Nem kapok levegőt. Remegek. Sikítanék,de nem megy. Valaki beszél hozzám, de nem értem mit mond. Hangok. Hangok mindenhol. 

-Kelj fel!-utasít egy belső hang

-Nem megy.N-n-em.-dadogtam

-Állj fel! Meg fogsz halni!-hangján úrrá lett a félelem. Lépteket hallottam egyre közelebbről.-Lia kellj föl!!-üvöltötte. De ez már nem az a hang volt. Felrántott a földről mikor a léptek abbamaradtak. Elkeztünk rohanni. Mindehol sikolyokat hallottam. Újra lépések.. Gyorsultak egyre-egyre gyorsabban közeledett felém. A nyakamba lihegett és leütött. Egy ágyhoz kötve ébredtem. Fájt a fejem. Csak egy lámpa égett az egész szobában. Rothadó hús szag terjengett. Mellettem egy kis asztalon injekciós tűk, szikék és véres műtős kesztyűk. Volt a szobában két rácsozott, törött üvegű abkak. Úgy festett mint egy elhagyatott elmegyógyintézet. Találtam az asztalon egy sebészi óllót, amivel könnyen el tudtam vágni a kopott bőr szíjat. Felültem és jobban körülnéztem. Mögöttem volt egy szekrény. Tele volt poros kényszerzubbonyokkal és... az alsó polcon emberi "maradványok". Szóval innen jött a hulla szag. Miközben a szekrényben kutakodtam bejött egy férfi.

-MIT CSINÁLSZ?!?!-kiabált. Én nem tudtam mozdulni, még mindig háttal álltam neki. Ő a hátam mögé jött és megrángatta a vállam és megismételte-MIT CSINÁLSZ ITT?!! Mennyit láttál..?-kérdezte halkan és óvatosan.

-Cs-cs-ak a sz-szekrényt..-remegtem. -D-de mi ez.?-dadogtam tovább.

-Nem tudhatod.. Már is sokat láttál. 

-D-dd-e miből?? Mm-miez?!-dadogtam még mindig.

-Kísérlet. Nem saját akaratból teszem. De ha nem csinálom amit kér, megöl..-suttogta. Kicsit jobban szemügyre vettem az arcát miközben nem figyelt. Szeme vörös volt, és karikás. Szája sarkában vér csillogott. Haja itt-ott meg volt tépve. Keze remegett. Csont sovány testéről lógott a fekete ruha és kórházi köpeny. Egyre több könny gyűlt szemében, tekinetét elönttötte a félelem mikor lépteket hallottunk. Hangos nyikorgással kinyílt az ajtó és belépett rajta egy férfi.

-....

Folytatása következik..