Mielőtt azt hinnéd, hogy hazudok, vagy hogy ez az egész csak egy vicc... Kérlek hallgass meg. Ez az én történetem... A nevem Noreen Wilkins, 13 éves vagyok, és nem is igazán tudom elmondani mi történt velem.

Pár hete már, hogy egy dohos pincében ébredtem fel. Egy koszos hálóing volt rajtam, és olyan sötét volt, hogy semmit sem láttam. Először azt hittem megvakultam, de később észrevettem ahogy az ajtó résein halványan átjön a fény. Ziháltam, reszkettem, üvöltöttem, segítségért kiabáltam, az anyukámat hívtam, de semmi nem történt... Senki nem válaszolt, senki nem reagált. Egyedül voltam, és nagyon féltem.

Valójában fogalmam sincs arról a sötét miatt, h mennyi ideje... de talán egy teljes nap telt el mielőtt motoszkálást hallottam az ajtó felől. Egy fiú suttogását hallottam:

– Szia mumus itt vagy? kérdezte.

A hangjából ítélve 5 éves lehetett talán, oda mentem az ajtóhoz óvatosan négykézláb. Halkan válaszoltam neki:

-Kisfiú, itt vagy? Ki az a mumus?

Kis idő elteltével válaszolt, talán ő is félt...

-Mumus, te vagy az? Kérdezte ismét.

-Én Noreen vagyok, te ki vagy? Hogy kerültem ide?

-Te a mumus vagy, apa mondta. Azért zárt be téged, mert te rossz vagy. Nem is szabad veled beszélnem. Ugye nem mondod el apunak, hogy beszéltünk?

Nem értettem mi ez az egész, ki lehet ez a kis fiú? Ki az apja, ő rabolt el? De miért? Reméltem a kisfiú kitud húzni a bajból, ezért ezt mondtam neki:

-Tudod hívni a 911-et? Engem elraboltak, otthon várnak, nem vagyok rossz. Én csak egy kislány vagyok!

-Nincs telefonom, mert még kicsi vagyok... Apuét meg nem használhatom. Válaszolta.

– Kérlek, hozd ide apukád telefonját, hagy telefonáljak a szüleimnek...

Ezután kiáltást hallottam fentről, a fiú apja volt az:

-Tom, kisfiam! Hol a fenébe vagy már megint?!

A kisfiú ijedten felfutott a lépcsőn, hallottam a gyors lépteit. Féltem utána kiáltani... Törtem a fejem, hogy mi lehet ez az egész, hogy mi az utolsó emlékem mielőtt idekerültem, de nem rémlett semmi. Arra emlékszem csak, hogy sétáltam hazafelé az iskolából.

Ismét eltelt pár óra, nagyon éhes voltam már, de nem mertem szólni. Viszont ismét zörejt hallottam az ajtó felől. Valaki odarohant felém gyorsan, és valószínűleg leütött, mert elájultam. Mikor magamhoz tértem, a saját ruhám volt rajtam, és az iskolám melletti parkban ültem a padon, nagyon szédültem... Mi volt ez az egész?! Hazamentem, és nem szóltam senkinek. Féltem hogy őrültnek néznek, vagy csak kitaláltam ezt az egészet, kinevetnek... Inkább hallgattam.

Akkor ijedtem meg nagyon, amikor hallottam mit mesélt anyukám az apámnak:

Hallottad mi történt a másik utcában? Benne volt a rádióban is, hogy megöltek egy apát a fiával együtt. A kisfiút valami Tomnak hívták... Tudod, oda járt oviba ahova régen Norren is... A kisfiú kattant lehetett, állandóan azt hajtogatta, hogy folyton valami mumussal beszélget a pincében. Most meg megölte őket valami őrült... Tragédia...