Jungkook idegesen becsapta maga mögött az ajtót. Hiába közeledett a karácsony, ő neki ugyanúgy át kellet élnie minden családi veszekedést amit csak kaphat.
Leült az ágyára és az a kezeibe temette az arcát.
Egyedül érezte magát.
Úgy érezte, hogy senki sincs, aki mellette állna.
Legjobb barátja Jimin már 2 éve elköltözött a szüleivel Szöulból. Tudta, hogy erről nem Jimin tehet, hiszen őt direkt nem hagyták a szülei, hogy beleavatkozzon. És egyben azt is tudta, hogy hiába üzeneteznek és hívják fel egymást mindennap, attól függetlenül ugyanúgy magányos volt és hiányzott neki Jimin.
A gondolataiból a telefon vibrálása ébresztette föl.

„Park Jimin”

Jelent meg a képernyőn. Jungkook természetesen felvette.

– Szia! – köszönt bele a telefonba Jimin.

– Szia. – szólalt bele ő is gyengéden a telefonba.

– Minden rendben? – kérdezte.

Jungkook egy pár másodpercig gondolkozott a válaszán.

– Nos... Ja, persze! – Válaszolt bizonytalanul, miközben egy mosolyt próbált erőltetni magára.

– Most komolyan azt hiszed, hogy a legjobb barátodnak, aki több, mint legalább 10 éve ismer, tudsz hazudni? – Jungkook szórakozottan felnevetett egy kicsit.
– Egyébként – váltotta komolyabbra a hangját Jimin. – Hallom, hogy nem vagy jól.

Jungkook felsóhajtott, majd a hajába túrt.

– Én csak... Csak rohadtul hiányzol, tudod? – suttogta bele a telefonba. Jimin felsóhajtott.

– Nekem is te. – váltotta ő is gyengébbre a hangját. – Viszont, higgy nekem, amint megszerezzük azt a pénzt, elhúzunk innen a gecibe. Együtt.

Jungkook ráhajtotta a fejét a térdeire.

– Bárcsak most is itt lennél. – szólalt meg újra Jungkook. Érezte, hogy már sírás határán áll.

– És megint összetörnénk majdnem az összes díszt titokban, ahogy 8 évvel ezelőtt. – kuncogott fel Jimin.

– Pontosan! – Jungkook szórakozottan felnevetett.

Jimin idegesen felsóhajtott.

– Picsába, le kell tennem...
– Jungkook érezte, hogy megint feltölti őt az a kellemetlen érzés, amit még Jimin hívásai előtt szokott érezni. – Figyelj, ígérem, még majd este beszélünk.

– Rendben. – válaszolt röviden Jungkook.

– Szeretlek.

– Én is téged. – apróan elmosolyodot

Ezután Jimin kinyomta a telefont.

Jungkook fájdalmasan sóhajtva lefeküdt az ágyára, majd érezte, hogy könnyei lassan kezdettek folyni az arcáról.