megálltam a százharminckettes ajtó előtt. felemeltem a kezem, hogy bekopogjak, majd ismét leengedtem. nem álltam készen, még egy kicsit mintha késleltethettem volna ezzel a halogatással a mindenképp bekövetkezőket. végül öklömet duplán ütöttem finoman a fának, mire bentről azonnal meghallottam hangodat, amivel engedélyt adtál a belépésre. letöröltem hát szemeim sarkaiban sorakozó könnyeim, majd lassan lenyomtam a hideg kilincset.