Olvasó szemszöge

Már a felnyergelt lovakkal vártam. Mikasa pedig az istálóbam pucolta a lovát.

-Név talán nem vagy jól?

Kérdezte mialatt tüzetesen végig mért. Éreztem persze, hogy ideges vagyok. Gondterhelten fújtam ki a levegőt.

-Butaságot csináltam. Nem is kicsit.

-Elmondtad a törpe hadnagynak, hogy szereted?

Megráztam a fejem.

-Kijelentettem, hogy "azt" szeretném.

-Tekintve, hogy nem kell súrolnod valahol ezt a putrit...nem lehet annyira nagy baj.

-Igen de...

-Figyelj Név, nem hülye annyira. Biztosan tudja, hogy mire számítson.

-Olyan ostobának érzem most magam.

Mondtam, de Mikasa nem válaszolt csak sarkon fordult. Értetlen néztem amíg az orrom meg nem csapta a Heichou illata.

-Induljunk kölyök.

-Igenis...

Ez egy komoly vicc. Előttem megy és nem hozza fel a dolgot? Hülyeséget csináltam vagy csak álmodom. Hosszú hosszú monoton, csendes menés után megérkeztünk. Az egység tényleg elhanyagolta ezt a helyett. Most se lennénk itt, ha nem akarnának vadász versenyt rendezni. Tuti, hogy én passzolom. Inkább meglátogatom Annie-t a központban.

-Név a padláson kezdj! Majd én is megyek.

-Rendben.

Felmentem és ahogy Heichou parancsba adta. Elkezdtem takarítani, kitártam az ablakok mindkét szárnyát. Leporoltam és lemostam mindent. Már az első emeletet is kivégeztem, mikor elhatároztam, hogy megkeresem Levi-t. Hamar meg is lett, a kivikszólt étkezőben ült az egyik asztalon.

-Heichou, végeztem a felső szintekkel.

-Akkor készen vagyunk.

Nem mondott semmi mást, sőt nem is nézett rám. Ránk ereszkedett a kínos csend.

-Készítek egy csésze teát.

Elindultam a tűzhelyhez, de a csuklómnál megfogta a kezem és a maga alá tepert a földre. A szívem kihagyott, ahogy azokba a csodaszép acél íriszekbe néztem.

-Heic-hou?

-Név amit ma mondtál, tudom hogy komolyan gondoltad. Magam is akarom, de nem várok el mindent egyszerre. Azóta szeretlek Név, hogy a kezem alá kerültél. 

Csak hallgattam, azokat a bűvös, melengető szavakat. A könnyeim pedig patakokban folytak.

-Én is szeretlek téged...Levi.

Sírtam föl, te pedig halványan mosolyogtál. Pillanatokon belül az ajkaink forrón falták a másikét...Egyre kevesebb textil takart minket. Mikor az ujjaid utat találtak a lábaim között, teljesen beleszédültem. A cselekedett miatt is zavarba voltam, de ahogy minden percben figyeltél engem csak fokozta ezt az érzést. Ezt az estét öröké az emlékeimbe, a szívembe véssem. Ahogy egybeolvadva...egy ritmusra mozdulunk. A szíveink egy ütemet diktálnak. Minden pillanata belém égett. Drága Heichou.