Alszom várom az anyukám ébresszen iskolához de nem teszi így magam ébredek fel. Megnézem az órát 10:00 van már rég az iskolában kéne lennem. Gyorsan csinálom a szokásos készülődést. Lemegyek a lépcsőn konyhában. Asztalon félben maradt szendvicseket találok. Átnéztem a családiházat, de szüleim sehol nincsenek. Hívom 112 (rendőséget). Nem veszik fel álandóan ismétlődik a hang posta. Vajon engem itthon felejtett anya mikor még csak nyolc éves kislány vagyok? - Gondolom magamban. Kimegyek az utcára sikolyt hallok ijedségben gyorsan felülök a biciklire. Siri csend van senkit nem láttok környéken. Még mindig tekerek iskola felé. Leszállok bicikliről be az iskolában. Elkezdek sírni egy szem lélek sincs sehol. Végre hangosan megszólalok.

- Mi ez az egész, van itt valaki?

Megint sikolyt halok. Egyre hangosabb. Oda teszem két kezem a fülemre.

- Fejezbe kérlek, ne sikolts! - Szemei előtt hosszú fekete hajú sápad nő jelenik meg. Aztán füleim és szemei elkezdenek vérezni. Majd minden elsötétül.