Itt vagyunk végre itt vagyunk Shinganshina-ba. Bár a veszteségeink épp ésszel felfoghatatlanok, de megcsináltuk. Ö túl élte, az emberiség legerősebb katonája. Akiért reszketek. Lementek Eren házának pincéjében így most mi maradtunk fent.

Már 6 éve vagyok Felderítőegységnél, 22 éves vagyok. 10 év telt el mióta megpillantottam apám fogadójában a Red Rose-ba, Trost körzet peremén. Fekete teát kért, de mi azt csak keveseknek szolgálhattunk fel. Fintorral ment ki, én pedig friss levegőre hivatkozva mentem utána mert tudtam ki.

-Levi.-suttogtam

Megfordult, rám emelte acélkék íriszeit. Persze elég is volt ez az egy pillantás a 12 éves szívemnek, hogy elvarázsoljon. Oda sétáltam hozzá.

-Mit akarsz kölyök?-kérdezte

"Kölyök "? Hát persze elvégre Ö 24 éves, de nem érdekel. A kötényemből elővettem a nálunk oly jól ismert filteres tea füvet és felé nyújtottam. Meglepettségét ezúttal nem tudta tagadni. Tudta mi, hiszen ennek a teának van a legerősebb aromája.

-Kérlek, vigyázz magadra Levi.-motyogtam pipacs piros arccal.-Legyen a mi titkunk, mert ha kiderül abból bajom lesz.

Nem érkezett szóval mert meghajoltam és már szaladtam is vissza a bárba. Nem láttam a bárban többet csak akkor mikor 16 évesen csatlakoztam az egységhez. A drága jó öreg pedig mindig küldött teát, hogy jó dolgom legyen. Bár Ö sosem hozta fel, hogy ismerne.

-(Név)-Chan Gyere velem!-szólt fagyosan, én pedig az emlékre elpirultan követtem.

-Hadnagy, szeretnék kérdezni valamit. Már régóta szerettem volna és most még sem patkoltam el szóval...

-Ne szarozz! Térj a lényegre.-halad le a pince lépcsőén.

Persze elhallgattam majd leértünk, becsuktam magam mögött az ajtót. A fáklyák fénye töltötte be a termet amit ég Eren és a többiek állítottak amíg őrködtünk fent. Megfordult, az acél szempár még csábítóbb volt így ebben a fényben. Az ajtónak dőltem keresve a szavakat, Ö pedig türelmesen várt ami meglepett.

-Pontosan tudom, hogy tudod ahogy én is mire számítsak...Levi. Tisztában vagyok vele, viszont azután te miért nem jöttél többet a Red Rose-ba? Tényleg annyira jelenléktelen voltam, hogy te ne is emlékezz rám egy kicsit is?

Ezen a ponton képtelen voltam állni a tekintetét, az arca semmit sem sugallt. Teltek a néma percek, alig hallhatón fújtam ki a levegőt. Legalább megpróbáltam.

-Bocsáss meg Hadnagy, hisz nem ezért hív...-kezdtem volna bele

-Tudod (Név)-Chan az ember nehezen képes megemészteni, ha az akiről fantáziál még csak egy kislány. Miután pedig bekerültél a csapatomba, nem akartam veszélyeztetni magunkat azzal ,hogy bele bonyolódjunk.

Felkaptam a fejem, Ö lesütötte és kis szünetet tartott.

-Aztán meg mindig volt valaki körülötted. Gondoltam mit akarnál egy öregembertől vagy hogy a gyermeki fellángolás elmúlt. Szerinted engem nem kínoz a vágy irántad?

Ezt vehetem valami szerelmi vallomásnak remélem, mert ha nem akkor nem sok értelme volt kibújni a ruhából. Oda sétáltam megállva előtte, a látványomra felkapta a fejét én meg persze újra bevörösödtem.

-(Név)-Chan-súgta halkan.

-Nem vagyok már gyerek! Nem akartam rajtad kívül mást! Szeretlek..,menthetetlenül és mióta állandóan a közeledbe vagyok arra vágytam, hogy miattad vergődjek végkimerülésig!

Mondtam el egy szusszal. Mintha vívódott volna magában úgy ráncolta homlokát, de tekintette az enyémet tükrözte a vágyat. Az állam alá nyúlt, hogy ne törhessem meg a szemkontaktust.

-Biztos vagy benne? Itt akarod, hogy megtörténjen? Egy mocskos pincében?

-Az hogy hol vagyunk nem érdekel, csak az számít hogy te legyél velem.

Egy halvány mosoly mellett ellépett melőllem és a köpenyét leterítette az asztalra. Visszafordult, rám pillantva kezdte lecsatolni a szíjakat. Félve? Nem inkább zavarban, de eltérdelve szabadítottam meg a szíjjaktól. Egyiket a másik után, az övcsathoz nyúlva ráemeltem a tekintettem. A kezét a csuklómra fonta és felhúzott. Átölelt és az ajkait az enyémnek tapasztotta. Finom mozdulattal simította a nyelvével, amitől elnyíltak az ajkaim. Tüzetesen térképezte fel a szám belsejét. Mintha csak bomba robbant volna annyira megszédített. Kellett pár perc mire visszacsókoltam aggódtam is, hogy talán nem vagyok jó benne. Fürkészve leste ahogy levegőért kapkodok, ahogy remeg a testem mert annyira bizsereg miatta mindenem.

-Alig értem hozzád.-hajolt közel ismét.

Átkaroltam a nyakát és követeltem az újabb csókom. Annyira hajtott az ismeretlen vágy, hogy az inge bánta pár gomb elvesztésével. A kezei a fenekemre csúsztak, simogatta majd belemarkolászott amitől belenyögtem a csókba. Felültetett az asztalra és innentől átvette a gyeplőt. Eldöntött megszabadítva a alsó ruházatomtól és végig vezette tekintetét rajtam.

-Tetszik?-döntöttem meg huncut mosollyal a fejem

Persze nem maradt el a villogó acél íriszek elégedett pillantása sem. Az ingét lassan levette, így végig futtathattam tekintettem a kidolgozott szikár testen. Ezt követte a nadrág és teljes meztelen csodálhattam a férfiassága peckesen állt. A vörösség újra ellepett a szám beharaptam ne nyögjek fel hangosan a látványra.

-"Tetszik"?-ismételte el a hangja...a hangja pedig játékosan csengett.

-Mit gondolsz?-felhúztam szétnyitva a lábaim és hát eléggé nedves voltam.

Fölém hajolt, én pedig lehunyt szemmel vártam hogy végre magamban érezzem.

-Még nem (Név)-Chan.

A melleim nedves puszikkal csókolgatta, halkan sóhajtottam. Főleg mikor a kezeivel felkúszott a combom belső részén. A kezei kicsit hidegek voltak ez csak akkor tűnt fel jobban mikor a puncim simogatta a szemérem szőröm picit húzgálva.

-Olyan hidegek a kezeid.-sóhajtoztam.

-Nem sokáig.-suttogta

Belém vezette az első ujját amitől megfeszültem kicsit, a másodikat is. Először csap simán ki és be járt velük. Nem hogy csillapodtam volna hanem még inkább akartam. Aztán ollózott velük és egy pillanatnyi fájdalom rázott meg. A karjaiba kapaszkodtam, Ö pedig várt kicsit.

-Így kevésbé fáj mintha a a farkamtól szakadna el.-mondta rekedten persze hisz Ö is fel van izgulva

Nem tudom miért, de olyan féltékeny lettem azokra akik szintén vele vesztették el és persze, hogy tudta mi jár a fejemben. Megcsókolt mélyen, lassan, kínzón. A férfiasságával simogatta a puncim, a combjaim remegtek. A hátába karmoltam kicsit aminek hatására a számba nyögött.

-Nem érdekel kivel voltál előttem! Csak tégy már magadévá Levi...Kérlek!-szerencse, hogy a pince mélyen van és ezt csak Ö hallhatja.

-Nincs visszaút (Név)-Chan.-súgta a számba és lassan elmerült bennem.-Az istenit, de szűk vagy.

-Levi...-ahogy kitölt az valami fantasztikus.

Átöleltem a lábaimmal, ködösen néztünk egymásra. Elkezdett körkörösen mozogni bennem. Kéjesen nyögtem. Majd fokozatos tempóval ki és be. Egyre sűrűbben remegtünk. Hangos sikoltással élveztem az első orgazmusom. Rám borult éreztem ahogy megtölt a forró magjával.

Rendbe szedtük mi magunkat, de mikor felmentünk mindenki feltűnően kínosan érezte magát. Hanji kivételével, mert Ö csak perverzen mosolygott. Levi ezt este felé megunta. Vacsoránál megfogta a kezem mire felé fordultam. A tekintette megigézett újra egész lassan csókba forrtunk.

-Úgy tudtam! Látjátok srácok!-visította Hanji, de minket ez sem zökkentett ki.

Babáim tetszett?