Changbin egészen eddig utált dolgozni. Ám mikor észrevette, hogy a munkahelyével szemben lévő Claire's-ben egy új, meglehetősen aranyos fiú kezdett dolgozni, már nem tartotta annyira rossznak a mindenféle banda mintás pólóval és zenei albummal telipakolt helyet.

Az ismeretlen fiú szőke haját rózsaszín melír csíkok díszítették, melyek miatt kitűnt a tömegből. Nagyjából egy hete dolgozott az üzletben, de Changbint túlságosan érdekelte a titokzatos fiú. Beszélni akart vele, ám képtelen volt nyitni a fiú felé.  

Hogy is tehette volna? Hisz annyira béna volt. Úgy nézett ki, mint egy menthetetlen emós, túl ijesztő volt. Jisung is megmondta neki. - A tetkóddal és a nyelv piercingeddel csak elijesztenéd szegény fiút.

Az igazat megvallva Changbin néha tényleg kiérdemelte volna a legutálatosabb arckifejezésért járó díjat, máskor pedig egy arrogáns seggfejként viselkedett. 

És a fiú? Ő maga volt a tökély. Túl tökéletes volt Changbinhoz. A lehető legédesebb mosoly, gyönyörű arc és apró kezek. Olyan kicsik, hogy belefértek volna akárkinek a tenyerébe. Ettől a gondolattol Changbin legszívesebben a párnájába üvöltött volna.

- Már megint bámulod, kezd ijesztő lenni. Vigyázz, a végén még rajtakap. - mondta Woojin sóhajtva, miközben egy adag pólót hajtott össze.

Changbin arcát elöntötte a pír. Az idősebb próbálta visszafogni nevetését, ritkán látta ilyen zavartnak a fekete hajút. 

- Láttad már a mosolyát? Asszem elvesztettem az összes 'uwumat' pedig azt se tudom, ez mi a szart jelent. - nyavalygott Changbin, miközben tekintete ismét a kasszában dolgozó fiúra tévedt. 

- Akkor menj és beszélj vele. Ártani nem ártasz vele. Lehet, hogy ijesztően nézel ki, de attól még nem vagy ijesztő. Van különbség. - magyarázta Woojin és mennyire igaza volt. 

Changbin sóhajtott. - És mit mondanék neki? 'Bejösz és mindig utánad leskelődök munka közben.' Ugye milyen romantikus? - mondta szarkasztikusan. 

Woojin megforgatta szemeit. - Jisung egy osztályba jár vele. Megkérhetnéd, hogy legyen a szárnysegéded.

Changbin hitetlenül vonta fel szemöldökét. - Jisung? A szárnysegédem? Szerintem azt se tudja mit jelent. 

A fekete hajú mondatára Woojin csak vállat vont. Összehajtotta az utolsó pólót a kupacból, majd Changbin felé fordult. 

- Megkérdezheted tőle vagy búcsút inthetsz Eperkének. - bökött a fekete hajú kiszemeltjére túloldalt. 

- Te most komolyan le Eperkézted?

- Igen. És most jobb, ha dolgozol, mielőtt a főnök észrevesz. - Changbin sóhajtva nézett a rendetlenségre, ami a polcon uralkodott. Elkezdte a kacatokat egyesével leszedegetni és szétválogatni, hogy aztán rendezetten rakja őket a helyükre. 

- Egyébként hol van Jisung? Szüneten vagy...? - kérdezte a fekete Woojintól egy kis idő elteltével. 

A fiú megrázta a fejét. - Innivalót hoz nekünk. A főnök mondta neki. 

Changbin egy halk 'oh'-t hallatott. - Bárcsak szünet lenne.

- Ja. Alig vannak vevők és minden olyan unalmas. - helyeselt az idősebb. - De legalább fizetnek minket.

- Az egyetlen ok amiért itt vagyok, mert fizetnek érte. - mondta a fekete hajú, majd elmosolyodott. - Oké, mióta itt van az a fiú, nem is olyan rossz.

- Nem is ismered, de már teljesen belezúgtál. Mi van ha túrja az orrát? Mit csinálnál akkor? 

Changbint kirázta a hideg. Fúj. 

- Akkor... nem tudom! 

- Reménytelen vagy!

- És veled mi van? Nem neked jön be a srác, aki a Nike boltban dolgozik? - vágott vissza Changbin. - Nem is értem mi a faszról beszélsz.

- Hé! Vigyázz, hogy beszélsz! É-és mi van hogyha igen? Bajod van vele?

- Igen! Te is alig ismered.

Woojin csak a szemét forgatta. 

- Vannak vele közös óráim és már többször beszéltünk. Channek hívják, csak hogy tudd.

- Oh ne haragudjon Mr. Kim. Igazán sajnálom amiért a kiszemeltje úgy néz ki, mint egy kibaszott kenguru göndör hajjal.

Woojin lekapott egy pólót a polcról és Changbinhez vágta. 

- Kuss legyen! A te kiszemelted meg Epreskertben él a barátjával, akit Szilvapudingnak hívnak.

- Ő NEM EPERKE, A ROHADT ÉLETBE MÁR! 

- RÁNÉZEK A HAJÁRA ÉS KEDVEM TÁMAD AZ EPERKE FŐCÍMDALÁT ÉNEKELNI. SZOKJ HOZZÁ!