Lassan tovább lépkedtem. Majd találkoztam a többiekkel, pár kérdés és válasz után Alphys naggyából vizslatni kezdte azt a pár mondtatot.
- Szerintem arra következtet, hogy szükség van az emberlelkekre, és... és... - dadogott. Hopelles elfordított fejjel kérdezte:
- És. . . .?
- É-és egy választható mértékű szörnylélekre is, meg az elszántságra.

Mindenkire rázúdult a néma csönd. Undyne és Hopelles felváltva néztek oldalra, mi meg furcsán néztünk rájuk. Hopelles látta az arcunkat, de nem akaródzott szólalni.
- Mivan? - szólaltam meg végre, Hopelles Alphysra mutogatott, aki szégyenében, hogy ilyet mondott, legszívesebben a földel lenne eggyenlő. Azt hiszem Undyne feltámadásáról nem akart beszélni Alphys elött, mivel elégé félti a lányt.
- Nos, Undyne teljesen elszánt lett egy harc után... - kezdett bele: - Valószínűleg a vére is megteszi elszántságnak.
- És hát, Hopelles félszörny, biztos megtenné, hogy a fél lelke máshova kerüljön, és nem eshet baja. - folytatta Undyne.
- Persze csak ha nem baj. - egészítették ki. Ez egy kicsit megható volt nekem. Értem ennyit tenni...
- Jó, akkor tudnátok sietni. Csak mert nem tudok a végtelenségig maradni. - kiabált bele Asriel.
- Pe-persze, akkor jöttök...? - mondta Alphys, mire mindketten bólintottak, és követték Alphyst.

Visszatérve Alphys egy üvegcsével, és egy fél darab szörnylélekkel, na meg Hopelles, és Undyne kíséretével.
- Asriel, kicsit szorosabban. - szólaltam meg a semmiből, mire kevés húzódzkodás után visszaállt a ritmusom. Igyekszem spórolni.
- A lelkek hamarosan jönnek. Addig is, keressük meg a gépezetet...a-ami könnyű lesz, mivel pár lépésre van. - nézett Alphys az állati koponyára emlékeztető fém gépre.
- Ééés hogyan fogjuk csinálni? - kérdeztem.
- Nincs nagyon szükségünk rá, csak hogy ne vakuljunk meg a fénytől, a-amit valószínűleg ki fogsz.
- Magyarul menjek bele ahogy vagyok.
- Pontosan...
- Segítsek, kölyök? - kérdezte Sans, majd választ nem várva felemelt, és bevágott. Van egy olyan érzésem, hogy Sans túlságosan átélte a halál jelentését.
- Kösssssszzz....? - néztem a semmibe, mivel az ajtót bezárták, és nem láttam. Szűk volt, sötét és hideg. Bár az utóbbi inkább csak lázasság jele is lehetett, mivel azon kaptam magam, hogy izzadok, és Azzy segítségét kérem.
- Beindítva. - mondta Alphys határozottan. Éreztem, hogy mindenki hevesen aggódik, hogy ne jöjjek Papy után.

Bevallom, én is, mivel már egy nagy gyökérzettre hasonlítottam.

És tudod mit? Túléltem...