...
- Sssszóval merre? - kérdezte Hopelles, mire ő is leért.
- Nos, látszólag ez az Igazi Labor. De nemtudom, hogyan találunk itt bármit. Egészen lakatlannak tűnik... - válaszolt Aelin.
- Hát n-nem egészen. - szólalt meg Alphys kicsit félve.
- Baj van, Alphys? - kézdezte Undyne.
- Hát...t-talán jobb lenne, ha együtt maradnánk...
- Bökd már ki!
- R-rendben...- vett egy nagy levegőt Alphys.
- Itt nem csak mi vagyunk, hanem jó pár kísértet is, amiket naponta szoktam etetni, de még ma nem etettem meg őket, szóval vigyázni kell velük, vagy mi leszünk az ebéd. Sajnos nem vegetáriánusok. - hadarta.
- Nos, ez nem túl nagy probléma. - mondta Sans.
- Nos, erre pont összefüggően van négy út, valamelyiknél biztos van pár dolog, amiből tudhatunk bármit az aranyvirág ellen. - válaszolt Alphys.
- Akkor én ezen az úton megyek. - válaszolt Aelin.
A labor nem is különösebben ijesztő volt, inkább lehangoló. Látszódott a hirtelen változás, amit átélt. Viszonylag hideg volt, ami meglepő, itt Hotlandban.
- Nos, van itt valami? - kérdezte Aelin, sétálva a folyosón.
- Hali, kölyö-
- Jeez, Sans, a frászt hozod rám! Legközelebb, már ha lesz, akkor ne így üdvözölj! - kiabált Sansre Aelin.
- A végén idevonzod a kísérteteket. - szólalt meg Sans, bár akkor már Sans fejére ugrott vagy nyolc lábú kutya(?).
- Éhes vagy, igaz? - kérdezte Sans. A kutya erre csak a nyálát kezdte csorgatni. Aelin látszólag meglepődött.
- Nos, tessék. - dobott el egy
csontot. A lény látszólag megörült, és már rohant is.
- Azta, ezt... nem hittem volna. - szólalt meg Aelin.
- Mit?
- Hogy szereted az állatokat.
- Hát, adhattam volna maradék hot dogot, csak nem hinném, hogy kedvelte volna.
- Fhú, ez nagyon rossz volt.
- Tudom, én már csak ilyeneket tudok. - válaszolt Sans, majd körbenézett.
- Hát, itt a folyosón nincs semmi jel. Talán a mellékszobákban.
- Nézzük akkor át. - mondta Aelin.
Bocs, rövid rész!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro