Egy csendes, borongós napon történt mikor a Felderítőegység parancsnoka és hadnagya betért egy Trost körzeti kocsmába. A hely mindig tiszta, rendezett volt, sosem voltak balhék.

Levi egyáltalán nem örült, hogy itt kell legyen. Nifa a húgom intett, hogy menjek mert ő nem bírja sem a katonai rendőrség sem felderítőegység tagjait. Nem is kellett kimennem Erwin mindig kávézik. Feketén, három kanál cukorral. Levi pedig teázik. Pár perc alatt kész is lettem.

-Jó estét, parancsoljanak urak.-mosolyogtam

-Köszönjük (név) annyira örülök mikor te vagy itt. -mondta Erwin parancsnok a egyik tincsem kezdte tekergetni.

-Mindig nagy öröm Önt itt látni parancsnok, de ha nem haragszik dolgom van.-fogtam menekülőre hiszen van apám, még ha ez most gorombán is hangzik.

-(Név) nem csatlakoznál inkább hozzánk, apád amúgy is jó barátom. Nem lenne problémája vele.

Erre egy halk kuncogást ejtettem ami nem kicsit volt gúnnyal áztatott. Megfogtam a kezét és vissza tettem az asztalra. Mindez alatt Levi hadnagy figyelmesen követte az eseményeket.

-Parancsnok ezzel tisztában vagyok, de nem kívánok csatlakozni.

Ott hagytam őket kis idő elteltével Nifa jött oda hozzám, hogy olyasmit hallott tőlük mint

"Erwin magadnál vagy? Alig 16 éves ez a kölyök, felfogtad?!"

"Levi az apja nem bánná a dolgot."

"Attól még nem lesz idősebb, a picsába Erwin."

"Neked is tetszik nem, Levi?"

"Szép, a vak is látja."

-Tudtam, hogy tervez valamit a vén kéjenc. Ez már tőle is sok.

-Nővérem ne beszélj már így apáról, nem járnál rosszul Erwin parancsnokkal.

-Mondja aki kiszolgálni sem szereti őket.-forgattam a szemeim.-Kimegyek rágyújtani.

A hideg szél kicsit csípet, de nem zavart annyira. Az agyam továbbra is kattogott. Mármint komolyan mi a fenét akar tőlem egy 32 éves férfi. Oké persze értem a dolgot. Apa így akarja bebiztosítani magát. Majd biztos pont ahhoz a szőke kéjenchez megyek akkor már inkább, de úristen Ő se fiatal.

-Név!

-Apa, most mit vétettem? -kérdeztem elnyomva a cigarettám.

-Azonnal vedd le a kötényt és riszáld magad Erwin-hez!

-Még mit nem! Lehet, hogy a barátod...

-Ne kelljen megismételjem!

Nem akartam ellenkezni így az öregem képébe vágtam a kötényt. Nifa kicsit idegesen nézett mire csak legyintettem. Ahogy közeledtem Erwin tekintette végig csak rajtam pihent, vele szemben Levi sokkal szolidabban tette. Sík idegen foglaltam helyett közöttük.

-Örülök, hogy meggondoltad magad (Név).

Fogta meg a kezem Erwin és megcsókolta. Enyhe fintor tört elő belőlem amin a hadnagy lopva somolygott.

-Mertem volna ellenkezni apámmal.-villantottam egy enyhe mosolyt.

Kicsit a szívére vette a dolgot az említett személy pedig csatlakozott hozzánk.

-Drága lányom az oka amiért a Parancsnok és a Hadnagy itt van, hogy kiválaszd ki vesz feleségül.

-Mi!!!-fakadtam ki.

-Kiválasztod vagy válasszak én?!

Apám ezen mondatára Erwin szeme megcsillant ami kicsit sem volt ínyemre. Még jobban szorította a kezem ami gyors válasz adásra késztetett. Nifa is csatlakozott hozzánk. Lenyelve a gombócot elővettem a jobbik énem.

-Megtisztelnél azzal, hogy feleségül veszel Levi Hadnagy?

A helyzet a következő lett. Erwin végre elengedte a kezem, apám lenyugodott. Levi pedig legalább olyan döbbent volt mint én csak nekem a vörösödést is viselnem kellett.

-Akkor ez eldőlt, ismerkedjetek. Mi meg Erwin gyere inni.

Miután elmentek Levi hadnagy arcán furcsa érzelmek cikáztak.

-Szóval nem is dönthetsz, hogy akarod-e ezt az egészet?

-Nem. Csodálom, hogy megengedte a szarházi, hogy válaszhasak.

Néztem az acél íriszekbe. Átnyúlt az asztalon alig pár centire megállt a kezemtől.

-Menjünk innen. Nincs kedvem tovább elviselni, hogy bámuljanak.

Megfogtam a kezét ami nem volt ellenére, úgy mentünk fel az emeletre.  A lépcső fordulóban is hallottam apám öröm vigadását.

A szobámban Levi egészen felszabadult lett magához képest is. A kabátját lerakta a székre és kibújt a lábbelijéből majd leült az ágyra. Becsuktam az ajtót és lassan társultam mellé. Féltem, nem nézett rám hanem a szobát járta körbe a tekintette.

-Ezeket mind te rajzoltad?-nézett végre rám.

-Igen, mással nem nagyon lehet elütni az időt.

Felvette a füzetet a padlóról és elkezdte lapozgatni. Ezek mind a vendégről vannak. A vendégekről.

-Azok nem olyan érdekesek.

Hebegtem, de már lapozott én meg a kezeimbe temettem az arcom. Meglepettségének még hangot is adott mikor saját portréjával találta szembe magát. Letette a füzetet és határozottan lefejtette a kezem az arcomról ami égett. Neki azonban egy halovány píren kívül semmi sem látszott az arcán.

Az orraink összeértek és lassan puha csókot váltottunk amitől megremegtem. Eldöntött és magához vont.

-Nem egyszerre várok el mindent.

Morogta a hajamba, én meg újra szerettem volna csókot kapni. Hozzábújtam érezve minden porcikájának rezdülését.

-Ha így csinálod nem biztos, hogy betartom.-folytatta

-Szeretnél?-kérdeztem szinte suttogva, mire felvonta szemöldökét.

-Te szeretnél?-indult le a ruhám gombjain.

Bólintottam s elvesztünk egymásban. Pár óra elteltével a paplanok között, kócosan beszélgettünk. Nagyon sok mindent megtudtunk egymásról és az érzéseinkről. Persze apám szokásához híven rátört a szobára.

-Látom jól haladtok!

Ennyi után megint ketten maradtunk. Levi hanyatt dobta magát és nevetni kezdett. Annyira aranyos volt tőle, még sohasem hallottam nevetni ezelőtt.  Én is követtem a példáját és jóízűen nevettem majd a mellkasára fészkeltem magam.