Miért utálom? Mert idegesítő. Mert bosszantó. Mert önelégült. Mert semmi mással nem tud foglalkozni csak, hogy Eren-nel versenyezzen. Jean mindent képvisel amit rettentően utálok. Mindenki tudja, hogy Mikasa szerelmes Eren-be és mindenki tudja, hogy Jean szerelmes Mikasa-ba. Csak ez a három nem tudja, hogy ebből nem lesz semmi. Kész téboly, hogy szerelmes vagyok egy olyan emberbe akit tiszta szívből utálok.

-Név! Pucoljátok ki Kirstein-nel az istállókat.

Dobta oda a hadnagy. Persze bólintottam, Ló pofa meg elkezdett visszakérdezni. Miért megint Ő? Bla bla bla. Erre picsán rúgtam.

-Fogd már be! A Hadnagy parancsot adott. Inkább haladjunk.

El is indultunk, jó lár lépéssel lemaradva jöttél mögöttem.

-Név téged tényleg nem bosszant, hogy mindig mi kapjuk ezt a feladatott?

-Nincs mit csinálni. Ha ellenkezel Rivaille megbüntet ahhoz pedig nincs kedvem. Emlékszel mikor egy hete összeverekedtettek Eren-nel?

Pillantottam hátra, Jean pedig a bal orcáját simogatta.

-Kiverte az egyik fogam.

-Na ezért nem problémázok, inkább megcsinálom kúsban.

-Jogos. Név szerinted Eren is szereti Mimasa-t?

-Jézusom Ló pofa, komolyan?

-Ne hívj így!

-Mint egy testvért, bár Mikasa is inkább az anyjaként viselkedik lehet szerelmes is, de Eren nem érezz így. Azért nem is érti mikor féltékenykedsz.

-Már igazából kicsit kiábrándultam, de az a lány aki tetszik pont olyan passzív mint Mikasa.

Megérkeztünk az istállóhoz és elkezdtük a munkát. Mikor végeztünk gyorsan lemosakodtunk az itatóknál, ilyenkor úgy sincs itt senki és amúgy se vagyok szégyenlős.

-Ki a szerencsés? Megmondtad már neki?

-Próbáltam többször is, de mindig lerázz. Például takarodó előtt mindig a tetőn van és onnan gyönyörködik a csillagokban.

Hatás szünet alá estem. Csak én szoktam...Oda jött és a fának nyomva a kezeim lefogva puha puszit nyomott a számra. A csupasz bőrünk ahogy összeért égetett. Rák vörösek voltunk. Tulajdonképpen semmi értelmes nem jutott eszembe, elmosolyodtam.

-Hó paci.

Vigyorogtál és az ajkaid ismét az enyémnek nyomtad. Finom csók volt. Rivaille üvöltése rángatott vissza a valóságba. Szétugorva öltöztünk amíg Ő üvöltözött.

-Takarodjatok felmosni a folyosókat!

Elpattant a cérna és hangos röhögőgörcs kapott el, majd Jean-t is. A hadnagy pedig elviharzott. Egészen az estig súroltunk, elmaradt a csillagok kémlelése, de a szobádba azért beszöktem.