11
Minho feldúltan sétált a Hot Topic felé. Remélte, hogy az öccsének nyomos oka volt idehívni, hiszen ennél hasznosabb dolgokkal is el tudná tölteni a drága idejét. Mondjuk azzal, hogy vásárol és fahéjas csigát eszik.
- Egyáltalán ki akar találkozni velem? - morogta a fiú. - Áh, nem is érdekel..
A sok bolt között végre elért a Hot Topichoz. Ahogy belépett az ajtón egyből kiszúrta Felixet, hála a cseppet sem visszafogott hajszínének.
- Hé Lix! Mit akarsz?
Felix, Changbin és Hyunjin egyszerre fordultak a végzős felé. A fiúk udvariasan köszöntek az idősebbnek, kivéve persze Jisungot. Őt túlságosan lefoglalta, hogy Minho arcát tanulmányozza.
- Nos, őt akartam bemutatni neked. - mutatott Felix a szőke hajúra, aki csak kínosan intett egyet. - Ő itt Jisung, az egyik barátom.
- Örülök neki, hogy vannak barátaid, de mond csak mit is akar tőlem ez a Jisung? - kérdezte Minho türelmetlenül. Karjait keresztbe fonta a mellkasa előtt, hangja dühösnek tűnt. - Tudod, ha nem mond semmit akkor én lelépek.
Jisung szemei felcsillantak. Igen! Az nagyszerű lenne! - Rendben, akkor menj. - szólalt meg végre a szőke hajú. - Nincs kedvem egy ilyen bunkó seggfejjel beszélni. - Woojin a homlokára csapott. Nem kéne így beszélni a hyungoddal.
- Már elnézést, tudod te, hogy kivel beszélsz? - háborodott fel Minho.
- Igen, egy alsóbbrendű személlyel.
Felix szája 'o' alakot formált. Ijedten nézett először Minhora majd Jisungra. Végül megfogta Changbin csuklóját és elkezdte maga után húzni.
- Hé Binnie Binnie, menjünk és vegyünk karamellás almát, láttam néhányat abban az édesség boltban, ahol voltunk a múltkor.
- Várj Lix, nekem még dolgoznom kell, nem lehetne--
- Viszlát srácok! - szaladt ki a boltból Felix magával húzva a fekete hajút. Hyunjin sóhajtva nézett a két fiú után, majd megcsóválta a fejét.
- Asszem én is megyek. Viszlát Hyung, viszlát Jisung. - miután a fiú is elhagyta a boltot, már csak hárman maradtak; Woojin, Jisung és Minho. Woojin nem akart részt venni a hamarosan kitörő drámában, ezért inkább a raktárba vonult és onnan hallgatta a két fiút.
Minho lassan sétált Jisung felé. Kezeivel a pultra támaszkodott és fenyegetően közel hajolt a szőkéhez. A pult volt az egyetlen dolog, ami elválasztotta egymástól a két fiút.
- Idefigyelj, nem tudom mit akarsz tőlem. De ha kiderül, hogy a semmire pazaroltam az értékes időmet akkor én--
- Akkor mi lesz? Áthajtasz rajtam a motoroddal? Ráveszed az egyik csicskádat, hogy zsaroljon meg?
- Te kis.. - Minho idegesen ropogtatta az ujjait.
- Oh, kímélj meg ettől. - kuncogott Jisung. - Ez egy hiba volt. Elmehetsz, engem nem érdekel. - az idősebb erre keresztbe rakta a kezeit.
- Tényleg? Nem érdekel? A legtöbb ember sírva könyörög azért, hogy maradjak.
- Felőlem elhúzhatsz a francba és hidd el egyetlen könnycseppet sem fogok ejteni utánad. - Jisung egyik kezével a pultra támaszkodott, egyenesen Minho szemeibe bámulva. Meg akarta mutatni, hogy őt ugyan nem rémíti meg a fiú közelsége. - Túl értékesek a könnyeim ahhoz, hogy egy ilyen playboyra vesztegessem őket.
Minho végignyalt ajkain, majd a fiú nyakában lógó névkártyánál fogva közelebb rántotta magához Jisungot.
- Neked fuckboy. És hidd el bébi, könyörögni fogsz érte, hogy maradjak. - suttogta egyenesen a szőke fülébe.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro