【Figyelem!】

Ez a rész a sok helyesírási hibán kívül még elrablást, említett öngyilkosságot és egy pár szadista hajlamot tartalmaz!

Have fun! •v•

Jungkook nem látott semmi mást, csak sötétséget. A puha anyagból arra utalt, hogy valamivel le van takarva szeme. Érezte, hogy kezei le voltak kötözve és tudta, hogy a szabadulásra nincs sok esélye. Nem tudta, hogy hol van, nem tudta, hogy hogyan és mikor került ide és az időérzékét is teljesen elveszítette.
Megpróbálta legalább a szemfedőjét ledobni magáról, de a mozdulata abba maradt egy hang miatt.

– Jungkook! – hallott meg egy izgatott, boldog hangot.

Jungkook először nem ismerte fel a hangot, így nem is nagyon mert megszólalni. Bár, legbelül tudta, hogy hiába tetteti magát úgy, mint ha még ki volna ütve, mert a másik személy már biztos látta, és tudja, hogy ébren van.

A léptekből ítélve, az a másik személy elkezdett közeledni.

Jungkook még mindig nem mert megszólalni.

– Kook, ne nézz hülyének, tudom, hogy ébren vagy. – csengett unottan. Ezután belecsípet Jungkook bőrébe. Kook akaratlanul is felszisszentett. Az előtte álló személy elkuncogta magát.

Pár percig csöndben voltak. Jungkook érezte, hogy őt mind végig figyelte a másik személy. Végül vette a bátorságot és megkérdezte:

– Hol vagyok? – kérdezte rémülten.

– Egy remek helyen, csak is csak velem. – simította meg a  kezét. Jungkook megrándult.

– Kivel vagyok együtt?

– Egy hatalmas csodálóddal, aki nem tudta elviselni a többi csodálót, így valahogyan eltette őket láb alól és elzárt tőlük. – Jungkook érezte, hogy a másik fél mosolyog. – Segítek: Park.

– Jimin? – szólalt meg megpepetten egyben még mindig rémülten. Nem akarta elhinni, hogy egy aranyos, kedves személyiségű fiú tette ezt vele.

– Boom! Talált! – kuncogott megint a fiú.

– M-miért? – Jungkook rémülten megkérdezte.

– Már mondtam. Nem szeretem, ha ribancok gyülekeznek körülötted, akik meg sem érdemelnek. – lehetett érezni, hogy Jimin megforgatja a szemeit.
– Tudod, Taehyung eléggé sokáig bírta a kínzásokat, de végül beleőrült.

– Ezért lett öngyilkos. – állapította meg könnyezve Jungkook.

– Imádom, hogy ilyen okos vagy! – csodálta Jimin.

Jungkook sírva fakadt. Jimin ezt mosolyogva nézte végig.

– Ne sírj. Nem szeretem, mikor szomorú vagy. Inkább örülj neki, hogy én majd helyettesíteni fogok mindenkit, akit szerettél. Hidd el, nagyon jól fogunk szórakozni! – megsimogatta Jungkook arcát, majd egy lágy csókot lehelt ajkaira.
– Örülök neki, hogy a legnagyobb csodálód lehetek Jungkook. – hajtotta a síró fiú vállaira a fejét.