Felix szitkozódva dobta táskáját az ágyra, ahogy hazaért.

- Rohadt életbe, fáj a torkom. Remélem, hogy az a szerencsétlen bátyám főzött valami ehetőt.

A szőke a konyha felé vette az irányt. Nagyot ásított, amint beért a helyiségbe. Még csak hat óra volt, a fiú nem rég köszönt el Changbintől, miután együtt töltötték a délutánt. Ez már mindennapi programmá vált a két fiúnál, de Felix mindig fáradtan ért haza utána. Kinyitotta a hűtőt valami étel után kutatva. Végül kivett belőle egy gyümölcslevet és egy barackot. Elővett magának egy tiszta poharat és a csaphoz ment megmosni a gyümölcsöt.

Hallotta, ahogy a háta mögött kinyílt a bejárati ajtó, ám Felix nem zavartatta magát. A fiú továbbra sem fordult meg. Beleharapott a barackjába és teli szájjal kezdett beszélni.

- Hé lúzer! Hogy mentek a dolgok-- - a gyümölcs kiesett a kezéből, ahogy megfordult és szembetalálta magát Jisunggal. - Azt hittem kint vagytok Jisunggal...

- Ott voltunk. De áthívtam magunkhoz egy kicsit. - Felix csak felmutatta nekik a hüvelykujját.

- Nos, akkor én a szobámban leszek. Megyek és beszélek--

- Binnie binnievel, tudjuk. - fejezte be Jisung helyette, mire a fiatalabb csak elmosolyodott.

A fiú felvette a földre ejtett barackot, majd kidobta. Táskáját felkapva indult volna a szobájába, ha a bátyja meg nem állítja.

- Hé.

- Igeeen...? - kérdezte Felix elhúzva a szót.

- Fejezd be a színjátékot. Csak add önmagadat. -mondta Minho. - Biztos vagyok benne, hogy Changbin ezt az oldaladat is kedvelné.

- F-fogd be idióta! - kiáltotta, miközben a táskája pántját szorongatta.

A szőke a szobájába rohant és hangosan becsapta maga mögött az ajtót. Minho nevetve csóválta a fejét.

- Látod? Nem hívná gonosznak azt, aki azt mondja másnak, hogy fogd be vagy idiótának hív valakit? - Jisung bólintott.

- Basszus, mintha a hangja is mélyebb lenne. Nem viszi feljebb a hangját, mikor kamuzik?

- De! - mondta Minho. - Sok időbe telt, mire kifejlesztette a magas hangját. Hallanod kéne az eredetit, elég ijesztő.

- És akkor most milyen az eredeti személyisége? Ugye nem valami fura bipoláris, csapongó ribi?

- Egyáltalán nem. Igazából elég nyugodt. Szeret animéket nézni és a játékai miatt kiabálni. De megvan a maga aranyos oldala is.. Szeret rózsaszín plüssöket gyűjteni és körmöt festeni. Nincs köztes állapot.

- Egyértelműen Changbinhez való. - mosolyodott el Jisung.

- Fogadok most is éppen vele besz--

- A FIÚ, AKI NEM SOKÁRA A PASIM LESZ ÉPPEN HÍV! FOGJÁTOK BE RIBANCOK! - ordította Felix a szobájából.

Jisung egy pillanatra lefagyott. Fejét Minho felé fordította és ledöbbenve mutatott a lépcső felé.

- Ő most tényleg--

- Ribancoknak hívott minket? Igen, engem egyszer egy bal herezacskónak hívott, szóval jobb, ha hozzászoksz.

- Azta rohadt, tényleg összeillenek. Ha Felix megmutatná ezt az oldalát, Changbin két másodperc alatt leszervezné a házasságot. 

- HÉ FELIX--

A szőke gyorsan lenémította a hívást, mielőtt válaszolt volna.

- MI A FENÉT AKARSZ?

- MÁR MINDEGY SEGGFEJ!

- AKKOR KUSSOLJ RIBANC!

Jisung felnevetett, ahogy hallotta az ajtócsapódást.

- Changbinnek látnia kell ezt az oldalát.

Minho gondolkodott pár pillanatig, majd eszébe jutott valami.

- Felix nagyon jó matekból. A fejben számolás a specialitása. Kérdezz tőle valami számtannal kapcsolatosat és higgy nekem, hamarabb válaszol majd, mint Villám McQueen.

- Nem kéne felgyorsítani a dolgokat? - kérdezte Jisung, mire Minho arcán egy ördögi mosoly jelent meg.

- A vallomásukra úgyis heteket kéne várni, szóval miért ne? - mondta a fiú, majd összeborzolta a fiatalabb haját. - Olyan okos vagy. Az ilyen éles elmék mindig előnyben vannak.

- Asszem itt az idő Changlix születéséhez, bébi. - vigyorodott el Jisung.