- Jól játszol, kölyök. De a figyelmetlenséged a veszted. Sakk matt. – döntötte le a férfi a fehér királyt.
- Ó, susnyi. – adott hangot nem tetszésének a lány.
Rivaille elmosolyodott [Név] reakcióján és összeszedve a bábukat, helyére tette a táblát. A lány csendesen elmélkedett. „Gyönyörű a mosolya. Tele van élettel és irtó szexivé teszi". Szótlanul tanulmányozta a férfi markáns, mégis finom vonásait. Korábban azt mondta, sosem kezdene ki vele, amiért az alárendeltje, de ez nem jelenti azt, hogy fordítva nem lehetséges.
- Mondták már magának, hogy mocsok jóképű? – kérdezte, ezzel magára irányítva Rivaille minden figyelmét.
Összehúzott szemöldökkel nézett a lányra, ki felállva székéből ment hozzá egyre közelebb olyan lassúsággal, mint egy prédájára vadászó macska.
– Ezek a széles vállak, a nem mindennapi izmok, a markáns vonások. – csúsztatta fel kezeit, átkarolva a férfi nyakát. Füléhez hajolt, vággyal teli hangon hallatta hangját.
– Akarom magát, Rivaille. A lány rátapadt a férfi nyakára, úgy hintette be lágy, apró csókokkal. A férfi a derekára tette kezét, hogy eltolja, mire a másik még erősebben kapaszkodott belé. Érezte, hogy nadrágjában tagja éledezni kezdett a gyengéd csókok hatására, elárulva őt. Megérzett hajába túrni egy kicsiny kezet, hátán borzongás futott végig. Beletúrt [Név] hajába, hogy eltávolítsa nyakáról a puha ajkakat. Azonban ahogy meglátta a kipirult arcot és a csillogó szempárt, nem volt képes uralkodni magán. Ajkára tapasztotta sajátját, kezét derekára helyezve húzta közelebb magához. Fogait végig szánkáztatta a lány ajkán apró harapásokként, mire a másik csak még jobban hozzá simult. Leengedte addig hajában túrkáló kezét a másik mellé, majd lejjebb, egészen a fenekéig. [Név] belenyögött a csókba, mire a kezek összeszorultak, megmarkolva őt. Rivaille a falnak tolta annyira, hogy háta teljesen a hideg lapnak simuljon, egyik kezét a lány térde alá vezette, felhúzva azt egészen a derekáig. Majd ugyanezt megcsinálta a másik oldalon is, míg már csak ő tartotta a könnyű testet. Elvitte egészen íróasztaláig. Türelmetlenül oldotta ki a lány ingének gombjait, majd olyan erővel dobta le magáról kabátját, hogy nem kellett volna sok és az anyag megadja magát. Léptek zaja ütötte meg a lány fülét. Azonnal eltépte magát a férfitól, ki ködös tekintettel nézett rá. [Név] gyorsan ellökte magától Rivaille - t, miközben semmi perc alatt rejtőzött el az asztal alá, a férfi pedig nagy karosszékében foglalt helyet, tollát kezébe véve, mintha még mindig dolgozna. A zavaró tényező Erwin volt. Rivaille legszívesebben megnyuvasztotta volna, de a combján fel – le haladó kezek nyugton maradásra kényszerítették. Beljebb tolta magát, hogy lehetőleg minél kevesebbet láthasson egyre növekvő problémájából.
- Mit akarsz, Erwin?
- A következő felderítő út részleteiről akartam veled beszélni.
A társalgás alatt hangja végig feszült és türelmetlen, az asztal alatt bújkálóból előtört az addig ismeretlen kisördög. Hangtalanul kicsatolta a férfi övét és lehúzta cipzárját, mire alig láthatóan kipattantak a férfi szemei. Érezte a kis kezet maga köré fonódni, ahogyan kiszabadítja a textil rabságából. Némán hallatott egy megkönnyebbült sóhajt azonban ez rögvest másba csapott át, amint megérezte maga körül a nedves melegséget. Belül harapdálta száját véresre, nehogy kiadjon egyetlen hangot is. Mikor befejezték, durva hangnemben küldte ki Erwint mondván, hogy szeretné befejezni munkáját, ha már ennyit sózott rá, úgyhogy a szőke férfi elhagyta a szobát. Rivaille levezette kezét a lány fejére, kiengedve halk sóhajait. Belemarkolt a [szín] hajzuhatagba hogy ő diktálhassa tovább a tempót. A végső pillanatban lökte el magától a lányt így csupán tenyerébe mehetett el, szeme felakadt az érzéstől. [Név] kibújt a bútor alól és egyenesen az ölébe ült, újabb csókra hívva. Rivaille feltette őt az asztalra, lerángatta nadrágját, sajátját pedig combközépig letolta. A lány térde alatt támaszkodott az asztalnak, nagyobb terpeszbe kényszerítve az alatta lévőt. - Mit művelsz velem, te boszorkány?
- Semmi olyat, amit nem szeretnél. A férfi egy pillanatig hezitált. "Ízléstelen lenne az asztalon csinálni." - figyelmeztette fejében egy kis hang. A kecses derekat átfogva, biztos kézzel tartva vitte át a terpeszkedő franciaágyra. A párnák közé engedte a könnyű testet.
- Volt már részed ilyesmiben? Csendes, nemet intő fejrázás volt a válasz. [Név] összeszorította ajkait, eltűntetve a csókoktók kipirult, duzzadt párnácskákat. Rivaille lassabbra véve a tempót tapadt rájuk újra, egyik kezével megtámaszkodott a lány feje mellett, míg a másikkal gyengéden kezdte masszírozni a telt kebleket. Férfiassága fájt a beletótuló vértől, megmaradt akaratának köszönhette, hogy nem esett a másiknak. Fokozatosan haladt egyre lejjebb, újabb és újabb hangokat kicsalva [Név] torkából. Hallotta a meglepett sikkantást, mikor megtalálta ölét, megízlelve nedvét. Felemelkedett, ujját szája elé tette, jelezve neki, próbáljon minél halkabb lenni.

A lány bólintott. Rivaille elemelkedett a vágytól égő testtől, bezárta az ajtót, elhúzta a függönyt és elfújta a bent égő gyertyákat. Egyedül a Hold sápadt fénye adott világot az elsötétült szobának. Ledobta magáról ingét, felfedve az izmos, szikár testet. Az ágy szélére ülve szabadult meg nadrágjától. Elhelyezkedett a hosszú, feszes combok között, melyeknek gazdája epedve várta, hogy újra a férfi közelében érezhesse magát.
- Lehet, hogy fájni fog. De lazíts és nem lesz gond.
[Név] bólintott. Beletúrt az ében tincsek közé, lehúzva a férfit egy forró csókra. Megérezte Rivaille kezét lent matatni. Belenyögött a csókba, mikor megérezte az első ujjat magában. Nemhogy ellazult volna, csak még inkább feltüzelve érezte magát. Az elsőt követte a második, majd a harmadik, míg [Név] - et/át megrázta egy pillanatnyi fájdalom. A férfi megtörölte kezét egy régi, kissé rongyos törölközőben, melyet mindig az éjjeli szekrénye fiókjában tartott. Nem akarta összekenni vele sem az ágyat, sem kedvesét. Elégnek tartotta, ha a lepedője lesz véres. Férfiasságát a remegő lány szemérméhez dörzsölte. A lehető legtöbb ideig akarta elnyújtani az előjátékot.
- Ne kínozz.
[Név] hangja remegett a benne tomboló vágytól. Rivaille újra ajkára hajolt. Egyszerre mindig aprókat lökve vezette magát a lányba egyre mélyebbre, nehogy felsikoltson az új, hirtelen jött érzéstől. Mikor már teljes hosszát elmerítette, egy rövid idő erelyéig benne maradt, had szokja. Lassan ringatta csípőjét. Ujjait a lányéba fonta, úgy tartotta az ágyon kezeit. Izgatta a szűkösség, melyet maga körül érzett. [Név] halkan nyögdécselt alatta, a kezdeti feszítés könnyedén csapott át élvezetbe. A férfi hátára vezette kezeit, úgy húzta közelebb magához. Ahogy testük összesimult, érezte az izmok játékát. Kicsit jobban megemelte lábát, még jobban magába fogadva a termetes tagot. Rivaille eltemette nyakában arcát, férfias morgások, nyögések hagyták el száját. Belemarkolt a fekete toncsek közé, kirántva a férfit nyakának rejtekéből. Ajkára tapadt, kiengedve magából egy hangosabb nyögést. Megmerevedett a mozdulatban, ujjai összeszorultak, karmolásnyomokat hagyva a kisebb hegekkel tarkított háton. Lábujjai görcsösen hajoltak be, lábait összeszorototta a férfi csípője körül, szemhéjait leszorítva tartotta. Rivaille megérezte maga körül a heves pulzációt. Tudta, mit jelent. Nem hagyott megnyugvást a lány számára. Felgyorsította a tempót. A pulzáció nem nyugodott, a karmolásnyomok szaporodtak, a hangok erősödtek, de már nem érdekelte. Érezte az alhasában formálódó csomót. Ráharapott a finom bőrre, megszívva hagyta ott foga nyomát. Hirtelen mozdulattal felrántotta [Név] - et/át az ölébe. A lány kifeszült, hátában kissé homorított. Rivaille szorosan szorította magához. Férfias hörgést hallatott. Alhasából eltűnt a csomó, szeme felakadt, forró élvezete megtöltötte a lányt, összekeveredve annak saját nedvével. Egymás vállába borulva pihegtek, testükön verejtékcseppek gyöngyöződtek. Rivaille gyengéden visszafektette kedvesét a puha párnák közé. Kihúzódott, mire [Név] kissé megrázkódott. Érezte, hogy élvezetük kevert folyadéka lassan távozik kifelé, arcára grimasz ült ki a kellemetlen érzéstől. A férfi magához húzta, kezét arcára simítva hívta egy fáradt csókra. Gyengéden becézte a duzzadt párnácskákat. Ujjait felvezette a [szín] hajzuhatagba. Lassan lenyugodtak a kedélyek. [Név] Rivaille vállgödrébe fektette fejét, kezét átvetette a férfi hasán. Az idősebb már aludt egy ideje, mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt. Szája enyhén nyitva volt, dorombolás szerűen szuszogott. Tincsei rendezetlenül tapadtak homlokára, vagy simult hátra. A Hold megvilágította testüket.
- Sakk - matt, Rivaille. - suttogta a csendes éjbe.

Ez a csoda nem a saját írásom hanem @Angel_Coropal tisztelt meg vele, hogy nálam legyen megosztva. Nekem leírhatatlanul tetszett. Remélem neketek is!😁