Reggel iszonyú fejfájással ébredtem. Mennyit ihattam, te jó ég.
És hol vagyok?
Lassan körbenéztem a szobában, ami felettébb ismerősnek bizonyult, de valahogy nem ugrott be, hogy honnan.
Végignéztem a helyiségen, ami szerintem egy nappali volt. Én pedig pont a kanapén feküdtem.
Hol a francban lehetek?
Ekkor meghallottam egy ismerős hangot, talán valahol a szomszéd szobából.

- Szerintem ébresszük fel.
- Ne! Úgyse dolgozik ma. Hagyjuk inkább.
- De Zayn! Megígérted hogy ma kettesben lógunk...
- Nyugi szívem, majd úgyis nemsokára felkel, és akkor szépen elküldöd. Utána meg kettesben leszünk.
- És akkor lesz seggbekú-

- FENT VAGYOK! - kiabáltam nekik, mivel valahogy nem voltam kíváncsi a további beszélgetésre.
Imádom Zaynt és Liamet együtt, de amikor erről beszélnek mások előtt, valahogy nem szeretem hallgatni.

- Végre felkeltél - jöttek oda a kanapéhoz, mire Liam csípőre vágta a kezeit.
- Ideje volt felkelni - mondta durcásan. - Már délután 2 óra van.
- Li! - szólt rá Zayn nevetve. - Bocs, csak kicsit megütötte a pia - nevetett Zayn.
- Semmi baj - mosolyogtam rájuk. - De akkor én megyek is haza. Tényleg - jutott eszembe -, hogy kerültem ide?
- Mivel annyit ittál, hogy már a lábadon nem tudtál állni, így gondoltuk, hogy hazahozunk. Aztán vártuk, hogy felébredj - magyarázta Liam.
- Hát akkor köszönöm, hogy befogadtatok, de mostmár hazamegyek.

***

Egy óra múlva már a konyhámban ücsörögtem a kávémat szürcsölgetve.
Mekkora mázlim van amúgy? Így 9 év után találkozok a legjobb haverommal.
Amúgy khm. Harry nagyon megváltozott. Vagyis nem tudom.
Sose gondoltam volna, hogy modellkedni fog.
Régen mindig azt mondta, hogy autóversenyző lesz.
Ehelyett egy modell, pillangóval a hasán. Oké, bevallom az a tetkó elég jól néz ki. De. Valahogy mégis fura. Mondom úgy, hogy nem pasis.

Mint mindig, valami most is megszakította a mély gondolataimat, ami nem más volt, mint a telefonom csörgése.
A kávésbögrémet az asztalra tettem, majd a telefonomért nyúltam, és felvettem.

- Lou? - hallottam meg Eleanor hangját.
- Ó rólad is lehet még hallani? - kérdeztem gúnyosan, köszönés nélkül.
- Lou, úristen, ne haragudj. Csak David elvitt nyaralni, és nem is tudtalak utána felhívni meg...
- Daviddel? Nyaralni? El, január van. És ki is az a David? - kérdeztem, de szerintem ezt válasz nélkül is tudom.
- A...a barátom... Lou, tényleg sajnálom.
- Na és milyen szép tájakra vitt el téged Dave? - próbáltam nem bunkónak tűnni, de valahogy nem ment.
- Louis, kérlek...
- Csak megkérdeztem valamit. Nem szabad?
- Hawaii-on vagyunk - halkította le a hangját.
- Ó, akkor jól megy neki. Remélem azért egyszer megismerhetem Davet.
- David. A neve David - javított ki.
- Bocsánat El, tudod a nevek sosem voltak az erősségeim.
- Najó, majd beszélünk ha normális leszel, szia.
- Hát én mindig ilyen vagyok, nem tudom miről beszélsz. Talán te változtál meg. Kitudja - vontam meg a vállam, miközben vigyoromat próbáltam visszatartani.
- SZIA LOUIS - majd rámcsapta a telefont.
És még neki áll feljebb.

***

A vasárnapom további része eseménytelenül telt. Próbáltam kiheverni a másnaposságom, szóval egész nap csak fetrengtem.

Hétfő reggel ismét mehettem munkába, amit most nem bántam. Legalább ott van Harry.
A pultban ácsorogva néztem az órát, ami már közeledett a nyolc órához, így elindultam a konyha felé.
Amynek gyorsan köszöntem, majd kértem tőle reggelit, amit a tálcára rakva oda is adott nekem.

- Szia Hazz - köszöntem neki mosolyogva, miután beengedett.
- Lou! - megvárta, amíg lerakom a tálcát, aztán odalépett hozzám és átölelt. Egyre szorosabban ölelt, mire kezdtem megijedni.
- Mi a baj? - kérdeztem halkan, amikor elhúzódtam tőle.
- Csak... - sóhajtott egy nagyot. - Hiányzik a családom - mosolygott szomorúan. - Csak néha látogathatom meg őket. Tudod nagyon sok időt töltöttünk együtt és ah. Még Gemma is hiányzik, pedig ő aztán mindig is idegesített - nevetett fel.
- Nyugi - simítottam meg a felkarját. - Majd elmész hozzájuk és megint együtt lesztek.
- Hát igen, csak mikor? - nézett bele a szemeimbe.
- Azt nem tudom - komorodtam el.
- Na mindegy, köszi a reggelit - váltott témát.
- Szivesen, viszont én megyek, nincs senki a pultban. Majd délután jövök a kajával - kacsintottam rá, mire elvigyorodott.

Miután kiléptem az ajtaján, a lifthez siettem, mert már 15 perce jöttem el a pulttól, és Lucas megöl, ha megtudja. Remélem nem várakozik senki.

Azonban tévedtem. Ahogy kimentem a liftből, máris megláttam valakit, ahogy idegesen nyomkodja a kis csengőt a pultnál.
Gyorsan odasiettem, majd beálltam a helyemre, mire ő csak mérgesen rámkapta a tekintetét.
- Nem értem minek választják híres emberek ezt a hotelt, ha nem is szolgálnak ki rendesen - fújtatott a kis szöszi, és világoskék, szinte szürke tekintetével engem vizslatott.
- Elnézést, csak dolgom volt. Mit parancsol? - kérdeztem tőle.
- Keresek valakit - váltott halkabb hangnemre.
- Kiről van szó? - kérdeztem közelebb hajolva hozzám.
- Állítólag van itt egy modell...
- Igen...
- Styles. Harry Styles, ha jól tudom.
- Igen. Itt van. Miért keresi? - vajon mit akarhat ez a pasas? Nem tűnik idősebbnek mint én igazából, szóval fura.
- Csak engedjen fel hozzá.
- Ilyet nem tehetek - vágtam rá kapásból. - Nem lehet csak így felmenni a vendégekhez.
- Akkor hívja le. Nekem édesmindegy - vigyorgott.
- Hát oké... - válaszoltam, majd a pulton lévő telefonhoz nyúltam, és tárcsáztam Harry szobájának a számát.
- Igen? - hallottam Hazz hangját.
- Harry, valaki keres téged.
- Kicsoda? - hallottam hangján a meglepettséget.
- Nem tudom, valami fickó - vettem halkabbra a hangom, mivel a fiú itt sétálgatott a pult előtt.
- És most mit csináljak? - kérdezte.
- Szerintem gyere le. Nem fog leakadni a témáról.
- Jövök - mondta, majd le is rakta.

Pár perc múlva már láttam, hogy a liftből lép ki.
Az ismeretlen fiú türelmesen ácsorgott a pult előtt, egy tapodtat sem mozdult.
Hátranéztem Harryre, és láttam, hogy minden lépés után egyre sápadtabb lesz.
Mi a baja?
Visszanéztem a szőke srácra, akinek viszont egyre nagyobb lett a mosolya.
- Harry! - örült meg a fiú, ahogy Hazz odaért hozzánk. - Rég láttalak. Úgy... fél éve.
- Mit keresel itt Niall? - sziszegte a fogai között Harry.
- No, nem is örülsz nekem?
- Mi a picsának kéne örülnöm, hogy itt vagy? Semmi közöm hozzád.
- Ó, pedig egyszer több közöm volt hozzád, mint bárki másnak abban a fél órában.
- Kussolj - szólt rá Harry szinte vörös fejjel.

Értetlenül figyeltem a beszélgetésüket.
Niall? De ki ő? Még sose hallottam róla.
- Harry? - böktem meg Harry felkarját, mert ő csak dühösen nézte az előtte álló szöszit, és meg sem moccant. - Ki ő? - nem válaszolt.
- Harry... - böktem meg megint, mire csak nagyot sóhajtott, és idegesen nézte Niallt.
- Tűnj. El. Innen - mondta tagolva, szinte köpte a szavakat felé. Még sose láttam ilyennek.
- Harry, de ki ő? - kérdeztem ismét, mire ő csak megrázta a fejét, és elrohant a lift felé.
Mi a fene?

Hela guys!
Úgy döntöttem gyorsan megírom ezt a részt. Remélem örültök.😄
Szomorúan vettem észre, hogy az előző részhez sokkaal kevesebb komi jött, mint a többire. Nem volt jó a rész? Valami nem tetszett?:/ Kritikát is szivesen fogadok, sőt, még meg is köszönöm ha valaki azt ír.
Ha tetszett ez a rész, voteoljatok, komizzatok❤
All the love