Jimin fáradtan környékezte meg az iskola környékét. Tudatában volt, hogy a karácsony hamarosan itt van, és annak is, hogy az iskolában ezt hogyan kezelik.

Életkedvetlenül besétált az osztálytermébe, ahol Jungkook – szokása szerint – egy gúnyos megjegyzéssel fogadta, de őt ezek már nem érdekelték. Nem törődött velük. Tudta, hogy nem szabad.

Pár perc múlva az osztályfőnökük is belépett a tanterembe, kezében egy zsákkal, amiben az osztályban lévő diákok neve vopt fölírva kisebb papírdarabkákra.

– Mint ahogy sejthetitek – szólalt meg, miután Jimin osztálytársai vége csöndbe maradtak –, az idén is hasonlóan fogjuk jelezni a karácsony közeledtét. – lengette meg kicsit a kezében lévő zsákot, majd odanyújtja a vele szemben lévő diákhoz.

Az osztály tagjai sorban húzták ki többi társaik nevét. Nem sokára Jimin is részesült ebben.
Megérzi a kezében az összegyűrt papírt, majd miután kihúzta, gondosan széthajtotta, és elkezdte magában felolvasni a leírt nevet.

“Jeon Jungkook”

Még utána többször is elolvasta, reménykedve, hogy biztos félreolvasta, de nem, a betűk nem változtak.

Még mindig hitetlen arckifejezéssel hátranézett a név tulajdonosára. Látta rajta, hogy ő sem tud nagyon mit tenni a papírján lévő betűk ellen.

• Timeskip •
Egy hét múlva...

Mikor már az utolsó óráján is túl volt, felkapta a táskáját, és elindult volna, ha valaki nem szorította volna oda a falhoz.

Tudta, hogy mi fog történni. Mikor ilyen helyzetben van, soha se szokott jól folytatódni.
Még csódálkozott is rajta, hogy amikor odaadta Jungkooknak az ajándékot, akkor nem tett vele semmit. Inkább úgy tűnt, mintha kicsit zavarban lett volna. Bár Jimin ezt nem nagyon tudta elképzelni.

Már fel volt készülve a fájdalomra, ami nem sokára bárhol belenyilalhat a testébe.

Helyette viszont nem történt semmi...

Jimin felemelte a tekintetét Jungkookra.

A fiatalabbik csak nézte őt.

Végül egy kisebb dobozt adott oda – bár, inkább odadobta – Jiminnek.

– Remélem örülsz neki, Park. – Jiminnek most is úgy tűnt, hogy Jungkook zavarban van előtte. – Bár, igazából úgy sem érdekel a véleményed. – vont vállat, majd elsétált.

Jimin óvatosan, egyben sejtelmesen elmosolyodott.