A hotelben töltött napjaimat eddig értelmesen töltöttem el, például lementem a medencéhez, vagy a pékségbe, esetleg edzeni.
De most semmihez nem volt kedvem, így csak feküdtem az ágyamon a vacsorámra várva.
Pontosabban nem vártam, mivel egyáltalán nem voltam éhes.
Találkozni akartam Louis-val. Tudni akartam azt a tegnapi dolgot.
De holnapig mostmár talán kibírom.

Miután megkaptam a vacsorámat és megettem, azonnal elnyomott az álom.
Talán azért, mert tegnap éjszaka rendesen kifáradtál - szólt a belső hangom. A kurva életbe. Oké, nem izgulhatok fel elalvás előtt.

Reggel ahogy felkeltem, hallottam, ahogy a telefonom pittyeg. Gyorsan megnéztem az üzenetet, de csak Louis írt, hogy tízkor találkozzunk a Starbucksban. Dejó.
Az órára pillantva vettem észre, hogy már fél tíz van, szóval összekapkodtam pár ruhát, és bevonultam a fürdőbe letusolni. Most viszont nem sokáig áztattam magam, sietnem kellett.
Gyorsan kiléptem a zuhanykabinból, megtörölköztem, ezt követően pedig magamra ráncigáltam a fehér csőgatyám és egy kék inget. Befújtam magam parfümmel, majd a hajamba túrva megigazítottam göndör tincseimet. Louis is így túrt bele a hajamba - gondoltam magamban, majd inkább kiléptem a fürdőszobából, és a vékonyabb, barna kabátomat felvéve, a telefonommal a kezemben léptem ki a szobából. Miután gondosan bezártam magam után az ajtót, elindultam a Starbucks fele.

Az utakon alig volt valaki, vasárnap lévén gondolom mindenki pihen otthon. De jó nekik.
A nap erősen sütött, bár a szél is fújt. Olyan pont jó volt az időjárás.
A gondolataim a rövid séta közben Louisra terelődtek, és a régi időkre. Nem, nem a hotelesekre.
Az iskolai időkre. Talán életem legszebb időszaka volt az.
Volt rengeteg jó barátom, köztük Louis, jó tanuló voltam, és volt egy csodás családom.
Aztán Louis elköltözött onnan, nekem emiatt romlottak a jegyeim, és még a szüleim is elváltak. Anya szerencsére azóta megtalálta a párját, aminek örülök is. Megérdemli, hiszen ő a legszebb dolog az életemben.

Hirtelen valaminek - vagy inkább valakinek ütköztem -, így gyorsan megráztam a fejem, és felnéztem. A világ legszebb kék szempárja meredt rám, tulajdonosának karjai pedig a derekamra siklottak, mivel az ütközéstől majdnem eltaknyoltam.
Az érintésébe belepirultam, amit nem tudtam hova tenni.
Lassan végigvezettem rajta a tekintetem, tetőtől talpig.
Barna haja oldalra volt fésülve, és annyira hajtott az ösztön, hogy beletúrjak, de visszafogtam magam. Kék szemeivel engem pásztázott, miközben nekem továbbsiklott a tekintetem. Fekete bőrdzsekit viselt, ugyanilyen színű csőgyatyával, apró lábfejein pedig egy szürkés, fehéres Vans volt. Istenem, a stílusa!
- Khm... Harry? - köszörülte meg a torkát, mire lepetten néztem a szemeibe, és kihúzódtam karjai körül. Öhm, talán kicsit feltűnően stíröltem.
- Szia, Lou - mondtam szinte suttogva, mire ő csak mosolyogva biccentett egy aprót a kávézó felé.
- Megyünk? - válaszként csupán bólintottam egyet, majd besétáltunk a kellemes klímájú helyiségbe.

***

- Mit hozhatok? - kérdezte a szöszi pincérnő, aki nagy szemekkel nézett ránk, miközben rágózott. Rajtam viszont megakadt a tekintete, és egy csábos mosolyt küldött felém.
- Én egy karamellás forrócsokit kérek - mosolyogtam vissza rá.
- Kicsi, közepes, vagy.. - nem hagytam hogy befejezze, rögtön a szavába vágtam.
- Nagy - vigyorogtam idiótán, mire elpirult, és már sétált volna el, amikor egy torokköszörülést hallottunk.
- Én egy cappucinót kérek - mondta Lou a lányra se nézve, majd kezeit felrakta az asztalra, ujjait pedig összekulcsolta, és kérdő tekintettel meredt rám.
Miközben a kiscsaj elsétált, levettem magamról a kabátom, majd a hajamba túrva ráztam meg tincseimet.
- Szóval - kezdett bele Louis. - Mire is vagy kíváncsi?
- Mindenre - vágtam rá kicsit elhamarkodottan, mivel egy meglepődött pillantást kaptam válaszként. - Úgy értem - javítottam ki magam -, az okodra.
- Harry, nem akarok veled veszekedni, de azt az együttlétet nem csak én akartam - csóválta meg a fejét.
- De gondolom te ezerszer józanabb voltál nálam, simán leállíthattál volna - mondtam félelmetesen nyugodt hangon.
- Ezt mégis miből gondolod? Rengeteget ittunk mindketten.
- Mégsem én vagyok az, aki minden hétvégén elmegy bulizni meg piálni - mosolyogtam önelégülten, mivel azonnal vissza tudtam vágni.
- Harry - túrt frusztráltan a hajába egy nagy sóhajtással vegyítve. - Sajnálom, oké? Nem akartam, hogy ez történjen, mégiscsak a legjobb haverom vagy, de nem tudom visszapörgetni az időt. Bár ha tudnám, akkor most megtenném - egy pillanatnyi szünetet tartott, én pedig csak figyelmesen hallgattam. - Őszintén szólva, nem tudom mi történt velem. Valószínűleg, ha nem lettünk volna bepiálva, ez sem történt volna meg - mondta lesütött szemekkel, mire a keze felé nyúltam, és erősen megszorítottam a tenyerét.
- Lou, igazából tegnap átgondoltam ezt az egészet, és rájöttem, hogy túlreagáltam - halkult el a hangom a végére. - Nem mondom, hogy csak az én hibám, mert nem az - néztem bele a szemeibe, mire egy aprót bólintott. Hozzá akartam tenni azt, hogy élveztem is - már amennyire emlékszem -, de inkább befogtam.
- Akkor... nincs harag, ugye? - vonta fel az egyik szemöldökét, miközben kihúzta a tenyerét az enyémből, hogy ujjaival átfésülhesse a haját.
- Nem. Azt hiszem - mosolyogtam rá, majd a következő pillanatban jött is a pincérlány egy tálcával, rajta az innivalóinkkal.

Rámmosolygott, majd felemelte a forrócsokimat, és jóóól lehajolt, hogy az asztalra tudja rakni a poharat. Jó hogy a melleit nem nyomja az arcomba.
Louis eközben csak feszülten várt, és végighallgatta, ahogy a lány kuncog egyet, majd elé is lerakta a cappucinóját, amit egy kínos vigyorral konstatált.
- Kedves egészségetekre - rebegtette felém a szempilláit, mire meghallottam Louis nemtetsző morgását. Mondanám, hogy édes, ahogy féltékenykedik, de ez tuti nem az.
- Köszönjük - mosolyogtam a lányra, aki megfordulva olyan csípőmozgással hagyott ott minket, amit a pornósok is irigyelnének.

Eközben Lou már fújogatta a meleg italát, és megszagolta.
- Miért szagolgatod? - kérdeztem, nevetésemet visszatartva.
- Mert a jó cappucinót az illatáról lehet felismerni - mondta olyan hanghordozással, mintha furcsa lenne, hogy nem tudom. - Ez pedig - szagolt bele ismét -, finom - vonta fel a fél szemöldökét, majd beleivott.
- Anyám, ez kurvafinom - nyalta meg az ajkait, miután letette a poharat az asztalra. Csak szó nélkül bámultam, és beugrott az, ahogy tegnapelőtt éjszaka is ugyanígy nyalogatta a száját, csak akkor az ágyon voltam. Ő pedig rajtam.
Inkább csak beleittam a gőzölgő forrócsokimba, ami végigsimogatta a torkomat. Világéletemben imádtam a kakaót, de a legfinomabb egy valakié volt. Méghozzá anyukámé.

Gondolataimat Louis keze szakította félbe, aki a felsőajkamhoz nyúlva, letörölte onnan a forrócsokit, mire csak elpirulva fordultam el.

Ezután még két óra hosszat beszélgettünk, tulajdonképpen mindenféléről. Ismét felemlegettük a régi időket az iskolából, az első napjaimat a hotelben, Taylor és Kendall látogatását. Egyszóval mindenről.
Ismét megkérdezte, mikor kezdek dolgozni.
- Holnap - ittam ki az utolsó korty forrócsokimat is, ami már eléggé kihűlt az idő múlása miatt.
- És hol is dolgozol pontosan? - kérdezte, állát a kezein pihentetve.
- A NewYork's Photo Studio-ban - válaszoltam, miközben a terítőt piszkáltam.
- De hisz az New York legnagyobb modellügynöksége - esett le az álla (szószerint). - És nincs is olyan messze a hoteltől - gondolkozott el.
- Nem nincs - mosolyogtam rá.
- Menjünk? Vagy szeretnél még maradni? - nézett rám, miközben intett egy pincérnek, hogy fizetnénk.
- Mehetünk - vontam meg a vállam, mert nekem végülis mindegy volt.

***

Miután Louis - akaratom ellenére - kifizette mindkettőnk italát, kisétáltunk a kávézóból. Elkísért a hotel bejáratáig, ahol egy cuppanóst nyomtam az arcára búcsúzásként. Elpirulva köszönt el tőlem, majd sietett vissza a kocsijához.
Visszagondolva tényleg túlreagáltam azt a bizonyos esetet, dehát ahogy Louis mondaná, egy hisztis hercegnő vagyok.

Hela guys
Itt van a rész, ahogy ígértem, remélem tetszik nektek. Nem tudom észrevettétek-e, de a nevem miatt kicsit változtattam a borítón, hogy tetszik?
Btw ez a rész hosszabb lett, mint a többi, kiengesztelésképp a majdnem két hetes kimaradás miatt. Azért remélem nem haragszotok hogy ennyi ideig nem voltam :(
(Ha valami értelmetlen, akkor bocsánat, csak már nincs erőm átnézni)
A komikat örömmel várom❤
See ya soon