- Szeintem itt lesz valami. - nézett be az egyik szobába Aelin. A szobában egy televízió, párszáz könyv, és mégpár kazetta.
- Gondolom lássunk hozzá. - sóhajtottak. Sans a kazettákat halgatta, míg Aelin a könyveket bámulta.
- Várjunk... - szólalt meg Aelin, majd levett egy fehér borítójú könyvet. Majd elővette Hopelles jegyzeteit.
- Sans! - szólalt meg: - A borítója ennek két könyvnek ugyanolyan...
- Kivétel a Windings a hátoldalon...

A levett könyvnek a hátoldalán jelek voltak.

- Le tudod fordítani? - kérdezte Aelin.
- Nézzük, Alany...6 jegyzései, másolat, 2... megfejtések a részeknek...? Nem, fejezeteknek... és egyéb dolgok.
- Tudod mit jelent ez...?
- Ummmmm....
- Csontfej, hogy itt kulcs!
- Az attólfügg.
- Mi az?
- ... Hogy gondolom valamit valamiért.
- Hát, majd megnézzük. - mondta Aelin, majd a polc mögé ült.
- Hol a Kilencvenhatodik?! - kezdett őrülten lapozni. Majd odaért.
- 96. Bejegyzés
Az isteni erő

A sötétlila emberi lélek, mint fény a szörnyek jövője felé, minden léleknél erősebb, mintha minden erős lélek keveredete lenne.

Miért keresed a választ, amikor itt az orrod előtt? Nem az én hibám, hogy haldo-... - itt elakadt. A könyv tudja, hogy miért van itt.
- Kölyök, minden rendben? - kérdezte Sans. Aelin próbált felálni.
Nem sikerült.
Próbálkozott ismét.
Nem sikerült.
- Sans, azt hiszem, túlságosan legyengültem. Nem tudok felálni. Segítesz? - kérte Aelin. Sans megfogta a lelkét, és felhúzta.
- Nagy baj van?
- Nem hinném. Mindenesetre hamarosan Game over nekem.
- Elviszlek a többiekhez. Csak irányísd magadat a lelkedhez - vonszolta Sans.
- Miért nem teleportálsz?
- Hullára merülnék ennyi séta, és vonszolás után...
- Kösz szépen, célozni akarsz valamire? Én a napvilágon kábé csak gyökereket ettem.
- Bocs.
- Elfogadva. - nézett le Aelin. Nem érdekelte ha Sans kimerül. Ő tudja továbbra is tölteni az energiáját, ő meg szószerinti hulla lesz. Kár hogy nem lát egy mentést se.
- Remélem halottként is segíthetnek rajtad. - szólalt meg Sans.
- Én is. - szállt be Aelin.
- Tudod mit? Ugye nem baj, ha itt hagylak egy pillanatra. Talán egyszerűbb lenne, ha a többieket hívnám ide? - kérdezte Sans, majd letette a sötélila lelket.
-Jó ötlet. - mondta Aelin, majd leült a kőpadlóra lassan. Sans eltűnt.