy óra múlva, tehát nem kellett volna ilyen hamar indulnunk - durcáskodott összefont karokkal. Reggel is ilyen volt, konkrétan kiráncigáltam az ágyból, mivel nem akart kimászni. - Jézusom - mondta döbbent hangsúllyal.
- Mi az? - fordultam felé, majd abba az irányba néztem, amerre ő.

Az egyik székre egy hátul fekete, elöl piros ing volt felakasztva. Ez eddig oké, csak az ing eleje átlátszó "színben" pompázott.
- Ezt kéne felvennem? - sápadt le azonnal. Sosem szerette mutogatni magát, ez is egy furcsa tulajdonság a modellkedés mellett, de Harry... Nos, ő Harry, tehát vannak ilyen furcsa dolgai.
- Szerintem dögösen állna - villantottam felé egy csábosnak szánt mosolyt, mire ő csak lehuppant egy székre.
- Ezt max otthon venném fel előtted, de százötven ember előtt biztos nem! - biggyesztette le a száját.
- Először próbáld fel, majd aztán meglátjuk mit mondasz.

Így is tett, gyorsan átöltözött, majd az inghez tartozó, extraszűk fekete nadrágot is felvette.
- Rendben, nekem is vannak ilyen gatyáim, de ez olyan szűk, hogy nem érzem a golyóimat - sziszegte vörös fejjel, miközben próbálta magára rángatni a fekete darabot.
- Nem tudod, hogy kik jönnek még? - kérdeztem hirtelen. - Mármint, gondolom nem te leszel az egyetlen modell.
- Fogalmam sincs igazából, egyszer néztem meg egy kifutós felvonulást, de ott alig voltak, és azon nem ismert modellek léptek fel.
- Értem - motyogtam.
- Miért, kit akarsz látni? - vonta fel az egyik szemöldökét, miközben a ruháit rakta rá a sminkasztalra.
- Hát...
- GYERÜNK, NEM ÉRÜNK RÁ EGÉSZ NAP - hallottam meg egy ismerős hangot az ajtó mögül, ami egy másodperc múlva már nyílt is.
- Nahát - vigyorgott rám az ismerős arc, ami a fenéért se ugrott volna be, hogy honnan is ismerem. - Újra előbukkantál itt?
- Danielle! - ment oda hozzá Harry, mintha nem vette volna észre az előbbi kis vigyorát, majd arcon puszilta. - Mikor kezdünk? - kérdezte mosolyogva.
- Öt perc múlva, szóval te - mutatott rám -, menj ki, te meg tedd le a segged a sminkes asztalhoz, mindjárt jön Liza, és lealapozza a fejed. Gyerünk, nem hallottátok? -  dirigált össze-vissza, a következő pillanatban pedig már a telefonját a füléhez szorítva caplatott ki az öltözőből, mire egyszerre nevettünk fel Hazz-al.
- Ő olyan itt, mint egy kisfőnök. Tudod, ő a fotósom - magyarázta.
- Jaj, tényleg! Akkor onnan tűnt ismerősnek - vágtam magam homlokom, mire csak a karomat megragadva magához húzott, és egy puszit hintett a számra. - Ez mi volt? - háborodtam fel.
- Csók.
- Ez nem volt csók - ráztam meg a fejem. - Ez a csók - ragadtam meg az arcát, majd villámsebességgel húztam magamhoz, és csókoltam meg vadul.
- Hajrá a színpadon, el ne ess - kacsintottam rá miután megszakítottam a csókot, majd egy puszit dobva felé slisszoltam ki az ajtón.

***

Mivel már kezdett gyűlni a tömeg, úgy döntöttem, hogy gyorsan helyet foglalok valahol elöl, csak hogy jól láthassam Harryt.
Meg is találtam a tökéletes széket számomra, ami a színpad jobb oldalán volt, majdnem legelöl. Itt tökéletes lesz - gondoltam magamban, majd leülve vártam, hogy elkezdődjön a műsor.

Csupán pár perc múlva felbukkant a műsorvezető, aki bejelentette, hogy a new york-i előtavaszi fellépését láthatjuk.
Izgatottan vártam, néztem a sorban kijövő modellek arcát, de senkit sem igazán ismertem, illetve néhánynak láttam már az arcát plakátokon.
És ekkor megláttam valakit, aki miatt a szivem iszonyat gyorsan kezdett el verni. Te jóságos ég, élőben gyönyörűbb, mint bármelyik képen. Gigi Hadid. Mióta akartam már látni, nem is tudom már. Emlékszem, amikor Harry a hotelbe jött, még január közepén, úgy volt hogy Kendallal együtt Gigi is jön, de valamiért ez elmaradt. De jobb is így, legalább most Kendall nincs itt.
Gigi visszafele vonulva egy másodpercre rám mosolygott, bár valószínűleg csak úgy általánosságban tette, én mégis meghaltam a széken.
De ami ezután következett, arra nincsenek szavak.
Harry egyszerűen tündökölt. Olyan magabiztosan sétált, és olyan erő sugárzott belőle, hogy ettől hirtelen jobb kedvem lett. Egy óvatlan pillanatban rámkacsintott, amit remélen nem kapott el semelyik kamera, mert még elindul megint a "Harry Styles, a buzi modell" újságcímlap, amit senki sem szeretne. Ezután csak végigvigyorogtam az előadást, hihetetlen büszke voltam rá.

Miután vége lett az egésznek, már csak egy afterparty volt hátra, amire csak a modellek és hozzátartozóik mehettek be, így sietősen kerestem meg Harryt, és amint megláttam, szorosan megöleltem, és ezerszer biztosítottam róla, hogy tökéletesen szerepelt, amit elpirulva hallgatott. Imádom, hogy ennyi idő után is így reagál a bókjaimra.
- Lehet egy kérésem? - sandítottam rá a szemem sarkából, miközben a derekát öleltem át a sötétben, a villódzó fények között.
- Micsoda?
- Uhm, itt van Gigi ugye... Szóval... Szerinted csinálhatnék vele egy képet?
- Miért ne? Szerintem az öltözőjénél van - mondta mosolyogva, én viszont csak rángatni kezdtem az öltözők felé, ahol már messziről kiszúrtam a "Gigi" táblás ajtót.
- Ott van - mutatott el az egyik irányba Harry, és automatikusan odafordultam. Körülbelül öt méterre állt tőlünk, és egy halványrózsaszín ruha volt rajta, haja pedig kiengedve lógott a vállaira.
- Akkor én... Odamegyek - mondtam, majd el is indultam felé, de útközben majdnem kibicsaklott a bokám.
- Öhm... Gigi? - kérdeztem félénken, miközben a telefonomat szorongattam a kezemben.
- Igen? - kérdezte miközben felémfordult. Ó, istenem.
- Csinálhatunk egy képet?
- Persze - mosolygott rám, mire gyorsan feloldottam a képernyőzáramat, és igyekeztem gyorsan belépni a kamerába, mivel a hátterem egy közös kép volt Harryvel.
Mindketten belevigyorogtunk a kamerába, majd ismét felé fordulva elkezdtem össze-vissza dumálni, olyanokat hogy ő a kedvenc modellem, meg minden hülyeséget.
- Szia Gi - hallottam meg Hazzt a fülem mellett, mire Gigi elmosolyodott.
- Harry! Nagyon jó voltál a színpadon - dícsérte meg. - Ti ketten nagyon aranyosak vagytok együtt - vigyorgott ránk, mire elpirultam.
- Honnan....?
- A háttered. És látszik rajtatok - nevette el magát, mire mindketten csatlakoztunk hozzá.
Még kértem tőle egy ölelést, aminek hatására Harry erősen oldalba könyökölt, de nem foglalkoztam vele, csak szorosan megöleltem Gigit, majd elköszöntünk tőle, és hazaindultunk.
- De az afterpartyra nem mara...
- Nem érdekel ez a hülyeség. Hazamegyünk - óóó.
- Féltékeny vagy? - tátottam el "meglepődve" a szám, mire betapasztotta azt a tenyerével.
- Nem! Csak hazamegyünk. Fáradt vagyok. Túl hosszú volt ez az izé.
- Igen, eléggé elment vele az idő - pár perc múlva már kint voltunk a kocsimnál, amikor megszólalt a telefonom.
- Igen? - vettem fel, meg sem néztem, hogy ki hívott.
- Louis!! - Liam az.
- Igen? Mi a baj?
- Segítened kell az esküvővel kapcsolatban! - hadarta.
- Nekem? Miért?
- A díszek miatt. Te és Harry jók vagytok az ilyenekben, Zayn meg nem hajladnó velem megcsinálni.
- Rendben, akkor holnap átmegyünk.
- Örök hálám! - és lerakta.
- Hát, úgy tűnik holnapra is van programunk - nyitottam ki az anyósülés felőli ajtót Harrynek, neki pedig elkerekedtek a szemei.
- Biztos, hogy nem!
- Igen, ezt már hallottam tegnap is, és reggel is - nevettem fel, majd egy puszit nyomtam a homlokára.

Heyy
Sajnálom a majdnem két hetes késést, egyszerűen nem volt ihletem, pedig írtam volna. Ezzel sem vagyok megelégedve, viszont tekintve, hogy utolsó rész, extrahosszúságú lett (khm röpke 1500 szó) így ez a leghosszabb rész a blogból :))
Remélem tetszett, az epilógust is igyekszem hozni, addig is várom a véleményeket. (hibákért bocsánat, csak már iszonyú fáradt vagyok, és nincs időm átnézni)
All the love xx