02
- S-sziasztok, miben segíthetek?
Felix mindig udvarias volt a vásárlókkal. Még csak egy hete dolgozott az üzletben, ami látszott is rajta. Remegő kézzel adta oda a visszajárókat, izgult, nehogy elszámoljon valamit, a dadogásáról pedig ne is beszéljünk. Szerencsére a bája és kinézete elfeledtette a vevőkkel ezeket. Egyik munkatársa, Hyunjin szerint a lányok többsége csak Felix miatt járt a boltba.
- Ne mond már ezt mindig! - nyavalygott Felix, apró kezével nagyot csapva a pultra.
- Nem miattam jönnek!!
Hyunjin csak kinevette.
- Nézd csak meg a számlálót, sose voltak ennyien, amíg ide nem jöttél.
Felix lebiggyesztette ajkát. Enyhén elpirult, mikor meglátta maga előtt a sok lányt, akik mind arra vártak, hogy a kasszához juthassanak. Ahogy Hyunjinra pillantott látta, ahogy az idősebb megcsóválja a fejét.
- Most mi az? Nem az én hibám, hogy ilyen aranyos vagyok. - kiáltotta a szőke.
A sorban álló lányok hangos vihogásba kezdtek, ami nevetésre bírta az idősebbet is.
- Olyan gonosz vagy Hyunjin!
- Mondj valami újat.
- Hé te kis— Oh szia, bocsi a várakozásért. - Felix hangja egyből megváltozott, ahogy egy új vásárló lépett a pénztár elé.
Az igazat megvallva, a fiú tudta magáról, hogy aranyos. Kit áltatott, nagyon jól nézett ki, amit imádtak a lányok.
De Hyunjin? Nos, ő maga volt a tökély. Sose értette, hogy miért nem tapadtak rá a lányok. A fiú biztos volt benne, hogy munkatársa mind a tíz ujjára talált volna egy barátnőt.
- Összesen 23 dollár 72 cent lesz. 24 dollárt kaptam, szóval 28 cent visszajáró. Köszi, hogy itt vásároltál, további szép napot.
A sor elfogyni látszott Felix előtt. A fiú hálát adott az égnek, már falra mászott a lányoktól akik állandóan kérdezgették, hogy van-e barátnője vagy egyenesen a telefonszámáért esedeztek.
Félreértés ne essék, mindegyikőjük elbűvölő volt a maga módján. Ahogy elpirultak mikor közelebb mentek a kasszához és közben az ujjaikkal játszottak. De akármennyire voltak csinosak vagy aranyosak, Felix biszexuális volt. Egyik fele valahol mélyen a lányokhoz vonzódott, míg a másik fiúk után sóvárgott. Ezt persze senki se tudta róla, inkább megtartotta magának.
A Hyunjinnal való találkozását sose fogja elfelejteni. Borzalmas volt. A fiú állandóan valami hülyeséget mondott például 'ó baszki, eltörtem a kasszát, nyugodjon békában'. Először képtelen volt megszokni a hülyeségeit, azóta persze alkalmazkodott hozzájuk és már egészen hozzászokott a barna hajúhoz. Barátokká váltak és Felixnek ez így tökéletes volt.
- Hé nem jössz később találkozni Channal? Ugyanakkor van szünetünk.
- Persze, miért ne. - bólogatott Felix.
Pár órával később végre elkezdődött a jól megérdemelt szünet. A fiúk a boltból kilépve egy gyorsétterem felé vették az irányt. Miközben a kajálda felé igyekeztek, Felix szeme megakadt egy ismerős arcon a tömegben.
- Hé Jisung! Mi újság? - mosolyogva lépett a szőke fiú elé.
- Semmi különös. Elküldtek innivalót venni a főnöknek meg a többieknek. Amúgy is kellett már valami cukros dolog, kezdtem érezni az elvonási tüneteket. - nyögte Jisung, ahogy igyekezett nem elejteni a négy ital közül egyet sem.
- Jó lenne ha velünk tartanál. Összeszedjük Chant aztán elmegyünk enni. - mondta Felix kedvesen, a másik szőke megrázta a fejét.
- A munka az munka. Megyek, mielőtt még kirúgatom magam. - sóhajtotta. - Viszlát később.
- Szia. - mondta Felix integetve. Hyunjin csak csendben felmutatott egy békejelet.
Jisung a Hot Topic felé vette az irányt. A bolttól nem messze hallotta, ahogy Changbin és Woojin vitatkoznak valamin.
A szőke nem volt meglepve. A két fiú egyszer azon is összeveszett, hogy a halak meg tudnak-e fulladni vagy nem.
- Hé! Ha nem fejezitek be ezek a turmixok a kukában fognak landolni. - szakította félbe őket Jisung.
A két fiú egyszerre fordult felé.
- Végre itt vagy. Képzeld, Mr.Binnie binnie új szerelmet talált magának. - vigyorgott Woojin.
A fekete hajú egy gyilkos pillantással illette.
- És ki az?
- Eperke. - nevetett a legidősebb. Changbin már a haját tépte idegességében.
- Nem ez a neve.
- Akkor mi? - kérdezte Jisung izgatottan, miközben átadta a fiúknak az italokat és nagyot kortyolt a sajátjából.
Changbin egy kis ideig nem válaszolt. Zavartan nézett félre, mikor tekintete találkozott Jisung kíváncsi szempárjával.
- A-azt nem tudom.
A szőke félrenyelte a turmixát és nagy köhögések közben nevetett a zavarban lévő barátján.
- Nem tudod a nevét? Ne már haver.
- Ha nem kerülnék börtönbe már rég megfojtottalak volna. - a fenyegetésre Jisung csak a szemét forgatta.
Már hozzá volt szokva az ilyen kijelentésekhez a fekete hajú részéről.
- Hol dolgozik?
- A Claire's-ben. - mondta Woojin, Changbin szégyenlősen bólintott.
Jisung kortyolt egyet a turmixából, miközben elgondolkodott.
- Oh, ismerek onnan két fiút. Egy osztályba járunk. Egész jóban vagyok velük.
A fekete hajú szemei egyből felcsillantak.
- Tényleg? Fasza, elmondod hogy hívják?
Jisung a fejét kapkodta a két fiú között. Az eper Hyunjinra emlékeztette, mivel a fiúnak mindig enyhén piros volt az arca és az ajkai mindig rózsaszínben tündököltek. Szinte biztos volt benne, hogy igaza van. Ráadásul Hyunjin meleg volt. Vele ellentétben Felix maga volt a heterók megtestesítője. Legalábbis a fiú szerint.
- A neve Hyunjin.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro