Olyan érzés mintha valaki megállás nélkül verné a fejem. Fáj, rohadtul fáj. Lassan kinyitom szemeim, rubin arany íriszeim pedig az ég kékjével találja szembe magát. Kellemes a szellő simogatja a bőröm. Oldra billentve a fejem látom csak meg, hogy hajón vagyunk. Hirtelen felpattanok és a szemem elé. Hirtelen magam előtt látom Armint, mikor kicsik voltak.

-Hidd el Shizuka, létezik az Óceán! Nagyon sok víz egy helyen.

Emlékszem az indulásunk előtti éjjel is erről áradozott, Eren és Mikasa pedig figyelmesen hallgatta. Nem tudták, hogy a vastag oszlop mögött Levi ülve, enyhe mosollyal az arcán hallgatta. Mikor észrevett felém nyújtotta kezét. Csendben melléültem, átölelt s nekem ez édes kevés volt. Kezem az arcára simítottam, hogy acél tekintette egybeolvadjon az én aranyoméval. S mielőtt ajkaink is összeforrtak volna egyetlen szót súgtam.

-Akarlak.

Vészjósló érzés rántott ki az emlékezésből, miben Levi forrón ölel újra. Hirtelen úgy éreztem figyelnek, így megfordultam. Igazam lett.

-Szarul festesz Reiner.

Mondtam és nekidőltem a hajó korlátjának. Elég kiolvashatatlan volt mint mindig. Noha a magam húsz évével sem tudok átlátni rajta. A szőke férfi jelent meg aki a Bestia óriás lehet. Az ajkaim kicsit elnyíltak, kísérteties a hasonlóság.

-Reiner most már mond el miért fontos ez a nő!

Parancsolta mire az áruló söpredék bólintott míg a szőke engem szuggerált.

-Zeke úr hasznára válhat mivel Levi hadnagy titkos kedvese már egy ideje és ami véleményem szerint fontosabb, Eren nővére. A neve pedig Shizuka Jaeger.

Elöntött a méreg ami a tekintetemből nyilvánvaló is volt, de higgadt maradtam. Viszonylag.

-Az öcsém a két kezével fog széttépni.

-Igen, lehet.

A szőke még nem beszélt, csupán nézett. Egy barna hajú nő lépkedett felém. Vontatottan mozgott, mint aki most mászott volna ki a sírjából. Megállt és körbe nézett. Fura tekintettel fordult el, csóválta a fejét.

-Ez a lány gyereket hord. 

Ezzel elment én meg igazából sok új infót nem kaptam. Már egy hónapja, hogy nem véreztem.

-Reiner, most menj és pihenj!

Újabb parancs s mint egy betanított jószág tette is a dolgát. Ketten maradtunk a fedélzeten. Kipirultan, zavartan vakargatta a fülét.

-Az én nevem Zeke Jaeger, az apámat Grisha Jaeger volt.

Várta a reakcióm s bár rimánkodtam, hogy ne legyen igazam most is az lett.

-Sejtettem, túl nagy a hasonlóság ahhoz, hogy véletlen legyen.

Vontam vállat, tulajdonképpen nem tudom miként reagáljak.

-Levi egy szörnyeteg.

-Ő is így gondolja rólad.

Hosszas csend állt be, éreztem a kisebb fájdalmaim ahol megsérültem. Ami sok mindenre emlékeztetett. Az arcokra, az utolsó kiáltásaikra. Levi eltorzult hangjára, ahogy parancsba adja a visszavonulást.

-Lemészároltad az embereim.

Folytattam fagyosan.

-Enged, hogy megmagyarázzam húgom. Nem olyan egyszerű ez az egész mint hiszed.

-Mint már tudod Shizuka a nevem. Egyenlőre maradjunk meg így Zeke.

Bólintott, leült és mesélni kezdett. Magáról, a családjáról és Marley-ről. A bátyámmal pedig nagyon sok mindenben egyetértettem, de ettől még Levi oldalán a helyem. Bízom benned Levi, Eren nagyon megfogsz döbbenni te is. Csak tudnám mi lesz Paradise és Marley ellentétének vége.