Nos, a cím meglehetősen furcsa, amolyan semmitmondó, de mindenki meg fogja érteni, ha végighallgatja ezt a históriát. Ez a horrorisztikus történet Japánból származik.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy házaspár a sokmilliós Japánban, akiknek volt egy kisfiuk. Már a gyermek születése előtt is eléggé ingatag lábakon állt a házasságuk, de miután meglett a fiú, veszekedéseik egyre durvábbak, egyre agresszívabbak lettek. Még a tettlegességtől sem riadtak vissza. Szóba került náluk nem egyszer a válás is, de a kisfiúra hivatkozva, mindig meggondolták magukat. Mire a kisgyermek öt éves lett, anyja és apja valósággal meggyűlölték egymást.

Egy éjszaka a kisfiú, rettentő veszekedésre riadt fel. Az apját borzasztó indulat fogta el és megölte az anyját. Amikor kissé lehiggadt és ráeszmélt, mit is tett, megpróbálta eltüntetni a bizonyítékokat. Felesége holttestét a garázsba hurcolta és betette a kocsi csomagtartójába. Ezek után a hegyeknek vette az irányt, majd megérkezett egy lápos területre. A sötétség leple alatt vállára vette a nőt, és testét belevetette az ingoványba, aztán végignézte, ahogyan elnyeli a fekete mélység.

Már hajnalodott, mire hazaért, és azonnal lezuhanyozott. De hiába sikálta magát, nem sikerült megszabadulnia a sár bűzös szagától. Aludt pár órát, s miután felébredt, azon morfondírozott, mit is kellene mondania a kisfiának, ha keresni kezdi az anyját. Úgy döntött, majd beadja neki, hogy az anyja elutazott egy időre a nővéréhez. Ám a kisfiú egyáltalán nem kereste az anyját, nem kérdezett semmit és nem szólt egy szót sem, csupán kitartó, furcsa tekintettel bámult az apjára.

Közben hiába telt az idő, a férfi továbbra is érezte a sár bűzös szagát, akármit tett. Vásárolt pár légfrissítőt abban a reményben, ez talán elűzi a kellemetlen szagokat, de egyre rosszabbul érezte magát.

Valamivel később a kisfiú a nappaliban ült és tévét nézett. Az apát egyre kellemetlenebb érzés fogta el a gyomorszája táján. Valahányszor bement a nappaliba, mindig észrevette, hogy a kisgyerek furcsa pillantásokat vet felé. Ettől a férfi ideges lett és félni kezdett. Elképzelhető, hogy a fiú tudja, mi történt? – kérdezte önmagától. – Talán hallott és látott mindent. Márpedig, ha tudja, mit tett, akkor őt is el kellene tenni láb alól, hiszen bármikor leleplezheti.

Az apa bement a szobába, ahol a gyerek még mindig a tévét bámulta.

„- Van valami, amit meg akarsz kérdezni tőlem?" – szögezte a kérdést a kisfiúnak.

A kisfiú elgondolkodott egy kis időre, majd azt válaszolta: „- Igen."

„-Anyádról?" – kérdezett vissza az apa.

„-Igen." – mondta a gyerek.

„- Gondolom, csodálkozol azon, hogy anyád hová tűnt, igaz?"

„- Nem." – válaszolta ártatlanul a kisgyerek. – „Csak tudni szeretném, hogy anyának miért olyan sápadt az arca, és miért cipeled egész nap a hátadon?