azt hittem, készen állok látni téged, azt hittem, majd ezután minden rendben lesz. ahogy viszont megpillantottalak gépekre kötve, beesett arccal, nyomát sem fedeztem fel annak a kim taehyungnak, aki néhány héttel azelőtt a park füvén eldőlve olyan gondtalanul mosolygott rám, mintha nem volna beteg, mintha nem olvadó hópehely lenne a tavaszi napfény alatt. a másodperc töredéke alatt termettem ágyad mellett, majd vigyázva, hogy semmit ne mozdítsak el, rázkódó vállakkal borultam rád.